Szimpatika – Vérehulló fecskefű: gyógyír vagy méreg?

A mákfélék családjába tartozó, lágyszárú, többéves, szelíd megjelenésű növényt régóta használják a tradicionális gyógyászatban. Bizonyított hatékonysága miatt a modern fitoterápia és a gyógyszeripar számára egyaránt fontos alapanyagot szolgáltat. Tejnedvében található erős hatású alkaloidjainak egy része azonban rendkívül veszélyes lehet, ezért házi szerként (pl. tea) nem fogyasztható!

A Budapesti Corvinus Egyetem Kertészettudományi Karán működő Gyógy- és Aromanövények Tanszék kutatói a Traditional and wild projekt (https://traditionalandwild.eu/hu/) keretében többek között az egyes gyógynövényekkel kapcsolatos tradicionális tudást, valamint az egyes növények hatóanyag-tartalmát vizsgálják. Kutatásaik tükrében lássuk, mit érdemes tudni a vérehulló fecskefűről!

Mi mindenre jó a vérehulló fecskefű?

A népgyógyászatban a fecskefű legendás gyógyírnek számított szürkehályogra. Tejnedvét a látás élesítésére és a nyálkás hártyával bevont szemgolyó tisztítására használták. A narancssárga nedvvel szemölcsöt, tyúkszemet, övsömört, ótvart, ekcémát kezeltek. Belsőleg alkalmazva a vérehulló fecskefű vérnyomáscsökkentő, hashajtó hatása ismert, sőt szív- és érrendszeri zavarok, érelmeszesedés, valamint  gyomorbántalmak és nyombélfekély kezelésére is használták. A tapasztalt mellékhatásokról azonban sajnos nem maradt fenn használható információ, pedig a mai fejlett analitikai kémiai vizsgálatok eredményeképpen ismert, hogy hatóanyagai nagyon erős hatásúak, és nem megfelelő alkalmazás esetén rendkívül veszélyesek.

Napjainkban – bár sok népszerűsítő irodalom ennek ellenkezőjét vallja – a növényt háziszerként nem ajánljuk, mivel házi feldolgozáskor a módszer és a dózis nem ellenőrizhető megfelelően. A gyógyszeripar azonban fontos termékeket készít a növény föld feletti, virágzó hajtásából és gyökeréből. A gyökér tartalmazza a legnagyobb mennyiségben az alkaloidokat, amelyek közül a kelidonin fájdalomcsillapító hatású, a simaizmok görcsét oldja. Berberin nevű alkaloidja fokozza az epekiválasztást, ezért epehajtó készítményekben találkozhatunk vele. A növény kivonatát kőképződéssel és gyulladással járó epegörcsök esetén is használják. A legújabb kutatások során azonban több esetben is megfigyelték, hogy a növény alkalmazása az epehólyag nem megfelelő állapota esetén májkárosodást eredményezhet, ezért a kivonatát tartalmazó készítmények használatáról érdemes orvos véleményét kérni.

Külsőleg alkalmazott kivonatának antivirális hatását elsősorban herpesz és influenzavírusok ellen igazolták. Antibakteriális hatása is bizonyított, ezért fertőtlenítő hatású fogkrémek és szájvizek alkotórésze lehet. Ezen hatások valószínűleg a növényben fellelhető flavonoidoknak és fenolsavaknak is köszönhetők.

A növényből készült tinktúrák ásványianyag-tartalma (Ca, Fe, Mg stb.) a terápiás hatást növelheti.

Mostanában a fecskefű a rákkutatásban is szerepet játszik. Klinikai kísérletekben a leukémiás sejtek burjánzását gátolta, ennek bizonyítása azonban még rendkívül messze van attól, hogy rákellenes vagy rákot megelőző szernek tekinthetnénk.

Hol találkozhatunk a fecskefűvel?

A faj Európa és Ázsia mérsékelt övi területén általánosan elterjedt. Kerítések, utak, falak, omladékok mentén, erdők szélein, akácosokban, parlagokon, kertekben gyomként előforduló gyógynövény. Magjain olajat tartalmazó fehér, duzzadt kinövés található, ami vonzza a hangyákat, így azok a növény elterjesztésében fontos szerepet játszanak.

Mikor és hogyan gyűjthető?

A vérehulló fecskefű Magyarország legnagyobb mennyiségben gyűjtött gyógynövényfajai között szerepel. A növény föld feletti részeit (a felső, 20-30 cm-es hajtásrészeket a szár vastagabb részei nélkül) teljes virágzáskor gyűjtik. Vegetációs ideje hosszú: májustól a fagyok beálltáig folyamatosan virágzik. Gyökereit a gyöktörzzsel együtt késő ősszel vagy kora tavasszal szedik. Több országban kísérleti termesztése folyik, hogy a gyógyszeripari alapanyag megfelelő mennyiségben és minőségben biztosítható legyen. A magas kelidonintartalomra nemesített, „Cynober” nevű lengyel fajtája is ismert.

Szabad-e saját felhasználásra gyűjteni?

Saját felhasználásra ne gyűjtsük! Ugyan nagyon gyakori, nem védett, ismert növény, de frissen mérgező, szárítva pedig nagyobb mennyiségben légzésbénító hatású. Erős hatóanyagai miatt belsőleg alkalmazandó készítmények formájában csak szakember előírására használható!

Külsőleg való alkalmazásra, pl. szemölcsök irtására azonban alkalmas, ami vírusölő hatásán alapszik. A friss növény hajtását vagy levelét megtörjük, a tejnedvet rácsepegtetjük a szemölcsre. Ezt naponta 2-3x megtehetjük. A szemölcs először összezsugorodik, majd leszárad, végül 10 nap után, de legkésőbb egy hónapon belül eltűnik. Vigyázzunk, mert a maró tejnedv az egészséges bőrt irritálhatja.