Mit tud egy hóvirág?

Márti szomorú, mert a férje, akit hűséges és lobogó szerelme jeléül egyszerűen csak Zokninak hív immár húsz éve, mostanában olyan, hogy is mondjam, fittyedt. Vagyis nem én mondom így, mert milyen alapon is mondhatnék én bármit Zoknira, hanem Márti, ami egész pontosan azt jelenti, hogy Zokni szemében nem gyúl már apró láng, mikor Mártira néz, nem mormog áhítattal, ha Márti elé teszi az újházi tyúkhúslevest, és nem dörgöli Márti lábszárához zoknitlan, hideg lábát hajnalban az ágyban. És Mártinak ez fáj. Ki érti, mi lelhette a szegény embert, milyen testi vagy lelki kín nyúzza, amitől kiveszett szeméből a tűz, öleléséből meg a... Ajjj, legyint Márti, nem is emlékszik ő már arra, milyen volt Zokni ölelése.

Na, ez az utolsó mondat megütötte a fülünket, mert ahol ölelés nincs, ott baj van. Spirike, aki mindig előbb szól, mint ahogy gondolkodna, fel is sikított, hogy Zokni fittyedését netán egy másik nő iránt táplált, mindent elsöprő szerelem okozza. Mert lássuk csak be, mondta, húszévnyi házasság után gyakran megesik, hogy az Univerzum próbára teszi a szerelmeseket, és bepottyant közéjük egy csábító harmadikat. De mielőtt még kifejthette volna a csábító harmadik bepottyanásának várható következményeit, Szaki Spirike mögé lopakodott és egy határozott, gyors mozdulattal befogta a száját. De hiába. Márti szeme könnybe lábadt, és a homloka kusza rajzolatán tisztán látszott, hogy épp végigfuttatatja a lehetséges harmadikok szerit és számát a gimis iskolatársaktól kezdve a munkahelyi kapcsolatokon át egészen Zokni kedvenc sörözőjéig.

Mire a végére ért, Pisti közölte, hogy ez az egész egy nagy hülyeség, mert ha Zokni szerelmes lenne, akkor nem unott és fittyedt lenne, hanem vigyorgós és merengős, és folyton azt fütyörészné, hogy jaj de szép kék szeme van magának.

Szaki véleménye azonban az, hogy Zokni tuti nem szerelmes, hanem vitaminhiányos, és hogy eszik-e elég citrusfélét meg spenótot. Márti megnyugtatta Szakit, hogy Zokni pont elég vitamint kap, amiket személyesen tuszkol a szájába reggelenként színes kis pirulák formájában, úgyhogy ilyen jellegű hiánya biztos nincs.

Netán tesztoszteronhiánya van, közölte tudományosan Pisti, mivel a klimaxkorba érő férfiaknál ez is kétségtelenül felmerülhet, főleg, ha az ölelések maradtak el.

Az elmaradt ölelések gondolatára megint felszisszentünk, és Spirike, aki soha semmiből nem tanul, odamotyogta, hogy azért mégse kéne kizárnunk a bepottyanó csábító harmadik lehetőségét, mert mi van, ha nem boldog liezonról, hanem halálos és reménytelen szerelemről van szó.

Erre az eshetőségre gondolva Márti szája ismét legörbült, szeméből könny spriccelt, és alig hallottuk egymást a zokogásától. De még mielőtt végképp összezuhant volna, Pisti jól hátba vágta, mert szerinte ez az egész egy nagy hülyeség, ugyanis ha valami univerzális hiba folytán Zokni netán szerelembe esett volna, akkor folyton a telóján lógna, lenémítva tárolná, és még a klotyóra is magával vinné.

Márti szája erre még jobban legörbült, és még hangosabb zokogásban tört ki. Ebből megértettük, hogy Zokni folyton a telóján lóg, lenémítva tartja, és még a klotyóra is magával viszi...

Szaki felharsant, hogy Spirike most már tényleg fogja be, a Pisti meg pláne, mert hogy ő ezer éve ismeri a Zoknit, és az kizárt, hogy megbántaná a Mártit holmi szerelembe eséssel.

Akkor viszont súlyos tavaszhiánya van – sóhajtott fel Spirike. És erre mind vele sóhajtottunk, mert lelki szemeink előtt egyszerre csillant fel a nedves földre zuhanó napsugár, hogy nyomában friss fű fakadjon és apró hóvirág nőjön, mindezt szívbemarkoló madárcsicsergés kísérte, igaz, ezt már nem a lelki szemünk, hanem a lelki fülünk érzékelte, majd megsimogatta lelki arcunkat egy lágy, gyengéd tavaszi fuvallat is, aminek illatával megtelt a lelki orrunk.

A hosszú csendből Szaki kecmergett ki először, és azt mondta, azonnal szereznünk kell Zokninak egy kis hóvirágot. Spirike pedig hozzátette, hogy a hóvirág igazán remek ötlet, ugyanis nem csak a tavaszhiányt gyógyítja, hanem a szerelmi ármányt is képes megszüntetni, gondoljunk csak a nagy Odüsszeuszra, akit a gonosz, kiéhezett, büdös cemende Kirké elkábított, hogy éveken át szeretkezhessen vele, és a szegény Odüsszeusz nem volt képes kikecmeregni a bűvös álomból, hiába várta haza epedve a hűséges Penelopé. Ám ott termett Xerxész, a szárnyas félisten, aki, na mit itatott Odüsszeusszal? Na mit? – kérdezte széttárt karral Spirike. Nem tudtuk. – Hát hóvirág főzetet! – harsogta diadalittasan. – Amitől Odüsszeusz azonnal kijózanodott, ott hagyta Kirkét a francba, és némi kitérővel hazatért az ő Penelopéjához.

Spirike még be se fejezte a történetet, Pisti már vissza is ért a sarki virágárustól kezében egy csokor hóvirággal, amit Márti nyomban hazavitt Zokninak, hogy megtörje a gonosz bűvös szerelmi átkot vagy a kórós tavaszhiányt. Másfél óra múlva telefonált, hogy Zokni köszöni a hóvirágot, és üzeni, hogy néhány hete tartó fittyedésének nem volt más oka, mint hogy kétszer is kikapott a kedvenc focicsapata.

Márti szomorú, mert a férje, akit hűséges és lobogó szerelme jeléül egyszerűen csak Zokninak hív immár húsz éve, mostanában olyan, hogy is mondjam, fittyedt, szemében nem gyúl már apró láng, mikor Mártira néz, nem mormog áhítattal, ha Márti elé teszi az újházi tyúkhúslevest, és nem dörgöli Márti lábszárához zoknitlan, hideg lábát hajnalban az ágyban. Vág Bernadett írása.