Az emberi gerinc 7 nyaki, 12 háti, 5 ágyéki, 5 keresztcsonti és 3-5 farkcsonti csigolyából áll, melyek egymáshoz ízületekkel és a csigolyatestek közötti porckorongok által kapcsolódnak. Alkotórészeik: test, ív és a nyúlványok.
Előfordulhatnak egyszerűbb vagy komoly, maradandó károsodással járó gerincsérülések is. A legenyhébb esetben csak zúzódásról, rándulásról van szó. Ezek nyugalomba helyezéssel, fájdalomcsillapítással, kímélettel jól gyógyíthatók.
Komolyabb a csigolyák törése. Az egyes gerincszakaszokon más-más sérüléstípus jellemző, és lényeges az is, hogy az adott csigolya mely alkotórésze törött.
Az első vizsgálat alkalmával meg kell győződni arról, hogy észlelhetők-e a gerinc sérülésének tünetei, van-e gerincvelői károsodás és az milyen mértékű. Nagyon fontos a lehető legkevesebb, óvatos mozgatás, mert a szakszerűtlen mozdulatok súlyosbíthatják a sérülést.
Ha beigazolódott a törés, annak helyretétele és az elért helyzetben való rögzítése a feladat. A nyaki szakaszon elmozdulás, gerinccsatorna-szűkület esetén húzókezeléses külső rögzítés vagy műtéti megoldás szükséges.
Speciális nyaki sérülés a II. nyaki csigolya felső nyúlványának törése. Kezelése szintén lehet műtét nélküli és műtéti.
A háti és ágyéki csigolyák töréseit is konzervatív megoldással (fűzővel), vagy műtétileg gyógyíthatjuk. Leggyakoribb a csigolyatest törése, melynek tipikus formája a zömítéses törés. A csigolyanyúlványok törése műtét nélkül kezelhető, az ívtöréseknél szóba jön az operatív megoldás.
Előfordulhat a csigolyák ficama is, a kezelés természetesen az elmozdulás, elcsúszás helyretételéből és rögzítésből áll.
A gerinc felépítése bonyolult, ráadásul a csigolyák által alkotott gerinccsatornában fut a sérülékeny gerincvelő, ezért kezelése speciális feladat, amelyet idegsebész kollégák végeznek.
Forrás: Magyar Nemzet Online
