Szimpatika – Nem mindegy: körte vagy alma típusú elhízás

Min múlik az, hogy kinek melyik testfelületére rakódnak a zsírpárnák? Alkat-, életmód- vagy táplálkozásfüggő a dolog, netán minden tényező egyszerre hat?

Amennyiben a hormonális gyökerű problémákat nem számítjuk, alapvetően kétféle elhízástípust szokás emlegetni, ezeket a kifejezéseket köznapi életben is gyakran használjuk: ezek az alma-, illetve körtetípusú elhízások. A kategóriák alapja utal arra, hogy hol helyezkednek el elsősorban a felesleges zsírrétegek, zsírpárnák. Körtetípusról beszélünk, ha valaki elsősorban a combjaira, a csípőjére, a hátsó felére hízik. Ilyenkor a zsír főleg a bőr alá rakódik. Ez általában a nőkre jellemző, de nem kizárólagosan, férfiaknál is előfordulhat. Náluk azonban tény, hogy gyakoribb a hasi elhízás, amit almatípusúnak nevezünk. Itt az elhízásért többnyire a belső szerveinket körülölelő hasi zsír a felelős. Leginkább alkati, genetikai adottságok felelősek azért, hogy ki hová hízik, de nem kizárólagosan. A tapasztalatok azt mutatják, hogy amennyiben nem betegség vagy valamilyen rendellenesség okozza az elhízást, az esetek túlnyomó többségében a nem megfelelő életmód vezet kövérséghez. Így tehát a mozgás, a sport hiánya, az egészségtelen, rendszertelen, mértéktelen, zsíros táplálkozás és a stressz.

Ha sokat stresszelünk, könnyebben elhízunk?

Igen, és nemcsak azért, mert mértéktelen mennyiségű csokoládéval, édességgel próbáljuk meg oldani a feszültséget. A stresszelő, folyamatosan aggódó, rettegő, izguló ember szervezete nagyobb mennyiségben termel bizonyos hormonokat, mint a nyugodtabbaké. Ezek közül a kortikoszteroid az, ami tipikusan ott van például az almatípusú elhízás hátterében.

Úgy tudom, egészségügyi szempontból nem egyforma a kétféle elhízás rizikója.

Valóban nem. Sőt, azt szokás mondani, hogy a zsírpárnák elhelyezkedése többet nyom a latban ebből a szempontból, mint az, hogy számszerűen hány kiló felesleget cipelünk magunkkal mindenhová. Ma már jól tudjuk, hogy az almatípusú kövérség veszélyesebb, egészségügyileg kockázatosabb, ugyanis ennél áll fent elsősorban a szív- és érrendszeri megbetegedések, valamint az előrehaladott cukorbetegség kialakulásának rizikója. A körtetípusú elhízás sok esetben előnytelenebbül fest, főleg, mivel a külsejükre egyébként is kényesebb hölgyekre jellemző. Ilyenkor inkább a lábakon jelentkezhetnek érrendszeri megbetegedések, például visszeresség, illetve olyan esztétikai jellegű problémák, mint mondjuk a narancsbőr. És hát ugye a súlyfelesleg terheli az ízületeket, akárhol is helyezkedjen el, vagyis hosszabb távon mozgásszervi elváltozásokhoz, károsodásokhoz vezet. De félvállról azért ezt a kövérséget se vegyük, mert itt meg a tüdőembólia kockázata magasabb. És ugyanígy akárhol viseljük magunkon a többletzsírt, a szívünknek akkor is erősebben kell pumpálnia, hogy megfelelő vérellátást biztosítson az egész szervezet számára, így nagyobb a vele szemben támasztott igénybevétel. Vagyis a végeredmény minden esetben az, hogy akárhová híztunk, az mindenképpen káros.

Miért nem azonos mértékben veszélyezteti a szívet a kétféle elhízás?

Ha a hasunkra hízunk, a sok felrakódott zsír a szív irányába tolja a rekeszizmunkat. A szívnek így kisebb „mozgástere” van, és nehezebben dolgozik. Másrészt ilyenkor tulajdonképpen a belső szerveink hájasodnak el, a zsír a hasi zsigerekben rakódik le, és ez roppant káros.

Mi a helyzet a sörhassal? Valóban a sör, az alkoholfogyasztás áll e sajátos alakot eredményező elhízás hátterében?

Nem is olyan régen még az orvosok és táplálkozási szakemberek egy része is ezt hitte, a közhiedelem pedig a mai napig úgy tartja számon, hogy a sörhasat a sok sör okozza. Mára bebizonyosodott, hogy ez nem igaz: genetikai adottságról van szó, ami ilyen sajátosan petyhüdt, lelógó hasat eredményez. Az persze ettől még megállja a helyét, hogy az alkoholnak magas a kalóriatartalma. Vagyis ha valaki, aki egyébként ilyen típusú hízásra hajlamos, mértéktelenül fogyasztja a sört, az jó eséllyel sörhasat ereszt majd. De nem kizárólag a sör miatt, csak az is hozzájárul.

