Az úgy volt...

Az interneten kotorásztam valami kép után, amikor előugrott egy fotó, amin egy fehérre festett arcú színésznő – ki is ez? Ja igen, Meryl Streep – megpróbálja magáról lehúzni a festéket, mint egy maszkot. Lassan derengeni kezdett, hogy ez egy nagyon híres kép, sokan írtak róla, elemezték, mert ugye a színész, aki maszkot hord, mégis kibújik mögüle – ez örök téma, e magazin hasábjain is gyakran feszegetjük címlapinterjúinkban. Utánanéztem: a fotó 1981-ben jelent meg a Rolling Stone magazin címlapján, és Annie Leibovitz készítette. Az a legendás fotóművésznő, aki többek közt végigturnézta a világot 1975-ben a Rolling Stonesszal, és aki egy elhíresült fotózás alkalmából megkérte II. Erzsébetet, hogy vegye le a koronáját, mert úgy jobban fog kinézni a képen. II. Erzsébet levette.

De EZ a kép nem AZ a kép volt. Ugyanis jobban szemügyre véve kiderült, hogy Meryl Streep helyett egy férfi csipkedi a fehér festéket az arcán. De ki ez a férfi?

Pár kattintás után jöttem rá, hogy nem véletlenül tűnt ismerősnek, hiszen a férfi nem más, mint a színész­óriás, John Malkovich. De hogyan lett belőle Meryl Streep?

Volt egyszer egy kis színházi társulat Chicagóban, a Steppenwolf Company. Szükségük lett egy állandó fotósra, és találtak is egy Sandro Miller nevű fiatalembert, aki vállalta, hogy portrékat készít a színészekről, amelyeket aztán plakátokon és szórólapokon használhatnak fel. Sandro különösen szeretett az egyik társulati taggal együtt dolgozni, akinek szerinte különleges kisugárzása volt, ami ráadásul átjött a fényképeken is. Ez a színész volt John Malkovich. Így kezdődött a barátságuk 20 évvel ezelőtt.

Mindketten egyre híresebbek lettek a saját szakmájukban, de ennek ellenére, vagy épp ezért, gyakran előfordult, hogy együtt dolgozhattak.

Aztán Sandro megbetegedett. Tumort találtak a nyelőcsövében. Nagy volt annak az esélye, hogy nem éli túl a kórt.

De Sandro Miller összeszedte minden erejét, és a világ leghíresebb fotóit. Chicagóból elrepült a Dél-Franciaországban élő Malkovichhoz, hogy megvalósítsa élete – talán utolsó – álmát. Azt kérte tőle, hogy fotózzák újra a fotótörténet legmeghatározóbb, ikonikusnak számító képeit, de úgy, hogy a képek főszereplője Malkovich.

A színésznek tetszett a kihívás, hiszen eljátszhatta Marilyn Monroe-t, John Lennont, Dalit, Meryl Streepet, Hemingwayt, sőt, Dorothea Lange híres fotóján a gyermekeit ölelő menekült asszonyt – ez a kép illusztrálja a legtöbb 8.-os történelemkönyvben a nagy amerikai gazdasági válságot.

Aművészek a képek készítésénél nem használtak komputermanipulációt, viszont időt és energiát nem kímélve sminkesek, fodrászok, jelmeztervezők és kellékesek segítségével rekonstruálták a fotókon látható környezetet, és az alanyok kinézetét.

Sandro pedig újrakreálta a klasszikus beállításokat, sőt, ami egészen lenyűgöző, a fényviszonyokat is.

Viccnek szánták? Nem. Halálosan komolyan vették a feladatot, ezért is lett tökéletes a fotósorozatuk. Nem kigúnyolni, parodizálni akartak, csak köszönetet mondani. Köszönetet a mestereknek.

Közben Sandro Miller legyőzte a rákot, a Malkovich Malkovich Malkovich kiállítás pedig a napokban Budapestre érkezett. Május közepéig bárki meggyőződhet róla a Műcsarnokban, hogy milyen művek születhetnek két zseni találkozásából. És hogy milyen ereje lehet egy fotónak. Akár kétszer is.

Nekem köztudottan rossz az arcmemóriám, ezért is lepett meg, hogy úgy éreztem, én ezt a nőt láttam már valahol. Illetve férfit. Illetve ezt a férfit, aki most nő... Egy kiállítás margójára.