A gyermekeim megállíthatatlanul nőnek, idén a harmadik is nagykorú lesz. Ez nem azt jelenti, hogy egyre kevesebb velük a teendő, hanem épp ellenkezőleg! Tizenhat éves gyerekkel nem az eltöltött idő mennyisége teszi olykor embert próbálóvá a szülői létet, hanem az idő minősége és maga az időzítés. Elengedhetetlen a tűéles pontosság, az apai fegyelem, no meg a türelem, és bizony a pontos és előre megtervezett költségvetési terv.
Akkor kell jelen lenni az életükben, amikor Nekik van rám szükségük, és nagyon udvariasan és villámgyorsan kell kihátrálni, amikor nem tartanak igényt a szolgálataimra. Megpróbálom minden esetben félretenni a saját problémáimat, mert szeretném, ha tudnák, hogy számíthatnak rám. Szülőként azt kívánom nekik, hogy sikeresek és boldogok legyenek! Nem szeretném semelyik gyerekemmel sem megvalósíttatni azt, ami nekem nem sikerült, amiben nem voltam tehetséges, stb. Ez persze nem könnyű, mert az ember hajlamos belelátni bizonyos képességeket a saját gyermekébe, és ezért néha nem vesszük észre azt sem, ha valami iránt fokozottan érdeklődik. Kijelenthetem, hogy nincs tuti receptem a kamaszok és a „kezdő” felnőttek kezelésére, de magamnak azért összeszedtem tíz szabályt:
A kommunikáció megkönnyítése érdekében pedig létrehoztam az első magyar-magyar szótárt szülők és gyerekek számára, melyből egy-két kifejezést megosztok mindenkivel:
adom fn ige biz – tetszik az ötleted és szerintem is csinálhatjuk Anya/Apa!
zsír mn biz – szuper ötlet, egyetértek, nem is lehetne jobb
faja mn biz kedélyes – szuper, finom (nálunk általában ételre mondják)
Tina fn – hisztis leánytestvér rövid megszólítása
Töki fn – kisebb fiútestvér bátorítása versenyek előtt, vagy konfliktusok után
dirr biz (személyes) – Apa/Anya! Nagyon jó fej vagy és minden jó!
A témáról Anyának is volt véleménye.