Szimpatika – Rossz gyerek = problémás felnőtt?

Az ötvenes-hatvanas évek fordulóján a brit tanárok 1946-ban született, s már éppen kamaszodó diákok magatartását kezdték el értékelni. Összesen 3500 tanuló került be a kutatásba, életüket évtizedeken követték nyomon. Amikor a résztvevőket aztán 36 és 53 éves koruk között kikérdezték lelki egészségükről, gazdasági és társadalmi helyzetükről, akikről tanáraik évtizedekkel korábban azt jegyezték fel, hogy magatartási zavaraik vannak, azokról kiderült, hogy nagyobb arányban hagyták el az iskolát anélkül, hogy megszereztek volna bármilyen végzettséget, és gyakrabban számoltak be szorongásról, elrontott kapcsolatokról, kamaszkori terhességről és pénzügyi gondokról.

A gyermekkori viselkedés és a felnőttkori státus közötti kapcsolatot akkor is bizonyítottnak látták a kanadai kutatók, amikor egyéb faktorokat (nem, szülők társadalmi helyzete, kamaszkori depresszió, IQ) is belevontak az elemzésbe.

Voltak, akik viszont kritizálták a felmérést, mondván a negyvenes években született gyerekek általában teljesen más iskolai és otthoni környezetben nőttek fel, mint a maiak. "Kulcskérdés, hogy hogyan válaszolunk a magatartási problémákra az iskolákban - remélhetőleg ma már úgy kezeljük azokat, hogy növeljék az önértékelést, és ne csökkentsék" - mondta egy kutató a vitatható eredményekre reagálva.