Említette a számszerű kilókat. Valóban mindent elárul a testtömegünk, illetve az annak alapján számított sok különféle index az alkatunkról, az elhízottságunk fokáról?

Még ma is gyakran varázsigeként szokás emlegetni az elsősorban magasságból és a testsúlyból számított különféle indexeket, mint amik megmutatják az elhízás fokát, ez azonban legfeljebb hozzávetőleges támpontot jelenthet. Az elhízottság ugyanis nem kizárólag azt jelenti, hogy valaki nehezebb, hanem azt is, hogy milyen százalékos a testében a zsírszövetek aránya. Vagyis hiába mondják azt, hogy ha valaki 180 centiméter magas, akkor annak nagyjából 70-75 kilogramm az ideális tömege, ez pusztán így, ebben a formában semmit sem jelent, hiszen a magasságán kívül még semmit sem tudunk erről az illetőről. Hogy mást ne mondjak, eleve a csontozat is nagymértékben eltérő az egyes embereknél: kinek vastagabb, nehezebb, kinek vékonyabb, könnyebb csontjai vannak. A másik, és ez nagyon fontos, hogy az izom nehezebb a zsírnál. Aki például versenyszerűen foglalkozik testépítéssel, azon egy deka zsír nem lehet, ennek ellenére bizonyára jóval nehezebb, mint azonos magasságú társa, aki nem sportol. És az is teljesen természetes, hogy amennyiben egy fizikailag aktív személy – egy sportoló vagy egy építőmunkás – többet eszik, mint az egész nap az irodában, a számítógép előtt görnyedő másik ember, mégis az utóbbinak van nagyobb esélye az elhízásra. Ez tehát egy összetett kérdéskör, a magasság és a testtömeg önmagában kevés ahhoz, hogy meg tudjuk mondani, mennyi valakinek az ideális súlya.

Melyik típusú zsírt nehezebb „lefogyni”, ami a hasunkra rakódott, vagy ami a combunkon, fenekünkön éktelenkedik?

Talán meglepő lehet, de az utóbbit. Ez egyébként alattomosabban is rakódik fel: ilyenkor kapjuk magunkat azon, hogy hirtelen combtájékon akadni kezd a nadrág, amit azelőtt gond nélkül felrántottunk a derekunkra. Ugyanígy persze a hasi zsírpárnáktól sem egyszerű megszabadulni. De összességében azt kell mondjam, hogy nem létezik olyan természetes módszer, amivel csak és kizárólag egy testtájékot tudnánk megszabadítani a felesleges zsírrétegektől. Általános életmódváltásra van szükség, és erre lehet ráerősíteni az egyes testfelületeken a különböző célirányos gyakorlatokkal, amik aztán már a kérdéses részeken égetik a zsírt. Vagyis csökkenteni kell a kalóriabevitelt, szabályos rendszerességgel enni, és emellett minél többet mozogni. Sajnos a fogyásra ma sincs ennél jobb recept.

Eszerint a sörhas is ledolgozható?

Napi ötven felüléssel biztos nem. Nagyon kemény edzésekkel és a megváltoztatott életmódhoz való következetes ragaszkodással ugyanakkor nem reménytelen a dolog. Az életmódváltásról pedig csak a szokásos, állandóan elismételt jó tanácsokat tudom elismételni: mértékletes táplálkozás, odafigyelés, a stressz minimálisra csökkentése, és mindenekfelett kellő mennyiségű mozgás. Ha persze már elhíztunk, az egyik oldalról nézve késő a bánat, onnantól kezdve kemény munka következik, mert a dolgok – akárki akármit mond – elsősorban fejben dőlnek el. Természetesen ez csak akkor áll, ha nincs az elhízás hátterében betegség, hormonzavar vagy egyéb olyan ok, melynek leküzdéséhez mindenképpen szakorvos segítségére van szükség. Azt még fontos megjegyezni, hogy ha már elhíztunk, hiába fogjuk vissza az ételmennyiséget, csak és kizárólag ettől nem fog eltűnni a felszedett súlyfelesleg. Pozitív eredményt csak az életmódban, táplálkozásban véghezvitt radikális változás hozhat.

Talán komolytalan a kérdés, de mi a helyzet például a szumósokkal? Ők rengeteget mozognak, mégis igen kövérek, sőt, éppen ez a sport egyik lényege.

Egyáltalán nem komolytalan a kérdés. A szumó-birkózók rendszeresen sportolnak, méghozzá nagyon keményen. Különböző vizsgálatok igazolták, hogy a zsír náluk nem a belső szervekben, hanem a kötőszövetekben rakódik le.  Az persze más kérdés, hogy mi történik velük, ha abbahagyják a sportot és az edzéseket. De ameddig aktívak, általában egészségesek, mint a makk, pedig nem ritkán 150 kilogramm fölötti a súlyuk.

Az interjút készítette: Dr. Draveczki-Ury Ádám

Forrás: https://www.mypin.hu/