Szimpatika – Mentsük meg a méheket – de miért?

A méhek ugyanis nemcsak a teánkat édesítő mézet állítják elő, hanem a mezőgazdaságban is nélkülözhetetlenek. Más rovarokkal (dongókkal, lepkékkel, darazsakkal és legyekkel) együtt porozzák be a különböző növényeket, és ez a tevékenységük az általunk fogyasztott élelmiszerek egyharmadának előállításához szükséges. Bizonyos gyümölcsök, zöldségek, magvak és fűszerek nem kerülhetnének a kamrapolcunkra, ha nem szórnának rájuk termékeny port a szorgos, szúrós állatok. Európában 4000 zöldség léte függ a virágbeporzók munkájától. És ha már számokkal dobálózunk, még egy meglepő adat: a méhek virágbeporzó munkájának gazdasági értékét világszerte évi 265 milliárd euróra becsülik. Kína egyik tartományban például kipusztultak a méhek, ezért a munkaigényes, lassú és drága kézi beporzásra váltottak, ami jelentősen megnövelte az élelmiszerek árát.

Felfedezett jelentőségük ellenére azonban a méheket komoly veszélyek fenyegetik. Az 1990-es évek végétől kezdve megfigyelhető a méhek rejtélyes és hirtelen eltűnése, valamint a méhcsaládok nagymértékű pusztulása. A méhekre a legnagyobb veszélyt a mezőgazdaságban alkalmazott rovarirtó vegyszerek jelentik. A mérgező anyagok egy része legyengíti őket vagy elvesztik tőlük a tájékozódási képességüket, a rovarirtók bizonyos fajtájából azonban már kis mennyiség is halálos lehet számukra. A vegyszereken kívül más veszélyek is leselkednek a méhekre: a klímaváltozás, egyes élősködők és a nagyüzemi mezőgazdaság terjedése is káros rájuk nézve.

A méhek megmentésének első lépése a halálos rovarirtó vegyszerek betiltása. Egyre több országban terjednek az ökogazdaságok, ahol a mérgező anyagok helyett a biológiai sokféleség fokozásával próbálják elüldözni a káros rovarokat a növényektől. Több módszer is létezik, ami a vegyszerek alternatívája lehet: hasznos rovarok alkalmazása, a kártevőket távol tartó növények telepítése a termőterületeken, valamint a fajszegény területek helyett vegyesebb, így a kártevőknek kevésbé kedvező, ültetett területek alakíthatók ki.

A Greenpeace a méhpusztulás elleni küzdelem első lépéseként több betiltandó, halálos anyagot is megjelölt, valamint Segíts a méheknek! címmel kampányba kezdett. Méhészekkel készített videóriportokkal, részletes információkkal, petícióval, adományokkal, önkéntesek segítségével próbálják felhívni a figyelmet a méhpusztulás veszélyeire.

A vidéki méhészkedés fejlesztésével párhuzamosan egy másik kezdeményezés is elindult, ami a városi méhekre és az általuk termelt mézre helyezi a hangsúlyt. Magyarországon a méhészkedés jelentős múltra tekint vissza, de városi gyakorlatának egyelőre nincsenek hagyományai. Az urbánus környezet miatt az így termelt mézet „betonméz”-ként is szokták emlegetni.

A Közösségi Méz nevű társadalmi-művészeti kísérlet részeként augusztus végén a városi mézet termelő kaptárok tetején nyílt meg az Új Múzeum Méheknek, amelyet szeptember végéig nézhettek meg a látogatók. Budapest és Magyarország első városi méhészete, amit a német finger csoport kezdeményezésére alakítottak ki a Műcsarnok hátsó teraszán, a laboratóriumi vizsgálatok szerint kifogástalan minőségű mézzel büszkélkedhet.

A városi méhészet társadalmi-művészeti kísérletének első fázisaként júniusban úgynevezett vegyes méhészcsoportot alakítottak ki, amelybe bárki jelentkezhetett. A cél az volt, hogy a különböző érdeklődésű és hátterű emberek között párbeszéd és együttműködés induljon el, a méhészkedés pedig új vagy más megélhetési lehetőségeket kínáljon számukra. A csoport tagjai júliustól szeptember végéig egy intenzív, ötnapos workshopot követően, heti foglalkozások alkalmával kaptak képet a méhészkedés alapjairól, majd együtt gondozták a méheket a Műcsarnok hátsó teraszán felállított kaptárokban. A projekt sikerét bizonyítja, hogy már az első másfél hónap alatt a három méhcsalád mintegy 65 kilogramm közösségi mézet termelt.

További információk a Greenpeace kampányáról a mehpusztulas.hu honlapon, a Közösségi Méz projektről pedig https://kozossegimez.tumblr.com/kozossegimez.tumblr.com blogon találhatók.