A nagy dózisú C-vitamin férfiaknál vesekövességet okozhat

2013. 07. 06.
Szerző: Szimpatika
Azon férfiak körében, akik nagy dózisban szednek C-vitamint, csaknem megduplázódik a sokszor nagy fájdalmakat okozó vesekövek kialakulásának valószínűsége. A stockholmi Karolinska Egyetem kutatói több mint egy évtizeden át tartó prospektív vizsgálatuk során megfigyelték, hogy az említett férfiak esetében 1,92-szeresére emelkedett a vesekövesség (nephrolithiasis) relatív kockázata a C-vitamint nem, vagy csak kisebb dózisban szedő csoportoknál mért rizikóértékekhez képest.

Bizonyítható összefüggés

„Az eredmények ismeretében azt is fontos megemlíteni, hogy amíg a C-vitaminnal kapcsolatban meglehetősen szoros az összefüggés, addig koránt sincs asszociáció a multivitamin-készítmények nagyobb dózisban történő alkalmazása és a vesekőképződés között” – írja Agneta Åkesson, a kutatócsoport vezetője a JAMA Internal Medicine című lap online kiadásában.

A C-vitamint ezzel együtt továbbra is nagy becsben tartják – egy egyszerű követéses vizsgálat nem feltétlenül jelenti azt, hogy a vizsgált megbetegedés közvetlenül szoros kapcsolatba hozható a vitamin szedésével. Rendelkezésre állnak azonban olyan bizonyítékok, amelyek alátámasztják, hogy nagy dózisú C-vitamin szedése mellett valószínűbb a vesekövesség kialakulása. A vizsgálatok során detektálták ugyanis, hogy az aszkorbinsav szűrleti exkrétumának bizonyos hányada a vitamin oxalát formájában van jelen. A húgyúti oxálsav jelenlétéről pedig már régóta ismert tény, hogy igen jelentékeny komponense a kalcium-oxalát kristályaiból álló veseköveknek.


Számos tényezőt figyelembe vettek

A fennálló bizonytalanságok eloszlatása érdekében a kutatók a Cohort of Swedish Men Study elnevezésű program résztvevőinek adatait analizálták. Ez összesen 23 355 férfi adatainak pontos elemzését jelentette, melynek során 436 új veseköves esetet fedeztek fel. Az említett férfiak átlagéletkora 59 év, átlagos BMI-értéke pedig 26 volt.

A C-vitamint nagyobb mennyiségben szedők életkorra standardizált relatív kockázata 1,90, míg a BMI-hez és a napi C-vitamin- és alkoholfogyasztáshoz normalizált relatív rizikó 1,95-öt volt. A fentiekben is említett végső, 1,92-szeres relatív kockázatemelkedés néhány további tényezővel – napi kávéfogyasztás, dohányzás, hipertónia és diabétesz – kapcsolatos standardizálás eredményeként született meg. Az arányok szemléltetése céljából a kutatók elmondták, hogy a kockázat emelkedése azoknál az egyéneknél érvényes, akik legalább hét vitamintablettát vesznek be hetente (Svédországban a legtöbb C-vitamin tabletta 1000 mg-os kiszerelésű).

További érdekes tényező, hogy a szóban forgó összefüggés csak férfiak esetében jelentkezik, nőknél ez az összefüggés nem áll fenn. Ennek az lehet az oka, hogy a férfiak egyébként is hajlamosabbak a vesekövességre, és esetükben a nagy dózisú aszkorbátbevitel nagyobb mértékben járul hozzá a kockázat emelkedéséhez. A kutatók hozzátették, hogy ezt még további vizsgálatoknak kell megerősíteniük a maradéktalan bizonyítás érdekében, azonban mindezek alapján már célszerű lehet a nagy mennyiségű C-vitamin fogyasztását elkerülni, kiváltképpen, ha az anamnézisben vesekövesség szerepel.

A tanulmány amerikai berkekben is port kavart

Robert H. Fletcher, a Harvard University doktora is reagált a cikkre, és nagy vonalakban végigkövette a C-vitamin sorsát 1753-tól indulva. A C-vitamin életmentő hatását a tengerészek egykori betegségére, a skorbutra, bizonyára mindenki jól ismeri. A C-vitamint övező lelkesedés meredeken ívelt fel az 1970-es években, amikor Linus Pauling elsőként javasolta alkalmazását megfázás ellen, majd később komoly preventív hatást tulajdonítottak neki a cardiovascularis megbetegedések és a daganatos kórképek esetén is. Azóta számos tanulmány bizonyította, hogy a C-vitaminnak nincsen védelmező szerepe az említett betegségekkel szemben; a legutóbbi vizsgálat pedig egyenesen káros hatást is tulajdonít neki a vesekövességet szempontjából.

Fletcher azonban elmondta azt is, hogy annak ellenére, hogy a kutatók számos faktort figyelembe vettek a vizsgálat során, maradhattak olyan reziduális tényezők, amelyekkel nem számoltak, azonban komoly szerepük lehet a kőképződés valószínűségének növelésében. Az amerikai kutató hiányolta a pontos dózis ismeretét, hiszen e tekintetben különböző országokban nagyon eltérő a napi vitaminfogyasztást meghatározó konszenzus. Így elmondhatjuk, hogy többnyire mindenki egyetért abban, hogy a pontos ok-okozati összefüggések megismerése érdekében további vizsgálatokra van szükség.


forrás: https://www.nilnocere.hu

Ez a cikk több mint egy éve került publikálásra.
A cikkben szereplő információk a megjelenéskor pontosak voltak, de mára elavultak lehetnek.

Olvasna még a témában?

A nyitólapról ajánljuk

Friss cikkeink

Hírlevél

Feliratkozom a Szimpatika hírlevelekre, ezzel elfogadom az Adatkezelési Tájékoztatóban olvasható feltételeket, és hozzájárulok, hogy a szimpatika.hu a megadott e-mail címemre hírlevelet küldjön, valamint saját és partnerei üzleti ajánlataival felkeressen.

Az űrlap kitöltése, az adatok megadása önkéntes.

A hírlevélküldő szolgáltatás nem támogatja a freemail.hu-s és citromail.hu-s címeket, ilyen címek megadása esetén hibák léphetnek fel!
Kérjük, használjon más e-mail szolgáltatót (pl: gmail.com)!