Szimpatika – Tüskés fenyő

- Pont most mész vécére? Mindjárt itt lesznek a vendégek.

- Meddig tartsam vissza? Szilveszterig?

- Egész délután kimehettél volna.

- De ha nekem most kell?! Sütöttél volna mézeskalácsot! Az elnyomná a szagokat.

- Tudod, hogy anyám allergiás a fahéjra. Itt tüsszögne nekünk egész este.

- Anyádról jobb, ha nem is beszélünk.

- Megint mi bajod van vele?

- Ne is haragudj, de amit Mikuláskor művelt!? Megkérdezni egy hatéves gyereket, hogy hisz-e még a Mikulásban, mert ha nem, akkor idén legyen ő a télapó?!?

- Legalább megkérdezte.

- Feladott Lacikára egy subát, egy kucsmát, pirosítót kent az arcára, meg az orrára, kezébe nyomott botnak egy hokiütőt, hátára akasztott egy csokival teli decathlonos kecsua hátizsákot, és betolta a sok óvodás gyerek közé. Úgy nézett ki, mint egy törpe alkoholista csősz. Másnap pszichológust kellett hívni hozzá is, meg az ovisokhoz is.

- Jó, anyának vannak furcsa dolgai, de legalább nem politizál az ünnepi vacsoránál, mint a te családod.

- Mindenki politizál az asztalnál.

- Igen, de a te dédid azt hiszi, még Monarchia van. Tavaly is el kellett énekelnünk az osztrák himnuszt csillagszóró gyújtáskor. A gyerekek elmesélték hittanon – egy hétig jártam be magyarázkodni.

- Mert az jobb, hogy a nagybátyád a Mennyből az angyalt úgy folytatja, hogy jóllakott babbal?!?

- Biztos szegény Bud Spencerre gondol.

- A pofozkodás is azért volt a szeretet ünnepén, amikor nem sikerült eldönteni, hogy a Reszkessetek betörők vagy az Igazából szerelem menjen a tévében?

- Népszokás.

- Ti és a népszokásaitok. Mint például a hókifli.

- Mi a bajod a hókiflivel? Nagyon finom.

- Két éve a mama cukor helyett sót rakott a tésztájába, úgy sütötte ki, de nem mertünk szólni neki, nehogy megbántódjon.

- Legalább itatta magát.

- Az biztos. Úgy berúgtál, hogy kivételesen nem a karácsonyfa talpba faragásakor mentünk a balesetire, hanem már a szaloncukor kicsomagolásakor elvágtad a kezed ezüstpapírral.

- Sorjás volt.

- Tudod, mi sorjás? A csehszlovák üveg gerlepár, amit az unokatestvéredtől kaptunk.

- Most mondd, hogy nem szép!

- Már akkor bűn ronda volt, amikor nyolc éve mi ajándékoztuk Gertrúd tantinak.

- Mostanra ért körbe a családban. Jövőre továbbadjuk a londoni rokonoknak. Angliában úgysem járt még.

- Te aztán hatalmas ajándékozási szakértő vagy. A tízedik házassági évfordulónkon is milyen gáláns voltál azzal az egy szál krizantémmal. Biztos valami sírról szedted le.

- Én legalább tudtam, mikor van az évfordulónk.

- Idén szökőév van, azért csúsztam egy napot. Örülj, hogy nem könyvet vettem neked, úgysem tudsz olvasni.

- Minden nap olvasok.

- A használtautó.hu nem számít. Egyébként hol van a könyv?

- Becseréltem.

- Megőrjítesz ezzel a becserélgetéssel. Emlékszem, két éve milyen megható volt, amikor december 27-én összefutottál apámmal az áruház ügyfélszolgálatánál. Álltatok ott, mint két szerencsétlen – egymás ajándékával a kezetekben, várva a visszaváltásra.

- Csöngettek?

- Nyitom.

- Várj! … Jól nézel ki. Nagyanyád kötött rénszarvasos pulcsija ellenére. Boldog karácsonyt!

- Boldog karácsonyt!