Szimpatika – Te eleget teszel a környezetedért?

Hogyan jött az ötlet az Ökoanyu blog elindításához?

Kilenc éve született a nagyobbik lányom, akkor több babaruhát is kaptunk kölcsönbe, és nemcsak azt nem tudtam, hogyan kell ráadni egy újszülöttre a bodyt, hanem azt sem, mivel mossam ki. Először találtam zöld mosószereket, majd rájöttem, hogy tulajdonképpen én is csinálhatnék környezetbarát tisztítószert. Ez volt az, ami elindított ezen az úton, és ahogy nőtt a kislányom, mindig újabb helyzetek jelentkeztek: etetés, hozzátáplálás, milyen zöldséget, gyümölcsöt adjunk a gyereknek, azt honnan szerezzük be, stb. Mindig is kutató alkat voltam, és mivel szülés előtt online szerkesztő-újságíróként dolgoztam egy nagy kiadónál, felvetettem az egyik népszerű lap főszerkesztőjének, hogy mi lenne, ha ezeket a tapasztalataimat megosztanám az olvasókkal. Szerencsére nagyon lelkes volt, így elindult az Ökoanyu, először nyomtatott formában, majd később blogon is. Miután az online világból jövök, adekvát volt, hogy ott folytassam. Fontosnak tartottam, hogy a két megjelenés között legyen valamilyen felület, ahol a tapasztalatokat megoszthatom, kicsit közvetlenebb stílusban. Ebből született négy könyvem is, amik a szívem csücskei, csodálatos volt rajtuk dolgozni. Így komplex az életem.

Mi volt a motivációd?

Alapvetően az életösztön vezérelt, tehát nem kizárólag a túlélés, hanem hogy távolabbra tudjak látni. Van két lányom, és szeretném, ha még ők is láthatnák és megtapasztalhatnák azt a világot, amit én.

A blog és a könyveid mennyire koedukáltak?

Nagyon nehéz mindenkit megszólítani ezzel a témával, még ha ezek nem is speciálisan női szövegek, bárki elolvashatja őket, de mostanában sokat gondolkozom azon, hogyan tudnám jobban bevonni a férfiakat. Én magamat feministának vallom, így még nehezebb látnom azt, hogy a nőkre helyezek újabb terheket, amit nem szeretnék.

A CEU Határtalan tudás elnevezésű konferenciáján te is előadó voltál, ahol a klímaváltozás drasztikus hatásairól és a lehetséges megoldásokról esett szó.

Nagyon megtisztelő volt számomra a meghívás, de olyannyira meg voltam tőle szeppenve, hogy előtte le is döntött egy vírus, nem volt időm izgulni. Hárman voltunk előadók, Ürge-Vorsatz Diána nyitotta meg a programot. Több eseményen adtunk már elő közösen, és ha jól tudom, erre a az eseményre is ő javasolt. Szerencsére jól kiegészítjük egymást: előadásainkban találkozik a mikro és makro környezet, globálisan-lokálisan is megközelítjük a témát. Korábban rám tört egy komolyabb klímadepresszió, felemésztettek az információk, amiket olvastam, és egy alkalommal, amikor interjút készetettem vele, ő mozdított ki abból a holtpontból, az optimizmusával. Máig nehéz pozitívnak maradnom, amikor lehangoló híreket olvasok, amik ma már mindennaposak.

Én egy bölcsészlány vagyok, így ahhoz, hogy hiteles maradhassak, több szakemberrel is tartom a kapcsolatot. Mára kialakítottam a saját szakértői hálózatomat, akikkel rendszeresen együtt dolgozom: ők lektorálják azokat az információkat, amiket leírok.

Környezettudatosságra neveled a gyermekeidet is?

A nagyobbik lányom már ebbe az életmódba született, míg a kisebbiket egy éve fogadtuk örökbe, és neki is ez a természetes. Az első gyermekem már kilencéves kisiskolás, igazi öko gyerekként nő fel, és napi szinten a sírásig meg tud hatni a kérdéseivel, rálátásával, azzal, ahogyan ő kezeli az egész helyzetet. Szerintem azt nem lehet elvárni az iskolától, hogy ezt megtanítsa, ha otthon nincs meg a minta. Ugyanakkor folyamatosan gondolkodom azon, hogyan lehetne a környezettudatosságot még jobban bevinni az iskolákba, hiszen egy közösségben az erre való hajlandóság hatványozott. Emellett nagyon fontos, hogy milyen rendszerben működünk. Ha otthon azt látják, hogy tiszteljük egymást, akkor ők ezt a csomagot viszik tovább, és ezáltal tisztelni fogják a környezetet is.

Ez a fajta tudatosság a nagyobbik lányod étkezésére is vonatkozik?

