Szimpatika – Egy létfontosságú védőoltás

Mi a pneumococcus-fertőzés lényege?

A pneumococcus globális egészségügyi probléma, a tíz vezető halálok között szerepel: a fertőző betegségek között is kiemelkedő a gyakorisága, súlyossága, a WHO adatai alapján 14,5 millió eset fordul elő évente. Ennek következtében 800 ezer körüli azoknak az öt év alatti gyermekeknek a száma, akik belehalnak a betegségbe. Magát a kórokozót Pasteur már 1881-ben izolálta az ember nyálából, igaz, ekkor még nem volt világos a kapcsolat a tüdőgyulladás és a mikroba között. 1915 és 1940 között sikerült közel nyolcvan, úgynevezett szerotípust leírni: ezek tok-poliszaharidokban különböznek egymástól, amely a kórokozó megbetegítő képességét határozza meg. Jelenleg kilencvenkétszerotípus ismert. A nagyon súlyos esetek hátterében mindössze tíz törzs áll, ez felelős a nagyon komoly esetek 62 százalékáért.

Hogyan betegedhetünk meg?

A baktérium a légutak, az orr, a garat lakója lehet: létezik tünetmentes hordozói állapot is. Az egészségesekben 5-90 százalékos arányban kimutatható a baktérium. Gyermekekre jellemzőbb, általában ők betegítik meg a felnőtteket. A korokozók jelenlétét az életkor éppúgy befolyásolja, mint például a közelmúltban zajlott légúti fertőzések. Influenzát követően különösen fogékonyakká válunk a pneumococcus-felülfertőződésre.

A betegség klinikai megjelenése jellemzően leginkább tüdőgyulladás, véráram-fertőzés, agyhártyagyulladás formáját ölti, de okozhat középfülgyulladást, orrmelléküreg-gyulladást is, különösen gyermekekben. Utóbbiak az enyhébb kórformák. A véráram-fertőzéssel kombinálódott esetek mindig lényegesen rosszabb kimenetelt sejtetnek. Egy nem invazív forma is képes lehet invazívvá válni. Ötéves kor alatt, illetve az idősek körében apneumococcus okozta tüdőgyulladás a betegség leggyakoribb megjelenési formája.

Milyen tünetekkel jár a betegség?

A tünetek lehetnek láz, hidegrázás, produktív köhögés, mellkasi fájdalom, légzési nehézség, gyors légzés, szapora pulzus, oxigénhiány, gyengeség. A központi idegrendszer érintettsége esetén természetesen egyéb tünetek is megjelenhetnek, így tudatzavar, aluszékonyság, fejfájás, fénykerülés.A lappangási idő csupán egy-három nap, maga a betegség cseppfertőzéssel terjed, és kiemelt szerepe lehet a tünetmentes hordozóknak.

Milyen esetekben válhatunk nagyobb valószínűséggel áldozatokká?

Amennyiben a betegség előfordulását életkor szerint ábrázoljuk, egy U alakú görbét kapunk, földrajzi illetettségtől függetlenül. A betegség leginkább az öt év alattiakat érinti, azon belül is egy éves kor alatt különösen sebezhetőek vagyunk. Majd az életkor előrehaladtával, 50 éves kor felett ismét emelkedés figyelhető meg. Az ok az immunrendszer működésében rejlik, ez fiziológiás jelenség. A picik immunrendszere még éretlen, idősebb korban pedigfokozatosan romlik a védekező mechanizmusaink funkciója. Ebben tudnak óriási segítséget nyújtani a védőoltások.

Bizonyos állapotok szintén növelik a megbetegedési kockázatot: a cukorbetegek 3,4-szer, a krónikus szívbetegségben szenvedők 6,4-szer, a HIV-fertőzöttek pedig 48,5-ször nagyobb kockázatnak vannak kitéve. A dohányzás négyszerezi a kockázatot, az alkoholisták pedig 11,4-szer nagyobb eséllyel betegszenek meg. Csökkent lépfunkció esetén, illetve lép-eltávolítást követően a szervezet a védekezőképessége jelentős részét elveszíti a tokos baktériumokkal szemben, és csaknem védtelenné válik. Az ilyen betegek védelme kiemelten fontos. Ebből is egyértelmű, milyen óriási szerepe lehet a védőoltásoknaka betegséggel szembeni védekezésben.

