Közlekedj okosan!

Fogyasztóvédelem ez a javából, mert kérem a közlekedés szubjektív igazságok összessége, s helyváltoztatás tekintetében az a bölcs, ki egy időben tíz másik szereplő fejével is gondolkodik. De hát agyhalott zombi, életből egyes mindahány – hogy csak a legkevésbé sértő definíciókat idézzem embertársaink, s e nehéz helyzet megítélését illetően. Az idő pénz, így önnön prioritásáról senki nem fog lemondani önszántából! Nota bene az utóbbi évtized sajátossága az állandó elme és közlekedési torlódás, lévén a munkához való viszonyunk is megváltozott. Az évszázados arányok átfordultak, azaz harminc százalék lett a tényleges tevékenység, hetven annak szervezése. Ki dolgozik? Költői a kérdés, miután ennyi fontos embert még nem tartott számon a világ, elég az okostelefonjaikkal párkapcsolatban élők számát felidézni. Ahová csak nézünk, minden késhet, csúszhat, átszerveződhet, miközben a busz tömött, a villamos lassú, a troli ritka, a metró kigyullad; talál, aki a BKK-n – és országos társszervezetein – is csomót keres.

Itt van rögtön a jegyvásárlás mizériája, melynek lehetőségei nemhogy városrészenként, közlekedési eszközönként, de azok vonalainak állomásaiként is változnak, s jaj a bérlet nélküli, alkalmi felhasználónak! Hiába a zsebben kuporgatott apró, ha nincs oly szerencse, hogy A: az adott helyszínen jegyvásárló automata álljon rendelkezésére, B: hibátlanul működjön, C: ellenkező esetben legyen egy eseti hősünknél megfontoltabb, kötelességtudóbb, ámde csupa szív állampolgár, esetleg járművezető, ki hajlandó kisegíteni a bajban. Hovatovább, miféle bevételi forrást jelenthetne – sok kicsi sokra megy alapon – ha a jegy ellenőre nem egy erőszakalapú szervezet katonájának szerepkörében tetszelegve büntetne boldog-boldogtalant, hanem kedves, esetleg valamely nemzetközi, vagy legalább a magyar nyelv alapmondatait beszélő szolgáltatóként lépne fel! Na, de akkor hol az évezredes beidegződés az eredendő bűn tekintetében, miszerint gyarló az ember, s a pokolban végzi, hacsak nem alázkodik térdig, már a hatalmi berendezkedés legalsóbb szintjei előtt? Jegyzem meg, e poroszos eredetű elvárás, ti. törjük derékba testünk a postai ablak előtt; suttogjunk a közintézmény folyosóin; stb.; hagyomány, még napjainkban is.

Igazságtalan sem leszek, mert az erőszak erőszakot szül, és nagypofájú bliccelőből sincs hiány. Bár magamnak is nehezemre esik egyetlen megállóért ugyanazt az összeget kifizetni, mint más a következő tizenötért...

Hát még parkolás esetén, hol papírpénzzel, s jórészt bankkártyával sem fizethetek. Annál inkább sms-ben, sőt, az említett okostelefonokra letölthető jobb applikációk még helyet is találnak; hiába no, a tudomány exponenciája az élet minden területén jótékonyan hat! Persze széleskörű elterjedéséig tán futhatná az adófizetők pénzét begyűjtő vállalkozás keretéből, hogy ne csak a parkolási zónára hívja fel a figyelmet, annak négyjegyű azonosítóját is feltüntesse ugyanazon táblán. Ennek hiányában a cserkészleleményt meghazudtoló igényességgel elrejtett jegykiadó automaták oldalán dekódolható számjegyek adnak támpontot. Személyes kedvencem Budapest várkerületének egyik legmeredekebb utcáján, annak is mértani közepén felállított készülék, amit alulról infarktusveszéllyel, felülről traumatológiai alapellátás kíséretében lehet hatvan felett megközelíteni, pláne jeles téli hónapjainkban.

Remélem, seggen csúszik az igazgató is...

A rovat rövidre szabott keretei nem teszik lehetővé, hogy a közlekedési anomáliák sokaságát is taglaljuk, hogy más fő- és nagy forgalmat bonyolító városok forgalomszervezésüket a napszakokhoz igazítják, hogy észak-déli, sugárutas, vagy körforgalmas rendszereket fejlesztenek a finanszírozott káosz helyett.

Legyen elég a reményteli jövő, hogy a vezető nélküli okosautók, és tömegközlekedési alkalmatosságok majd minden problémát megoldanak, jóllehet – ahogy egy szakértő nemrégiben fogalmazott – ezzel a lehetséges szervdonorok száma csökken majd drámaian. Hiába, mindig vannak magasabb rendezőelvek! Példának okáért, hogy hagyjunk hülyét csinálni magunkból.