Szimpatika – Veszélyes mikrobaktérium

Mi okozza a chlamydia-fertőzést, és mik a megbetegedés fő tünetei?

A chlamydia trachomatis egy mikrobaktérium, amelynek több altípusa létezik. Ezek különböző betegségeket okozhatnak, és létezik olyan fajta, amely akár vaksághoz is vezethet. A nemi úton terjedő változatokat azonban épp azért nehéz felismerni, mert többnyire nincs tünetük: az ember itt egyfajta fájdalommentes hordozó-állapotban van, maga a fertőzés titkos, megbúvó jelleget ölt. Mindez persze nagyban függ attól, merre összpontosul a szervezetben a fertőzés, de sokaknál csak akkor derül ki, hogy jelen van bennük a kórokozó, amikor gyermeket szeretnének, de nem jön össze a baba. Így aztán orvoshoz fordulnak, és kiderül, hogy a chlamydia következtében összenőtt a petevezetékük, vagy férfiak esetében az ondóvezetékük. A fertőzés ugyanis hosszabb távon úgynevezett mikro-összenövésekhez vezethet.

Milyen úton terjed leginkább a chlamydia?

Elsősorban és az esetek túlnyomó többségében szexuális úton fertőződnek meg az érintettek. De az édesanya akár a babára is átviheti a fertőzést a szülés során úgy, hogy a baktérium a csecsemő szemébe kerül. Nőket és férfiakat egyaránt megfertőzhet a kórokozó. Általánosságban idősebb korban csökken a megbetegedések száma.

Miben tér el egy „átlagos” baktériumfertőzéstől a chlamydia-fertőzés?

A chlamydia nagysága mintegy egyötöde a normál cseppfertőzéssel terjedő baktériumokénak, vagy a bélbaktériumokénak. Emellett gazdaszervezet szükséges számukra ahhoz, hogy életben maradjanak, illetve szaporodni tudjanak, mert sok baktériummal szemben nem képesek osztódni. A testen belül elsősorban a nyáktermelő hengerhámot szeretik, ezért ezeket betegítik meg: az említett pete- és ondóvezetékeket, a szájat, a szemet. Ugyanígy más mikrobaktériumok is okozhatnak kellemetlen megbetegedéseket, nemcsak a chlamydia: a mycobaktérium elsősorban szintén nőgyógyászati problémákhoz, illetve a tüdő megbetegedéséhez vezethet, az ureaplasma pedig leginkább csípős vizelési ingerrel párosuló húgyúti fertőzésekhez vezet.

Mit lehet tenni, ha már fény derült a fertőzésre?

A fertőzés egy DNS-teszttel kimutatható, a baktériumok kitenyésztése nehezebb, és az eredmény kevésbé biztos. Ilyenkor a vizsgált egyén megfelelő testrészéből, így a méhnyakból vagy a húgycsőből veszünk sejteket, és ezt tápközegben küldjük a genetikai laboratóriumba, mert hagyományos táptalajon nem lehet kimutatni a jelenlétét. Erre a vizsgálatra általában akkor kerül sor, ha a fertőzés nem reagál a hagyományos antibiotikumos kezelésekre. Amennyiben sikerül kimutatni a vendég-DNS-t a sejtekben, speciális antibiotikumos kezelésre van szükség, a szaporodó törzsek arányát ugyanis csak így lehet csökkenteni. A gyógyítása azithromycinnel, doxycyclinnel vagy metronidazollal eredményes.

Ez mit jelent? Teljesen eltűnnek a szervezetből a kórokozók, vagy csak nem képesek tovább szaporodni?

Ez változó, a kezelés után mindig meg kell vizsgálni, hogyan reagált a szervezet a kúrára. A szövődményekkel már más a helyzet, és a chlamydiának ilyenkor akár komoly következményei is lehetnek: amennyiben például kialakultak az említett összenövések a pete- vagy az ondóvezetékben, ezeket már nem igazán lehet később szétválasztani. Vagyis ilyenkor a fertőzés meddőséghez vezet, és mesterséges megtermékenyítésre lesz szükség.

Létezik-e valamiféle módszer a fertőzések megelőzésére?

A szexuális védekezés mellett elsősorban azt emelném ki, hogy fontos mindig az adott időjárásnak megfelelően öltözködni. Vagyis télen ne járjunk lyukas nadrágban, kilógó derékkal, és ha motorra ülünk, akkor is öltözzünk fel rendesen.