Táborban anyaszemmel

Ők a nagy izgalom miatt épp csak egy búcsúpuszit adtak, de én persze sírva szálltam be az autóba és mentegetőztem Apának, hogy hiába a hatodik gyerkőc, ezt nem tudom megszokni.
Indulás előtti éjszaka írtam a leveleket, amit a „postás hoz” nekik, fejenként kettő gyönyörű képeslapot, rajzokkal, személyre szóló bélyeggel és nem volt könnyű megállni, hogy ne azt írjam, mennyire hiányoznak és alig várom, hogy mehessünk értük.

Persze a tábor szuper volt, nagyon édes lapokat találtunk a postaládában: Rékám diktálta Andi néninek:
„Képzeld Anya, hogy voltunk madárfészek keresésen és találtunk szalamandrát. Még találtunk nagy pelét. Voltunk a játszótéren, dobáltunk botokat. Voltunk a Szén-pataknál, voltunk még bányába. A legfinomabb volt a spagetti, a borsófőzelék és a borsóleves. RÉKA"

Dávidkám maga írta a levelet (az iskolában ötös volt nyelvtanból, de most nyár van!): „Szia anya! Nagyon jól érzem magam a táborba. Nagyon jók voltak az eddigi napok. Nagyon jókat játszok Hudával. Kévzeldel hogy láttunk egy vizi cickányt, elengedtünk egy havasicincért, gránitot kerestünk, voltunk egy régi bányában, láttunk egy foltos szalamandrát és rákot meg egy békát. Sok szeretetel: Dávid."

Réka volt a tábor legkisebb, Dávid pedig a legnagyobb lakója és mindketten nagyon élvezték ezt a hetet. Ezúton is szeretném megköszönni az óvodánk alapítványának a hozzájárulást, hogy mindkét kisgyerekem elmehetett és bár szeptembertől vidéken kezdi a nagycsoportot Réka, jövő nyáron is ott a helye az erdei oviban. Anyaként nagyon furcsa volt ez a hét, hogy csak nagy gyerekeink voltak, ezért gyorsan szerveztünk egy osztálytársas és egy rokongyerekes itthoni tábort, hogy nehogy gyerekzsivaj nélkül legyen a ház…

És hogy hogyan élte meg Apa a táboroztatást, azt elolvashatják itt!