Ebben a családi felállásban (kisgyerek is van, kamasz is van, kisfelnőttek is ekkor-akkor, összesen hatan) a legnagyobb kihívást az elfogadás jelenti. Ez pedig a gimnazista és egyetemista gyermekeinkre, a velük való együttélésre, felbukkanásukra és távozásukra vonatkozik leginkább.

Fogadd el, hogy:

- minden másképp lesz, mint ahogy tervezted, ahogy elképzelted, ahogy szeretnéd

- nem akkor lesznek otthon, amikor Te szeretnéd, hanem amikor Ők

- máshogy kell kimutasd, mennyire szereted Őket (ölelgetés, puszik, kézen fogva séta, ölbe ülés felejtős, max. ünnepnapokon)

- vannak fontosabb emberek, programok, tennivalók, mint Te és a családi dolgok

- nem tudsz eleget főzni, tuti nem marad másnapra

- mindig kell legyen a fagyasztóban HÚS, a polcon tészta (kg-os kiszerelés), mert váratlanul és éhesen jelennek meg, akár este 10-kor, akár hajnalban

- sokkal több kávé és sör fogy :)

- nem lesz rend a szobájukban, úgy gondolják, a beágyazás az élet egyik fölösleges mozzanata, mert este (délután vagy bármikor) csak útban van az ágytakaró

- nem veszik észre, ha kitakarítottál, és végigmasíroznak a szobán sáros cipővel

- többször kell szólnod, ha szeretnéd valamire rávenni őket, a „megyeeek” az legalább 10 perc, a „jó mindjárt” pedig 30.

- későn fekszenek, ezért ha velük akarsz bandázni, fáradt leszel reggel

- olyan videókat kell megnézned, és olyan zenéket kell hallgatnod, amit magadtól nem biztos, hogy megtennél

- erősebbek, gyorsabbak, okosabbak, mint Te, úgyhogy örülj és használd ki ezen képességeiket

- lehetetlen időpontokban kell értük menned hol ide, hol oda

- néha egy szót se szólnak, mégis minden rendben van, máskor pedig órákat beszélgetnének, még ha neked más dolgod lenne is

- nem baj, ha nem tetszik a haja, a cipője, a ruhája, legfeljebb óvatos és csendes javaslattal élhetsz ezügyben

- nem létezik elég vastag pénztárca, és a vészhelyzetre adott pénz is elfogy, ha buli van

- kirepülnek, mert ha jól csináltad, mindig visszatérnek a fészekbe...

Apa jótanácsait itt olvashatjátok.