Úgy tudom, az influenzával párosulva különösen „hatékony” a pneumococcus…

Igen, ez egy kimondottan brutális párosítás. Az utóbbi évek kutatási eredményei alapján kiderült, hogy az 1918-19-es pándémiát követő extra magas halálozás hátterében nemcsak a mutálódott influenza A-törzsek álltak, hanem a betegség miatt kialakuló pneumococcus-felülfertőződések. Ezért volt extrémmagasa halálozás az antibiotikumok felfedezése előtt. Egyes kutatók szerint akkor csaknem 40-50 millió ember esett áldozatul mindennek. Az elhunytak tüdőszövetét újravizsgálva több mint nyolcezer esetben sikerült igazolni, hogy az influenza-fertőzést követő bakteriális felülfertőződés állt a halálesetek hátterében. Ennek oka, hogy a vírus miatt a légutak hámja jelentősen károsodik, aminek eredményeképpen a baktériumok megtapadása fokozódik, és a szervezet baktériumölő mechanizmusai is sérülnek. Olyan molekulák kerülnek a légúti hámsejtek felszínére, amit a baktérium receptorként ismer fel. Természetesen más baktérium is szerepet játszhat a szuperinfekcióban, de a pneumococcus a leggyakrabban.

Mit kell tudni a védőoltásról?

1911-től kezdődően igyekeztek megfelelő vakcinát előállítani a baktérium különösen veszélyesnek gondolt törzseivel szemben. A kutatások azonban az antibiotikumok 1940-es felfedezésével háttérbe szorultak néhány évtizedre, mert úgy gondolták, ez majd megoldja a betegség miatti magas halálozást. Nem így történt! Sőt, az antibiotikum-kezelések ellenére is csak alig változott a pneumococcus okozta mortalitás az elmúlt hatvan évben: 13 százalékról 12 százalékra csökkent… Ma már azt is tudjuk, hogy az indokolatlan és nem megfelelő antibiotikum-terápia komoly fejtörést okoz, és fog még okozni a következő évtizedekben a baktériumok rendkívüli találékonysága miatt, ami a rezisztenciát okozza.Vélhetően a betegséggel szembeni küzdelemben csak a védőoltásoktól várható eredmény.

Az első oltóanyagot az Egyesült Államokban, 1977-ben törzskönyvezték, a ma használt, kiemelkedően jó minőségű, úgynevezett konjugált oltóanyagok csoportja pedig 2000-ben került a piacra. Ez már hosszú távú védettséget ad, immunmemóriát tud kialakítani, és képes a hordozói állapotot is befolyásolni, aminek kulcsszerepe van a betegség terjedésében. Az oltást követően magasabb ellenanyag szintek alakulnak ki, ami a szervezet védekezésének minőségét határozza meg. Magyarországon 2008 októberétől elérhető az oltóanyag a csecsemők és kisgyermekek számára, és 2014-ben vált kötelezővé. Az átoltottság emelkedésével jelentősen átrendeződtek a szerotípusok.

Ez mit jelent a gyakorlatban?

A 14-es például 2010-re teljesen eltűnt, pedig korábban, az invazív esetek 20 százalékában volt jelen ez a típus. A korábbi hét komponensű oltóanyag cseréje tizenhárom komponensűre tovább növelte a hatékonyságot a megelőzésben. Az oltóanyagban jelenlevő törzsek hordozói állapota teljesen megszűnt. Szignifikánsan csökkent a megbetegedések száma, és nem csak a két év alatti kórcsoportban. Jelentősen mérséklődött az agyhártyagyulladás és tüdőgyulladás miatti kórházi ápolások aránya öt éves kor alatt.

Vagyis hatékony a védőoltás…

Mára már jóval több mint százmillió esetben alkalmazták biztonsággal a tizenhárom szerotípust tartalmazó korszerű oltóanyagot. Az egyik eddigi legnagyobb vakcina-hatékonysági vizsgálat is ehhezköthető: több mint 80 ezer ember esetében vizsgálták az oltóanyag „szereplését”, ami azt mutatta, hogy a vakcinában szereplő szerotípusokkal szemben 45 százalékkal csökkent a közösségben szerzett pneumóniák előfordulása, és 75 százalékkal csökkent az invazív esetek előfordulása. Napjainkban több mint kilencven országban számít a nemzeti immunizációs program részének a pneumococcus elleni vakcináció. Úgy gondolom, ha valaki elmúlt 50 éves, illetve az említett betegségek által érintett csoportokba tartozik, mindenképpen érdemes időben gondolnia a pneumococcus elleni védelemre, hiszen ezáltal aktívan részesei lehetünk saját egészségünk védelmének.