Érintés

2014. 03. 03.
Szerző: Vág Bernadett
Annak a szutykosan sötét, téli estének volt egy fura negyedórája, amikor a város két végében két ember épp egymásra gondolt, pedig az égvilágon semmi közük nem volt egymáshoz, és ennek körülbelül huszonnégy órával azelőtt keményen hangot is adtak.

L. Norbert a vacsora után elmerült az újságjában, de egyszer csak a térdére ejtette a napilapot, és belebámult a semmibe. A semmiben Miss Amanda szokatlanul felhevült arca tűnt fel előtte, amint magából kikelve, ádáz indulattal magyaráz.

L. Norbert az elmúlt fél év minden szerdáján pontban hatkor becsöngetett Miss Amandához, aki egykedvű mosollyal beengedte, megvárta, míg kibújik a kabátjából és illedelmesen leveszi a cipőjét, aztán bekísérte a szobába, ahol a kerek asztalon, mint örök díszlet, egymásra pakolva sorakoztak a szótárak.

– How are you?

Mindig ezzel kezdték. Aztán Miss Amanda leellenőrizte a házi feladatot, egy kicsit csevegtek, persze szigorúan csak angolul, majd új olvasmányt vettek.

– Hogy lehetett ezt a semmiséget ennyire félreérteni – merengett L. Norbert marketingvezető-helyettes, és belevörösödött, ahogy a legutolsó szerdára gondolt.

Abban a pillanatban, amikor L. Norbert kissé pufók arcába szökött a vér, pár kerülettel odébb Miss Amanda mosogatóhabos kezéből kicsúszott az aranyszegélyes porcelántál, amit még a nagyanyjától örökölt. A szétpattanó darabkák összefolytak a szeme előtt, aztán már nem is látott mást a kövön, csak L. Norbert kissé kopaszodó figuráját, ahogy hebegve magyarázkodik, sőt, kikéri magának, hogy ilyesmit feltételezzenek róla. Micsoda megaláztatás, törölgette ruhája ujjával a szemét Miss Amanda, aztán leöblítette kezéről a habot, és indult a seprűért. Pedig igenis, kikezdett vele L. Norbert, ez nem kérdés.


L. Norbert negyvenegy éves agglegény. Minden idejét a munkájának szenteli, eltökélt célja, hogy negyvenöt éves korára csoportvezető legyen, de ehhez elengedhetetlen a jó angoltudás. Huszonévesen még álmodozott arról, hogy családja lesz, gyerekei, de a lányok valahogy mindig a barátaihoz mentek feleségül.

Miss Amanda – civilben K. Margit – két nagy szerelmet élt át életében, de mindketten becsapták, elhagyták, így aztán egyre keserűbben várja a negyvenedik születésnapját már a harmincadik óta. L. Norbert örült annak, hogy Miss Amanda visszafogott külsejű, kissé savanyú, szürkécske nő, mert így még véletlenül sem vonta el a gondolatait a nyelvleckéről. Úgy tervezte, hogy az év végén nekifut a nyelvvizsgának, és ezért sok időt és pénzt áldozott. Miss Amanda pedig annak örült, hogy a netes hirdetésére jelentkező férfi megbízható kinézetű és mindig pontosan érkezik.

A tanórák ugyanúgy teltek, kissé döcögve, és csakis a könyv szerint. De a legutóbbi szerdán Miss Amanda véletlenül kiejtette kezéből a ceruzát, ami az asztal alá gurult, és amiért L. Norbert azonnal lehajolt, mert nem sejtette, hogy Miss Amanda is ezt teszi majd. És ahogy a ceruzáért nyúlt, karjával véletlenül végigsúrolta a Miss keblét, majd rémült zavarában porolgatni kezdte a selyemblúzos domborulatot, mintha az érintése összemocskolta volna. Miss Amanda sikítva felpattant, L. Norbert pedig, hogy jóvátegye illetlenségét, elkapta a tanárnő idegesen csapkodó kezét, és bocsánatkérése jeléül megcsókolta. De Miss Amanda erre nemhogy nem enyhült, de zokogásban tört ki, és sikítva kikérte magának, hogy a lakásán inzultálják, először persze angolul, majd látva L. Norbert értetlen arckifejezését, lassan tagolva magyarul is. L. Norbert magyarázkodni kezdett, hogy mindez csak szerencsétlen baleset volt, de erre Miss Amanda még hangosabban sírt, és már ő kért elnézést, hogy akaratlagossággal vádolta a férfit, bár meg tudná érteni azt is, ha valóban közeledni kívánna hozzá, mondta, hiszen ez egy magánlakás annak minden intimitásával, ők pedig férfi és nő, mondhatni összeillők, így hát természetes lenne, ha L. Norbert közeledni próbálna, de arra kéri mégis, ne tegye mégse, mert ő már nem bízik többé úgyse senkiben. L. Norbert dadogva ismételgette, hogy esze ágában sem volt közeledni, ő angolozni jár ide, nem pedig udvarolni, mire Miss Amanda elhalkult, és kissé sértett hangon arra kérte L. Norbertet, hogy a közöttük kialakult tarthatatlan helyzet miatt ne jöjjön többé soha. L. Norbertet úgy érte ez, mint egy szívdöfés, hiszen a vizsga vészesen közeledik, de mivel úriember volt, szó nélkül távozott.

Aztán másnap, azon a szutykos, téli estén, a város két végében történt még az is, hogy Miss Amanda az ablakban állva szórakozottan végigsimította a keblét, épp ott, ahol L. Norbert előző nap hozzáért, és ebben a pillanatban L. Norbert szív felőli karján kellemes, forró bizsergés futott végig. De lehet, hogy ezt csak képzelem.

Ez a cikk több mint egy éve került publikálásra.
A cikkben szereplő információk a megjelenéskor pontosak voltak, de mára elavultak lehetnek.

Ajánlataink

Olvasna még a témában?

Nyereményjátékok

Megfejtő

Kalandozzon velünk, legyen Ön is Megfejtő!

Facebook játék

Egy könnyű kérdés – egy fantasztikus nyeremény

A nyitólapról ajánljuk

Friss cikkeink

Hírlevél

Feliratkozom a Szimpatika hírlevelekre, ezzel elfogadom az Adatkezelési Tájékoztatóban olvasható feltételeket, és hozzájárulok, hogy a szimpatika.hu a megadott e-mail címemre hírlevelet küldjön, valamint saját és partnerei üzleti ajánlataival felkeressen.

Az űrlap kitöltése, az adatok megadása önkéntes.

A hírlevélküldő szolgáltatás nem támogatja a freemail.hu-s és citromail.hu-s címeket, ilyen címek megadása esetén hibák léphetnek fel!
Kérjük, használjon más e-mail szolgáltatót (pl: gmail.com)!