Az ismert és elismert agykutató, Richard J. Davidson új könyvében az érzelmeink eredetének, erejének és képlékenységének egészen új modelljével állt elő.
Sheron Begley társszerzővel az Agy érzelmi élete című kötetükben arra keresik a választ, mi befolyásolja és határozza meg az ún. érzelmi stílusunkat. Davidson szerint mindannyiunkat hat alapvető „érzelmi stílus” – a rugalmasság, a szemlélet, a társas intuíció, az öntudatosság, a kontextusérzékenység és a figyelem – határoz meg. Az egyéni érzelmi ujjlenyomatunk ezek egyéni mértékeiből áll össze. Az érzelmi stílusok nem puszta fikciók, mindegyik hátterében jól meghatározható agyi aktivitási minta húzódik meg. A könyv ezeket a mintákat mutatja be a laikus olvasó számára is jól érthető és lebilincselő formában.
A sorozat másik, most megjelent kötete, Oliver Sacks Hallucinációk című könyve amellett, hogy szórakoztató olvasmány, az önmagunkról alkotott képünket finomítja.
Az agy legnagyobb mutatványa az elme, az elme legnagyobb mutatványa az éntudat. Az agyunk néha unatkozik, vagy ilyen-olyan okból, például betegség, sérülés miatt nem kap elegendő ingert, és a nélkülöző agykéreg spontán tevékenykedni kezd. A könyv végén olyan témákat boncolgat a szerző, mint például a kísértetjárta elme, a narkolepszia vagy az éjszakai szörnyek. Nem is hinnénk például, hogy milyen gyakran és milyen intenzíven hallucinálunk. Máig tartja magát a téveszme, hogy a hallucináció súlyos elmezavarok jele – pedig ez az emberi lét természetes velejárója.