Van-e daganatra hajlamos személyiség?

Szerző: Szimpatika
A daganatok kialakulásában és a kórfolyamat lezajlásában, kimenetelében is meghatározó jelentősége van a lelkiállapotnak. A holisztikus gyógyítás elveinek figyelembevételével azt mondhatnánk, mit sem ér a tabletta, az infúzió vagy a műtét, ha valaki nem képes tisztázni a betegség létrejöttének lelki hátterét, és nem tud változtatni azon, ami ellen szervezete ezzel a mintegy kapitulációra kényszerítő állapottal tiltakozik.

A daganatos megbetegedések többsége a pszichoszomatikus betegségek közé tartozik, még akkor is, ha ezt sokan nem veszik komolyan, vagy amikor igen nehéz az összefüggések feltárása (pl. gyerekeknél, csecsemőknél). A komplementer módszerekkel gyógyítók körében a daganatos betegek pszichés támogatása legalább olyan hangsúlyos, mint a műtét vagy a gyógyszeres kezelés. A pszichés segítség mellőzése úgy értelmezhető, hogy egy komoly gyógyító eljárás marad figyelmen kívül. Sajnos hazánkban egyelőre igen kevés szakember veszi ezt komolyan és foglalkozik ezzel, míg Amerikában és a nyugat-európai országokban egyre jelentősebb lépések történnek a pszichoonkológia (a daganatos betegségek és a lélek összefüggéseivel foglalkozó tudomány) elméleti kutatásai és az ismereteknek a gyakorlatba történő átültetése terén.

A lélek és az immunrendszer kapcsolata

Az idegrendszer és az immunrendszer sejtjei azonos őssejtből alakultak ki az embrionális fejlődés során. Továbbá az idegrendszer, a hormonrendszer és az immunrendszer sejtjei között szoros kapcsolat áll fenn, folyamatosan kommunikálnak egymással, egymáshoz igazítják működésüket, hatásukat. A szervezetben olyan anyagok is termelődnek, amelyek mindhárom rendszerre együttesen képesek hatást kifejteni. Ennek megfelelően nem meglepő, ha az idegi tevékenység és a szervezet ellenálló ereje erősen függ egymástól. Mivel az összefüggés rendkívül sokrétű és komplikált, s a tudomány jelenlegi módszereivel nem is vizsgálható tökéletesen, nagyon sok még a vakfolt és a vitatott kérdés ezzel kapcsolatban.

Már 1911-ben kimutatták, hogy az immunsejtek edzhetők, „nevelhetők”, és teljesen különböző, szokatlan ingerekre is képesek reagálni. Később a párizsi Pasteur Intézetben megismételték és továbbfejlesztették a kísérleteket: egy állatot baktériumokkal fertőztek meg, amitől jelentősen megemelkedett szervezetében a fehérvérsejtek száma. Több újrafertőzés alkalmával megérintették a bőrét meleg fémmel is, majd később már csak a meleg fémet használták, és ekkor is ugyanolyan fokú sejtszámemelkedést tapasztaltak, mint a valódi fertőzésnél. Ebből arra a következtetésre jutottak, hogy az immunrendszer edzhető, és teljesen közömbös ingerekkel (pl. meleg) is lehet rá hatást kifejteni.

1977-ben egy amerikai és egy ausztrál kutatócsoport egyaránt arra a következtetésre jutott megfigyelései alapján, hogy azoknak az embereknek az életesélyei, akik képesek negatív érzelmeiknek hangot adni, ki tudják fejezni ezeket, sokkal jobbak azokéival szemben, akik képtelenek erre.

Van-e „daganatos személyiség”?

Talán ez a legbizonytalanabb, és legtöbb forró vita alapjául szolgáló, még ma is eldöntetlen kérdés. Az azonban feltűnő, hogy több, egymástól különböző tanulmányban hasonló karakterjegyek kerülnek elő, függetlenül attól, hogy milyen típusú és stádiumú daganatról van szó az adott vizsgálatok esetében. Ilyen karakterjegyek:

– A személy kevésbé figyel önmagára – az önmegfigyelés képessége, illetve a befelé fordulásra és az odafigyelésre való képesség kevésbé jellemzik.

– Hajlamos az önfeláldozásra, az önfeladásra.

– Egyes érzelmeket csak kismértékben vagy egyáltalán nem is tud rendesen kifejezni, ilyenek pl. a düh, a harag.

– Kifejezetten hajlamos az elfojtásra és érzelmeinek, indulatainak elnyomására.

– Könnyen lemondóvá és kétségbeesetté válik, hamar feladja a reményt.

– Nehezen dolgozza fel élete eseményeit, tele van megoldatlan konfliktusokkal, gyászreakciókkal.

– Merev, nehezen alkalmazkodó és konformizmusra hajlamos személyiség.

– Rossz a stressztűrő és -feldolgozó képessége.

– Kifejezett autoritásba (tekintélyelvűségbe) vetett hit, erősen moralizáló karakter.

– A testi tünetekre nem figyel fel időben, kevéssé érzékeli őket.

– Az egészségtudatosság kevésbé jellemző rá.

Már a 90-es évek elején feltűnt, hogy a daganatos betegek betegségük kialakulása előtt sokszor a legerősebb stresszhatásokat (testi sérülés, tehetetlenség, súlyos veszteségek, halállal fenyegető élethelyzetek) élték át.

Milyen lelki terhelések fokozzák a daganatképződési hajlamot?

– Megváltozott emberi kapcsolatok, melyek a magány és az elhagyatottság érzését keltik.

– Nagyobb fokú függőséggel, kiszolgáltatottsággal és bizonytalansággal járó élethelyzetek.

– A teljesítőképesség és a munkaképesség csökkenése – munkahelyvesztés, nyugdíjazás, lerokkanás.

– A testséma, a test alakjának megváltozása.

– Az önértékelés csökkenése.

– Gyakori kórházi tartózkodás, orvosi vizsgálatok.

Mindezek mögött azok az alapgondolatok állnak – amelyek egyaránt eredhetnek tévhitből vagy mutathatnak valós helyzetet –, hogy „nem tudok már úgy élni, mint régen”, vagy „az életem kisiklott a normális kerékvágásból”.

Az amúgy is csekély stresszadaptációs stratégiával (feldolgozó- és megoldóképességgel) rendelkező betegek számára a betegség, különösen a „rák” diagnózisa további jelentős, gyakran túlzott terhet jelent.


Forrás: www.balaicza.hu

Ez a cikk több mint egy éve került publikálásra.
A cikkben szereplő információk a megjelenéskor pontosak voltak, de mára elavultak lehetnek.

Olvasna még a témában?

A nyitólapról ajánljuk

Friss cikkeink

Hírlevél

Feliratkozom a Szimpatika hírlevelekre, ezzel elfogadom az Adatkezelési Tájékoztatóban olvasható feltételeket, és hozzájárulok, hogy a szimpatika.hu a megadott e-mail címemre hírlevelet küldjön, valamint saját és partnerei üzleti ajánlataival felkeressen.

Az űrlap kitöltése, az adatok megadása önkéntes.

A hírlevélküldő szolgáltatás nem támogatja a freemail.hu-s és citromail.hu-s címeket, ilyen címek megadása esetén hibák léphetnek fel!
Kérjük, használjon más e-mail szolgáltatót (pl: gmail.com)!