A szünidő az oktatási rendszer legjobb találmánya! Diákként és szülőként egyaránt ezt tudom állítani, hiszen erre az időszakra minden évben megszűnik a lehető legnagyobb konfliktusforrás köztem és az utódaim között.

Baromi jó látni, hogy a nagy gyerekeim kisimulnak, imádom, hogy nincs a reggeli hiszti és kapkodás, de a legboldogabb attól vagyok, hogy nem kell este számonkérni az esetlegesen becsúszott rossz eredményeket, majd ezután órákat könyörögni a lecke miatt.

A nyár legnehezebb része a tíz hét kitöltése úgy, hogy arra ne menjen rá a gatyánk. Maximum 2x1 hetet lehet ellógni egy munkahelyről szabadság gyanánt, illetve cégvezetőként néhány napot hozzá tudok lopni a hétvégékhez, mert tudok otthonról is dolgozni. Munkáltatóként azonban nagyon figyelek arra, hogy a gyermeket nevelő kollégáknak nyáron kiemelten rugalmas legyen a munkaidejük, de sajnos magammal szemben nem tudok ilyen megengedő lenni. Az előbb leírt rugalmasságok ellenére a szünidő felére nekünk is kell elfoglaltságot találnunk a gyerekeink számára.

Egy normálisabb tábor ára általában 20-30 ezer forint között mozog, ezt ha beszorozzuk hattal, akkor egy tetemes összeg jön ki, ezért én már évek óta támogatom a nagyobb gyermekeim nyári munkavállalását. Idén viszont a kicsik is vállaltak „munkát”, hiszen a falu kicsike lovardájába rengeteg osztály látogat el kirándulni, illetve az oktatójuk szuper táborokat szervez a városi kisiskolások számára. Ezekben a táborokban Réka (7) és Dávid (10) előszeretettel segít lovat vezetni a kezdőknek, nyergelni, kefélni, patkót tisztítani, istállót takarítani, illetve még Rozit – a csüngőhasú malacot – is megetetik. Ő az új jövevény a lovardában. Eleve egy vicces állatról van szó, de mivel a kislányom második neve is Rozi, ezért bizony örök barátság köttetett közte és a kicsi disznó között. Néha meglesem őket, ahogy segítenek, és lenyűgöző, ahogy ezek a kisgyermekek a több száz kilós állatokat terelgetik, gondozzák. Persze nemcsak azért örülök, mert az egész nyarat a szabadban töltik, hanem azért is, mert egész nyáron a korosztályukkal játszhatnak, miközben látják, hogy a segítség megtérül. Természetesen még nem pénzért teszik ezt, de büszkék lehetnek magukra, mert a „munkájukért” ingyen lovas órákat is kapnak az edzőjüktől.

A nagyobbak idén is vállaltak nyári munkát, persze ők már pénzt is keresnek vele. Már tavaly is nagyon klassz volt a nyár végi családi mérlegünk, de idén gyakorlatilag a zsebpénz jellegű kiadásom megközelítette a nullát. Nyugalom! Azért hagyom őket pihenni is, és amit mindig hangsúlyozok nekik, hogy az ő korukban még nem a megkeresett pénz mennyisége minősíti az elvállalt feladatot. Legyen inkább fontosabb szempont az, hogy élvezzék azt, amit csinálnak!

Anya gondolatait itt olvashatják.