Városi majális

– De, ahogy mondom. Nincs ki a négy kerekük. Például: úgy kerékpároznak, hogy nem mennek sehova.
– Ne lódítson má’, Pali bátyám.


– Dejszen nem lódítok. A saját két szememmel láttam. Autóval elmennek egy nagy, üvegablakos terembe, ott átöltöznek, oszt’ felülnek a biciklikre és feszt egy helyben tekernek.
– Egy helyben?
– Úgy.
– De akkor hogy viszik haza a PB-palackot?
– Az nem vót rajt’ a bicikliken, de különben is, nincsen nékik otthon PB-palackjuk.
– Beszél itt nekem bolondokat! Akkor hogy főznek? Gáz nélkül?
– Hát csövekkel viszik be a házba a gázt a falon által.
– Széjjelfúrják a falakat, meg beviszik a csúf csöveket a gáznak, ahelyt, hogy fognák a PB-palackot?
– Hát! De nem is a sparherten főznek, mert van egy ilyen kis üvegszekrény, amiben forog-forog a tányér, oszt’ mire elszédülne, már meleg is.
– Attól meleg, hogy forog?
– Ha csak úgy nem?! Mert mondjuk a grillcsirke is forog, oszt’ megsül. De aztán lehet, hogy mégsem, mert voltam egy üzletben, ahol meg pénzt kell bedobni, és akkor lehet nézni, ahogy egy meztelen nő forog, az meg nem sül meg. Úgy hívják, Pipi-show.
– Ejsze, nekem is fel kellene mennem Pestre. Ez a pucér ringlispíl jól hangzik. Izgalmasabb még a metrónál is.
– De nem is ez a legfurcsább. Benn kornyadoznak a házakban álló nap, de nem örülnek, hogy szép úri fehér bőrjük van, hanem elmennek a szollárijumba, oszt’ ottan barnulnak lefelé.
– Mi az a szollárium?
– Ilyen ménkű nagy gofrisütő, amiben neoncsövek világítanak – befekszik a nép, oszt’ barnul jó drágán.
– Amikor a nap ingyér süt? Áááá, nem hiszem én azt. Nagy füllentő maga. Már a múltkor is megviccelt, hogy a városiak bent a lakásban építik fel a pöcét, pedig hát ki hallott ilyen gusztustalanságot, hogy ott végzi az ember a dógát, ahol eszik. Mint az állatok.
– Pedig így van, nem füllentés. De ez még semmi. Voltam olyan lépcsőn, hogy csak álltam rajta, oszt’ mentem fel.
– Bolondját járatja velem, kend.
– Ha mondom! Mozog a lépcső, az emberek meg se mozdulnak, oszt’ csodálkoznak, hogy mitől lettek kövérek.
– Ugyan már! Hogyan lehet leburkolni egy lépcsőt metlakival, ha mozog?
– Azt nem néztem. Lehet, hogy linóleumot tettek rá.
– Ha csak úgy nem?!
– Na de még az újság! Áll az árus az útkereszteződésben a villanyrendőrnél, oszt’ az ember csak lefékez mellette a kocsival, és kinyújt annyi pénzt, amennyit gondol.
– Nincs fix ára az újságnak?
– Nincs bizony. Annyit adsz érte, amennyit akarsz. Mondjuk az is igaz, hogy a végén az árus nem adja oda a lapot.
– De akkor hogy olvassák el a híreket a pestiek?
– Kapaszkodj meg! A hírek bele vannak izélve a telefonjukba. Így huzigálják a telefonon az ujjukat, azt’ akkor ahányat húznak, annyi új hír. De olyat is tud a telefon, hogy mensz a kocsival, nem tudod, hol jársz, azt’ a telefon olyan okos, megmondja, merre az arra.
– Nem kell megállni, megkérdezni egy járókelőt?
– Nem.
– De akkor hogy beszélgetnek a városiak?
– Nem beszélgetnek.
– Nem?
– Nem.
– Akkor hogy lesznek barátaik a városiaknak?
– Sehogy. Nincsenek barátaik. Be van dugaszolva a fülük dróttal, nézik a telefonjukat, oszt’ várják, hogy besötétedjen.
– Mert akkor mi lesz?
– A Barátok közt.
– Akkor mégiscsak vannak barátaik.
– Ha csak úgy nem?!