Minden létező akaratlanul is kapcsolódik a másikhoz
A környezettudatos életmód kialakulásával, és a környezetbarát termékek megjelenésével párhuzamosan létrejött egy művészeti ág, amely minél kisebb ökológiai lábnyomot kíván hagyni, ugyanakkor fontosnak tartja, hogy esztétikus műveket hozzon létre.
Herbert Anikó is ilyen vizuális művész: kizárólag újrahasznosítható alapanyagokkal dolgozik, legújabb munkáját pedig egy érdekes amerikai növénykolónia, a Pando inspirálta. Installációja abból indul ki, hogy minden létező akarva és akaratlanul is kapcsolódik a másikhoz. A Pando mai napig a legnagyobb és legöregebb koloniális szervezet. A közös gyökérzettel összekapcsolt fák már több száz éve lélegeznek együtt. „Az egyesült államokbeli Utah államban található erdőre egy író barátnőm, Szabó Imola Julianna hívta fel a figyelmem. Azért tudtam az erdei kolóniával rögtön azonosulni, mert édesapám ácsmester, így állandó forgácsillatban nőttem fel, és a fa végig jelen volt a gyerekkoromban.”
Herbert Anikó többnyire olyan anyagokkal dolgozik, amiknek nincs természetromboló hatása, illetve olyanokkal, amik nem tartalmaznak vegyszert. Az Erdő, amiben járok című kiállításon bemutatott papírfák szintén a környezettudatosság jegyében készültek.
„Pintér Bélával és Társulatával úgy kerültem kapcsolatba, hogy lejárt szórólapjaikat és promóciós kiadványaikat szerették volna odaadni valakinek, aki újrahasznosítja őket. Így nem kellett ezeket kidobni. Amikor megkaptam a rengeteg papírt, egyértelmű volt számomra, hogy az egyik katalógus borítóiból fákat fogok készíteni, így tavasszal és nyáron közel kétszáz darabot gyártottam le belőlük, ami türelempróbának is tökéletes volt. Már a képzésem ideje alatt beleszerettem az akvarell-technikába és a papírral egy érdekes kapcsolatunk kezdődött, ami a mai napig is tart.”
A fa és az ember sok mindenben hasonlít egymásra. „A Pando kolóniánál egy fa hat az összesre és ez fordítva is igaz. Ha az egyik fa elkezdi hullajtani a levelét, az összes többi is így tesz, ha az egyik elpusztul, a többi is. Hihetetlen együttérzés és harmónia van köztük. Mi is hatunk egymásra, ha akarjuk, ha nem. Közösen kell élnünk itt, ha akarjuk, ha nem. Ebben a rétegelt installációban próbáltunk egy saját erdőt alkotni a város és a test belső tájainak mintájára. Keverve a valóságot az elképzelttel, az elképzelhetetlent a valóssal.”
Ha kíváncsi Herbert Anikó munkáira, keresse fel Facebook oldalát, Pandos installációja pedig április végén a Budapest Art Week egyik programjaként lesz látható a Deák 17 Galériában illetve ugyanitt a vasárnapi Nyitott Műtermek Délutánja keretei között az ő műtermébe is be lehet majd tekinteni.
A cikkben hivatkozott linkek:
Olvasna még a témában?
A nyitólapról ajánljuk
Friss cikkeink
- Egy kézzel élők mindennapjait segíti a Semmelweis Egyetem videósorozata
- Egy betegség, amely fellángol a kávétól
- Ha próbára tesz a hőség
- Utazás ételallergiával
- Miért vagyunk boldogabbak, ha nyaralunk?
- Az első csonttörést újabb követheti, ha csontritkulás áll a hátterében
- 6 esti szokás, amitől boldogan indul majd a reggel
- Ingadozó testsúly, rossz közérzet, hiányzó nyári csúcsforma?
- Ezért fáradtak nyáron a magyarok
- Egészségünk „ujjlenyomata”, a mikrobióta
- Egy új korszak apái
- Janicsák Veca: „Tartani az egyensúlyt testben és lélekben”
Hírlevél
Feliratkozom a Szimpatika hírlevelekre, ezzel elfogadom az Adatkezelési Tájékoztatóban olvasható feltételeket, és hozzájárulok, hogy a szimpatika.hu a megadott e-mail címemre hírlevelet küldjön, valamint saját és partnerei üzleti ajánlataival felkeressen.
Az űrlap kitöltése, az adatok megadása önkéntes.
Kérjük, használjon más e-mail szolgáltatót (pl: gmail.com)!