Nem vagyok a teljes tiltás híve, mert az olyan vágyakat szülhet a gyerekben, ami túlkompenzálásra hajlamosít. Bármit ehet, de miután így nőtt fel, ezért sok olyan élelmiszer van, ami neki nem finom. Például négy-öt évesen kapott valahol egy gumicukrot, és mivel nem tudta, micsoda, nem ismerte az ízét, kiköpte. Természetesen, ha csokit kér, ehet, illetve szülinapjára is megsütöm a hagyományos tortát.

10 év után újra elkezdtél húst fogyasztani. Miért döntöttél úgy, hogy felhagysz a vegetarianizmussal?

Kívánta a szervezetem a húst, de most sem központi eleme a táplálkozásomnak, sőt gondolkozom rajta, hogy ismét elhagyom. Sokan buzdítanak arra, hogy térjek át a vegán étkezésre, aminek nagyon sok elemével egyetértek, még ha szerintem az ember mindenevő. Amiatt, hogy eszem húst, talán egy kicsit több ember tud velem azonosulni, és szeretném, hogy sokakhoz eljusson az üzenetem. Az észszerű táplálkozást hirdetem, nem kell semmiről lemondani, elég, ha csökkentjük a mennyiségét, és megválogatjuk, mit fogyasztunk. Együnk minél több szezonális zöldséget-gyümölcsöt, ismerjük meg és használjuk bátran őket.

Nőként nehéz volt lemondanod a divatról és a szépségápolási termékekről?

Évekig egy női portálnak voltam a vezető szerkesztője, ahol napi szinten az új trendekkel foglalkoztunk, és kaptuk a fotózásra beküldött reklámtermékeket. 15 éve az volt az életem, hogy mindenből a legújabbat láttam. Amikor a nagyobbik lányomat megszültem, kikerültem ebből a közegből, így megszűntek ezek az impulzusok. Én egy örömelvű ember vagyok, szeretek enni, inni, táncolni, jól érezni magam, és mindig azt gondoltam, hogy a spontaneitás és a tudatosság nem fér össze. Amikor megszűntek az életemben a reklámok sugallta elvárások, és már én döntöttem, az nagyon felszabadító volt. Sokkal szabadabbnak és spontánabbnak éreztem magam, mint azt megelőzően. Nő vagyok, és szeretem kihozni az adottságaimból a maximumot, de lehet találni alternatív megoldásokat.

Elképesztő mennyiségű ruhát vedlett már le ez a társadalom, amiket újra meg lehet vásárolni. Ezért én általában turkálóba járok, és már jó pár éve ruhacsere partikat rendezünk a barátnőimmel, ami mindig nagyon szórakoztató. Ez az életmód nem az aszkézisről szól, hanem sokkal inkább a kreativitásról.

Sokat hallani mostanában a mosható pelenkák előnyeiről. Mire kell oda figyelni a kiválasztásukkor?

Vannak nagyon megbízható online shopok, pelenkatanfolyamok és klubok, ahol mindent elmondanak arról, hogyan érdemes használni, melyik gyereknek mi ajánlott. Nem kell feltétlenül újonnan megvenni a mosható pelenkákat, mert már lehet kölcsönözni is, ami az újszülötteknél ideális, illetve használtat is lehet vásárolni. Így anyagilag is sokkal jobban megéri. Sokan nem tudják, hogy az eldobható pelenkát eredetileg utazásra találták ki, ilyen esetekben mi is azt használunk, de a hétköznapokban nem okoz nagy terhet, heti egy-két plusz mosást jelent.

Az intim higiéniádat milyen termékek használatával oldod meg?

Amióta másfajta kozmetikumokat, tisztálkodó szereket és intim higiéniás termékeket használok, azóta sokkal többet tudok a szervezetemről és a testemről. Máshogy nézek rá, így megváltozott a ciklusomhoz való viszonyom is. A hagyományos betétekkel és tamponokkal nemcsak az általuk okozott környezetszennyezés a probléma, hanem az is, hogy miután a gyártók nem kötelesek ráírni az összetevőket a termékekre, így sokszor olyan alapanyagok is belekerülnek, amik nem tesznek jót sem a fogamzóképességnek, sem az egészségnek. Én, amikor otthon vagyok vagy dolgozom, akkor mosható betétet használok, ha kirándulunk, sportolok, kelyhet, míg amikor valahová utazunk, akkor egy mindenmentes betétet.

Mit üzensz az olvasóknak?

Pár éve egy interjú kapcsán találkozhattam Tom Szakyval, aki egy magyar származású, Amerikában élő üzletember, kizárólag fenntartható és zöld boltok üzemeltetésével foglalkozik. Megkérdeztem tőle, hogy mit tanácsol, mit tegyünk. Rám nézett és azt kérdezte: „Szerinted te eleget teszel a környezetedért? Ha nem, akkor tegyél többet!” Ezt tartom szem előtt. Szerintem a szemléletformálás nagyon fontos ebben a témában, ezért szívesen tartok előadást bárhol az országban, ahová meghívnak. Nehéz ügy, de hiszek benne, hogy még nincs veszve minden.