Szimpatika – Így segíthetünk a leukémiás gyerekeknek

Bár évente 1500-2000 daganatos gyermek küzd Magyarországon az életéért, megfelelő kezeléssel már 75%-uk sikeresen gyógyítható. A hosszú és megterhelő felépülés után viszont az is kiemelten fontos, hogy lelki sérülés nélkül tudjanak visszailleszkedni a társadalomba. Ehhez azonban támogatásra van szükségük - hívta fel a figyelmet az alapítvány közleményében.


Az alapítvány számtalan megrázó, de túlnyomó többségében gyógyulással végződő történettel találkozott munkája során. Ezeket a gyermeksorsokat Igaz történetek címmel rendszeresen publikálják az Alapítvány blogján. Ezzel szeretnék elérni, hogy mások példájából a gyermekek erőt merítsenek saját betegségük legyőzéséhez. A történetekből rendre kitűnik, hogy mennyire másképp gondolkodnak a gyermekek a felnőttekhez képest. A gyermeki lélek úgy van megalkotva, hogy a gyermek önnön halálát nem tudja elképzelni.

Ebből következően sokkal több energiát tud megmozgatni saját gyógyulása érdekében. A beteg gyermekeket a média jellemzően szomorú szemű, sarokban kuporgó, depressziós kis felnőttekként láttatja, akik képtelenek a játékra és boldog mosolyra. A valóság merőben más. A gyermekek mélyen hisznek saját felépülésükben. Ugyanolyan önfeledten tudnak játszani, mint egészséges társaik - írja a Weborvos.

A kommunikáció fontossága

A szülőknek, noha meg akarják kímélni rákos gyermeküket a félelemtől és más kellemetlen érzésektől, nagyon pontosan kell fogalmazniuk, amikor elmagyarázzák gyermeküknek, hogy milyen betegségben szenved. Így kell tenniük akkor is, ha a rákos gyermek még nagyon fiatal. Hogy mennyi és mennyire részletes információt osztunk meg rákos gyermekünkkel a rákról, az a gyermek életkorától függ, illetve attól, hogy felmérjük, mennyit képes mindebből megérteni. Igyekezzünk nyitva tartani az erről folyó kommunikációt, mivel feltehetőleg többször is el kell majd beszélgetnünk a gyermekkel. A legtöbb szülő számára kevés félelmetesebb dolog van annál, mint értesülni arról, hogy a gyermeke rákos. Amikor a szülőnek éppen saját félelmeivel és zavarával kell megküzdenie, egyúttal az a felelősség is őt terheli, hogy megértesse gyermekével, mit jelent betegsége.

„Klinikai pszichológusként azt tapasztaltam, hogy bármely daganatos betegség ténye és kezelése nemcsak a betegre, hanem környezetének tagjaira, elsősorban a szülőkre, a többi családtagra és a barátokra is hat. Főként az érintett gyermeknél, de a „kapcsolati rendszer" bármely tagjánál kialakulhat azonnali vagy később megmutatkozó lelki és/vagy pszichoszomatikus tünet. Rákbetegség esetén különösen igaz, hogy a megbetegedett gyermek gondjai a legfontosabbak.

A gyermek életkorának megfelelő nyitott és folyamatos kommunikáció, bizalomteljes légkör kialakítása rendkívül nehéz a gyermekeknek és családtagjainak egyaránt. A kedvező megoldás érdekében speciális tanácsadást, támogatást, olykor pszichológiai kezelést is érdemes igénybe venni, még akkor is, ha a beteg kisbaba vagy kisgyermek nem mutat többet, mint alvás-, étvágyzavart, változást az általános fejlődésben. A rosszindulatú betegség hatalmas stresszt jelent az egész családnak mint rendszernek. A betegség kialakulása és kezelése az egyik családban mélyítheti, bővítheti a kommunikációt, míg egy másikban ennek akár az ellenkezője is bekövetkezhet. A diagnózisról, a betegségről, a szükséges kezelésről, a mellékhatásokról őszintén és folyamatosan jó beszélgetni, miközben tekintettel kell lenni egymás lelki fejlettségi szintjére, egyéniségére, helyzetére. Ha a családban önerőből nem állítható helyre a megszokott beszélgetés, kapcsolati működés, barátságos légkör, akkor érdemes mielőbb szakszerű külső segítséget kérni" – mondta Riskó Ágnes, klinikai szakpszichológus.

Az őszinte kommunikáció csökkenti a rákos gyermekben a zavarodottság érzését, és megóvja attól a helyzettől, hogy mások beszélgetéséből kelljen tudomást szereznie a diagnózisról. A gyermek így ráadásul nagyobb valószínűséggel fog együttműködő magatartást tanúsítani a tesztek és a kezelések alatt.

„Azok a gyermekek, akiknek nem árulják el, hogy rákosak, képzeletükkel egészítik ki az állapotukra vonatkozó hiányos ismereteiket. Az ilyen rákos gyermekek például azt gondolhatják, hogy ez a betegség büntetés a rossz viselkedésükért, vagy hogy ők tettek valamit, amivel megbetegítették magukat. Mi több, ha nem tudják, mi a baj, hogy mire számítsanak, ez indokolatlanul nagy aggodalommal, stresszel és félelemmel töltheti el őket. A legtöbb rákos gyermek már amúgy is tisztában van azzal, hogy valami baj van. Vagy azért, mert nem érzi jól magát, vagy azért, mert feltűnik neki, milyen gyakran kell a szüleivel orvoshoz vagy kórházba mennie" – mondta Fodor Zsuzsa, az Együtt a Leukémiás Gyermekekért Alapítvány kurátora.

Forrás: Weborvos