Most jönnének a közhelyes mondatok, hogy jaj, még csak most született, és ilyenek, de inkább a jelent és a jövőt nézném így a szülinapján.

Hála Istennek, nem sok minden változik meg ezzel a nappal: még mindig gimnazista (állítólag), itthon lakik (remélem, még így marad), sokat segít a kisebb testvérei körül (bébiszitter ajánlólevél a fiókban), még mindig nem sokat mosogat vagy takarít (ez biztos nem változik még évekig), még szereti, ha elkísérem orvoshoz vagy bármit intézni (szívesen teszem), szeret velünk lenni és szeret elmenni (természetesen).

Ami lassan változik: egyre jobb „barátnőm” tud lenni (megtisztelő), egyre ritkábban van szüksége a segítségünkre (ez még furcsa), egyre többször főz vagy süt (örülünk), néha nem alszik otthon (szokom…), nemsokára vezetni fog (ha lesz mit), nemsokára egyetemre megy (még az is lehet, hogy külföldre), nemsokára családja lesz (ajjaj, inkább sokára…).Szerintem elég jól felkészült az életre, remekül lehet vele beszélgetni, „képben van”, érdeklődő, nyitott és érzékeny, igazán büszke vagyok Rá! Tudom, hogy sok mindent már nem tudunk hozzátenni, „készen van”, de(nem kis) családot, otthont és tanácsot mindig adhatunk, elfogadást, megértést, szeretetet mindig kaphat és kap is.

Nagyon furcsa a tizennyolcadik tortát megsütni Neki, emlékszem, az évek során volt maci, katica, bohóc, Hófehérke, virágos csoda, királylány kastélya és még néhány jól megtervezett darab, ezért most sem adhatom alább, kell egy stílusos, csajos, vagány,„nagykorúság” tortát kreálnom. Azután pedig kell egy szülinapi bulit is rendezni Neki családdal, tesókkal, barátokkal, ahonnan elmehet végre legálisan is bulizni a haverokkal. Amíg Ő ünnepel, nekem lesz időm végiggondolni az elmúlt tizennyolc évet, emlékezhetek és elérzékenyülhetek, és megköszönhetem a Jóistennek, hogy ilyen remek lányom van…