Legjobban a világon!

2013. 09. 01.
Szerző: Vág Bernadett
Szeretni olyan jó. És szeretve lenni is olyan jó. Miért van akkor, hogy ott az a jó sok szeretet oda-vissza, aztán valahogy nem jó mégse?

– Tényleg szerelemből mentem Jocóhoz, csodáltam, hogy olyan jó fej, hogy mindent meg tud szerelni, meg hogy lazán végigdumálja velem az éjszakát, pedig másnap melózni kell, és én komolyan vettem az esküt, hogy csakis engem a halálig, de arra nem gondoltam, hogy az anyja majd naponta telefonál, hogy van-e mit enni a Jocónak, meg hogy elmúlt-e a köhögése, meg azt se, hogy vasárnaponként, amikor az ember pizsiben ejtőzik a tévé előtt, majd beállít hívatlanul, hogy sütikét hozott, végigpásztázza a lakást az egérszemével, aztán nekiáll mosogatni, mint egy mártír, és nem gondoltam volna, hogy a Jocó, ahelyett, hogy kedvesen megkérné, menjen már haza anyuka a francba, inkább beáll mellé törölgetni, és hogy titokban kulcsot ad neki a lakáshoz, hogy amikor dolgozunk, feljárhasson vasalni mint angyalka, és azt se gondoltam, hogy minden pénteken anyukánál kell majd vacsorázni, ahol majd mindig beszól, hogy Jocóka fogyott, aztán meg lesajnálóan csóválja a fejét, hogy még mindig nem bírtam teherbe esni, pedig igazán jó húsban vagyok, és hogy ő mennyire szeretne már unokát, és már nincs túl sok ideje, szóval nem gondoltam, amikor szerelemből hozzámentem a Jocóhoz, hogy hárman leszünk majd az ágyban, én meg ő meg az anyja, mert akkor is folyton itt van már anyuka, amikor nincs itt, mert akkor meg telefonál, vagy pont nem telefonál, hogy bűntudatunk legyen, mert egy kétszínű és önző, mert ha igazán szeretné a fiát, akkor hagyná, hadd élje az életét végre velem, és fejtené szépen a kis keresztrejtvényét magának – mondja a feleség. Vagyis a meny.

– Na, hát én úgy szeretem a kis menyemet, Csillukámat, mintha a saját lányom lenne, csak ő, mintha féltené tőlem a Jocómat, mintha csak magának akarná a kis butuskám, hát nem érti, milyen öröm nézni, amikor a Jocómmal turbékolnak, az embernek átmelegszik a szíve-lelke, én már hat éve egyedül vagyok, hát őbennük lelem minden boldogságom, néha csak úgy felugrom hozzájuk, hogy gyönyörködhessek bennük, persze, nem szólok előre, mert nem akarom, hogy vásároljanak, nem kell nekem semmi, se cukrászsütemény, se ebéd, főzni úgyse nagyon tud még a kis menyem, szóval, csak úgy felugrom, aztán kimegyek a konyhába, hogy ne zavarjam őket, elmosogatok, hadd pihenjenek, közben meg hallgatom, ahogy nevetgélnek, susmorognak, csilingelnek, egyem a kis szívüket, és olyankor én is egy kicsit boldog vagyok, hát hogy ne lennék már boldog, ha boldognak látom az egyetlen fiamat, persze az igazi boldogság az volna, ha unoka is jönne már, de hát nem úgy van az, hogy akkor jön az áldás, amikor kérjük, hanem majd csak akkor, ha jönni akar, mondtam is Csillukámnak, ne bánkódjon, majd csak sikerül, persze nem lenne baj, ha elébb picit ledobna a súlyából, el ne szaladjon vele a ló, ha majd jön a baba, én meg addig is segítek nekik mindenben, hogy minél kevesebb gondjuk legyen, kivasalok, porszívózok, amikor nincsenek otthon, és aztán este, ha hazaértem, és leülök a rejtvény mellé, el-elmosolyodom, mert elképzelem, ahogy belépnek az ajtón, és ámulva összecsapják a kezüket, hogy angyalka járt a lakásban – mondja anyuka, csúnyábban az anyós.

– Nem értem, mi baja a Csillának anyámmal, igazán csak segíteni akar, ennek örülni kéne, a Csilla úgyis utál vasalni, főzni meg nem tud, folyton csak pizzát rendelünk meg kínait, ami nem gond, de akkor meg mi baja van azzal, ha anyuka néha felugrik és összedob valami rendeset, meg azt se értem, miért problémázik azon, hogy anyuka szerint jó húsban van, anyuka falun nőtt föl, ott a telt menyecske számít szépnek, de Csilla folyton fújtat, hogy ő ezt már nem bírja, hogy küldjem haza anyukát, és különben is, mondjam már meg neki egyszer s mindenkorra, hogy kettesben akarunk lenni, de könyörgöm, hát egész héten kettesben vagyunk, mit zavarja, ha beállít anyuka vasárnap vagy szerdán, vagy átmegyünk hozzá pénteken, szegény anyuka, hisz olyan egyedül van, mióta meghalt a fater, a rejtvényt is meg lehet ám unni, és persze, hogy aggódik értem, hisz az anyám és szeret, de Csilla szerint anyám nem szeret, hanem zsarol és élősködik, és őt piszkálja, hogy nem szül, nem főz és kövér, és szerinte anyám legszívesebben az ő helyébe lépne mint feleség, na szép, csak én most azt nem tudom, hogy mit csináljak, mert, ugye, mindkettő engem szeret legjobban a világon, és én is mindkettőt a legjobban szeretem, szóval passzolok – mondja a fiú. Vagyis a férj. Tehát Jocó.

Ez a cikk több mint egy éve került publikálásra.
A cikkben szereplő információk a megjelenéskor pontosak voltak, de mára elavultak lehetnek.

Olvasna még a témában?

A nyitólapról ajánljuk

Friss cikkeink

Hírlevél

Feliratkozom a Szimpatika hírlevelekre, ezzel elfogadom az Adatkezelési Tájékoztatóban olvasható feltételeket, és hozzájárulok, hogy a szimpatika.hu a megadott e-mail címemre hírlevelet küldjön, valamint saját és partnerei üzleti ajánlataival felkeressen.

Az űrlap kitöltése, az adatok megadása önkéntes.

A hírlevélküldő szolgáltatás nem támogatja a freemail.hu-s és citromail.hu-s címeket, ilyen címek megadása esetén hibák léphetnek fel!
Kérjük, használjon más e-mail szolgáltatót (pl: gmail.com)!