Szimpatika – Minden létező akaratlanul is kapcsolódik a másikhoz

A környezettudatos életmód kialakulásával, és a környezetbarát termékek megjelenésével párhuzamosan létrejött egy művészeti ág, amely minél kisebb ökológiai lábnyomot kíván hagyni, ugyanakkor fontosnak tartja, hogy esztétikus műveket hozzon létre.

Herbert Anikó is ilyen vizuális művész: kizárólag újrahasznosítható alapanyagokkal dolgozik, legújabb munkáját pedig egy érdekes amerikai növénykolónia, a Pando inspirálta. Installációja abból indul ki, hogy minden létező akarva és akaratlanul is kapcsolódik a másikhoz. A Pando mai napig a legnagyobb és legöregebb koloniális szervezet. A közös gyökérzettel összekapcsolt fák már több száz éve lélegeznek együtt. „Az egyesült államokbeli Utah államban található erdőre egy író barátnőm, Szabó Imola Julianna hívta fel a figyelmem. Azért tudtam az erdei kolóniával rögtön azonosulni, mert édesapám ácsmester, így állandó forgácsillatban nőttem fel, és a fa végig jelen volt a gyerekkoromban.”

Herbert Anikó többnyire olyan anyagokkal dolgozik, amiknek nincs természetromboló hatása, illetve olyanokkal, amik nem tartalmaznak vegyszert.  Az Erdő, amiben járok című kiállításon bemutatott papírfák szintén a környezettudatosság jegyében készültek.

„Pintér Bélával és Társulatával úgy kerültem kapcsolatba, hogy lejárt szórólapjaikat és promóciós kiadványaikat szerették volna odaadni valakinek, aki újrahasznosítja őket. Így nem kellett ezeket kidobni. Amikor megkaptam a rengeteg papírt, egyértelmű volt számomra, hogy az egyik katalógus borítóiból fákat fogok készíteni, így tavasszal és nyáron közel kétszáz darabot gyártottam le belőlük, ami türelempróbának is tökéletes volt. Már a képzésem ideje alatt beleszerettem az akvarell-technikába és a papírral egy érdekes kapcsolatunk kezdődött, ami a mai napig  is tart.”

A fa és az ember sok mindenben hasonlít egymásra. „A Pando kolóniánál egy fa hat az összesre és ez fordítva is igaz. Ha az egyik fa elkezdi hullajtani a levelét, az összes többi is így tesz, ha az egyik elpusztul, a többi is. Hihetetlen együttérzés és harmónia van köztük. Mi is hatunk egymásra, ha akarjuk, ha nem. Közösen kell élnünk itt, ha akarjuk, ha nem. Ebben a rétegelt installációban próbáltunk egy saját erdőt alkotni a város és a test belső tájainak mintájára. Keverve a valóságot az elképzelttel, az elképzelhetetlent a valóssal.”

A Magyar Műhely Galériában bemutatott kiállításon a papírfákra egy fekete-fehér videomunkát vetítettek, Váczi Eszter és Gátos Iván pedig kifejezetten erre az alkalomra komponált zenét. „Egyszerre használom Pintér Béla és Társulata, valamint a Szkéné Színház régi szórólapjait és a nemesebb anyagokat, miközben videót is vetítek az elkészült tárgyakra. Az installáció mellett különböző papírmunkák is helyet foglaltak a kiállításon, amelyek japán tus, papír, fa, üveg és tengeri só felhasználásával készültek.”

Ha kíváncsi Herbert Anikó munkáira, keresse fel Facebook oldalát, Pandos installációja pedig április végén a Budapest Art Week egyik programjaként lesz látható a Deák 17 Galériában illetve ugyanitt a vasárnapi Nyitott Műtermek Délutánja keretei között az ő műtermébe is be lehet majd tekinteni.