Ki lett a gyerek példaképe?

Dáviddal és Rékával vásároltam éppen egy nagy üzletlánc egyik boltjában, ahova szereztem egy kedvezményes kártyát, és végre pótolhattam „nadrággyilkos” kisfiam már foltozhatatlan térdű nadrágjait, mikor Dávidkám felkiáltott a ruhakonzol takarásában:

- Anya! Remélem, még nem vitték el az angyalok a levelemet a Jézuskának!

- Ó kicsim, mit felejtettél el beleírni?

- Tudod, már mondtam, hogy szeretnék egy öltönyt vagy legalább zakót, ilyet, ez olyan, mint Apáé.

- Édesem, tudom, hogy nagyon tetszik neked, de látod, mennyibe kerül, olyan ritkán vennéd föl és olyan hamar kinőnéd…

- Apa is minden nap abban megy dolgozni, én is suliba hordanám! Tudom, hogy drága, de azért kellett volna a Jézuskától kérni… Na nem baj, azt is írtam, hogy hozzon valami meglepit, remélem ez lesz az. (Ezen a ponton anya lázasan jegyzetelt agyban, hogy el ne felejtsen benézni egy turkálóba, gyerek méretű zakóért…) Tudod miért is kellene nekem egy ilyen zakó, anya?

-?

- Akkor lehetnék Apa farsangon! …vagy miniszterelnök. (anya könnyes szemmel megsimogatta Dávid buksiját)

- vagy nyomozó… de inkább Apa!

Az én cuki nyolc éves fiamnak Apa a minden, vagy esetleg a tizenhat éves bátyja, Ádám. Úgy akar gitározni, mint ő, olyan frizurát kér, mint neki van, úgy akarja hordani a farmert, ahogy Ádámon lóg, de olyan cipőt kell venni, mint Apáé, egyforma kalapot, táskát, nyakkendőt és most már zakót szeretne Apával, tehát a „menőség”-ben Ádám, a férfiasságban Apa a követendő példa. Remélem, mindketten átérzik ennek a súlyát, és sikerül „átörökíteni” az értékeiket, és remélem büszkék arra, hogy ez a kisember őket választotta példaképnek, mert nála egy szinten található a szuperhős, a világsztár, a bátyjai és Apa…

Azt hiszem, nem is kívánhatok magunknak többet erre az évre, minthogy maradjunk meg olyan családnak, ahol a gyerekek büszkék lehetnek a szüleikre, ahol mindenki jól és szeretve érzi magát, ahol mindennaposak az ilyen boldog pillanatok, ahol el lehet hinni, hogy lesz még egyszer jobb világ… Boldogabb Új Esztendőt Kívánok mindnyájunknak!

És hogy mekkora felelősségnek érzi mindezt Apa? Itt elolvashatják!

Még Karácsony előtt történt egy anyai szívemet melengető, egyben annyira megható kis esemény, hogy elsírtam magam egy bevásárlóközpont ruhaboltjában, és továbbgondolva a dolgot, ezen írásig jutottam.