A hónap gyógynövénye: csipkerózsa

Hatóanyagai

Jelentős C-vitamin-forrás, emellett más vitaminokat, karotinoidokat, pektint, szerves savakat tartalmaz.

Története

Latin neve (szó szerinti fordításban „kutyarózsa”) onnan ered, hogy gyökerének veszettséget gyógyító hatást tulajdonítottak. Az ókorban sorvadásos betegségekre, a középkorban tüdőbetegségekre használták. Egy görög legenda szerint eredetileg fehér volt a virága, de egyszer Aphrodité megsebezte magát a tüskéjével, és a vére rózsaszínűre festette a hófehér virágot. Egyházi szimbólummá is vált: a csipkerózsa levelei alkotják a kelyhet, melyben Krisztus szent vére van. A rómaiak számára a csipkerózsa a dicsőség jelképe volt, csakúgy, mint a babérlevél.

Gyűjtése

A csipkerózsa éretten piros színű és kemény áltermését, a csipkebogyót az első fagyokig, szeptembertől novemberig gyűjtjük, és mag nélkül, szárítva használjuk. A dércsípte csipkebogyók szárításra nem alkalmasak. Ha magunk gyűjtjük, a termésből a magot és a szőröket akár kézzel is ki lehet kaparni, de vigyázva, mert a szőrök a bőrön irritációt okozhatnak – ajánlatos kesztyűt húzni hozzá. Virágszirmait, gyökerét, de leginkább a magtól megfosztott csipkehúst használjuk gyógyító célokra. 2 kg friss csipkebogyóból 1 kg szárazat kapunk.

Gyógyhatása

Enyhe vízhajtó. Szabályozza az erek áteresztőképességét, erősíti az érfalakat, ezáltal gyorsítja a véráramot. Ennélfogva érszűkület, érelmeszesedés megelőzésére, kezelésére használható. B-, C- és K-vitamin található benne. A virág szirmai enyhe hashajtó hatással bírnak, levele hasfogó. Termésében, a csipkebogyóban sok C-vitamin van: egy kicsi bogyóban több, mint egy nagy citromban! Ezért nem szabad forrázni. Fontos téli vitaminforrás a nátha megelőzésére. A csipkemagban csak E-vitamin van, teája epekőoldó hatású, hólyagbántalmak ellen is nagyon jó. Húgyhajtó hatású, vesehomokra és vesekő leválasztásra is használható. A csipkehús kedvezően hat a cukorbetegségre és jó emésztésjavító. Immunerősítő hatása van, és különösen ajánljuk stresszoldásra, dohányosoknak pedig azért, mert a dohányzás sok C-vitamint von el a szervezetből. Nyugtatja az idegeket, általános erősítő hatású. Magas C-vitamin-tartalma miatt a II. világháború alatt a brit kormány gyűjtette, a lakosság C-vitamin szükségletének fedezése céljából.

Felhasználása

Gyógytea: készítéséhez egy csapott evőkanálnyi csipkebogyót vagy csipkehúst 3-4 óráig hideg vízben áztatunk, majd hidegen vagy langyosra melegítve megisszuk. Forralni, forrázni nem szabad. Napi 2-3 csészével is fogyaszthatunk belőle. A friss virágból készült, igen jóízű tea kiváló hashajtó. Napi egy csészével kell inni lefekvés előtt.

Gyógybor: a csipkebogyóbor, főleg idősebb korban, kitűnő házi szer a hólyag és a vese rendszertelen működése ellen.

Egyéb felhasználás: a termésből készülhet még lekvár, likőr, szörp. A lekvárhoz a csipkehúst használjuk mag és szőr nélkül. A megtisztított, nyers csipkehúst összeturmixoljuk, majd azonos mennyiségű mézet vagy cukrot adunk hozzá. Hűtőben tároljuk.

(Kivonat Lopes-Szabó Zsuzsa: A bükki füvesember nyomában című könyvéből.)