Régóta érdekel, hogy mit tudnak a nagymamák, amit mi (szülők) nem, amivel nem lehet versenyezni, és mi az a „hajtóerő", ami a gyerekeimet egy normális szombat délután arra készteti, hogy könyörögve álljanak előttünk: „Apa, hadd aludjunk a nagyiéknál!" Elhatároztam tehát, hogy rövid riportokat készítek velük, mit gondolnak az említett asszonyokról. A nagyok persze szűkszavúak voltak, a kicsiket meg legszívesebben hangfelvételről játszanám le itt a magazinban. Persze ez lehetetlen, de előterjesztem a kiadónak az ötletet, hogy létrehozhatnánk Magyarország első hangoslapját...

De amíg ez nem jön össze, addig is, így írásban, a gyermekeim gondolatai:

Ádám (13):

„Azért jók a nagyik, mert Ők sütik a legjobb sütiket, és náluk mindig lehet a fiókban csokit találni, és mindent megengednek. Sőt, ha fáradt vagyok, még egy fejmasszázst is kapok. Náluk mindig a kedvenc ételem a menü.”

Gergő (12):

„Egyik nagyi: Felfedezte bennem, hogy szeretem a természetet és szeretek kertészkedni. Ezért sokat szoktunk együtt ültetni. Tavasszal eperpalántát is kapok, amit májusban, ha megérik, el is fogyasztok. A krumplis pogácsája nagyon finom, ezt is együtt szoktuk csinálni.”

„A másik nagyi: Szeretem benne azt, hogy ért a sütikhez. Nyáron mindig annyi palacsintát vesz nekünk a strandon, amennyi belénk fér.”

Dávid (5):

„Egyik nagyi: Az én nagymamám aranyos, szeretem, mert szokott tejbegrízt csinálni és palacsintát. Megengedi, hogy egyek pudingot. Szeretek a Mamánál lenni, mert ott a Papa. Jó, ha vigyáz ránk, jól lehet játszani a kertben.”

„Másik nagyi: Az én nagyim gyógyszerész, patikában dolgozik, fehér köpenye van. Szeretem a nagyit, mert nagyon aranyos és jól főz. Szeretek ott lenni, mert mindig van csoki és vicces a papa.”

A fentiekből azért világosan látszik, hogy a férfiakhoz – életkortól függetlenül – a hasukon keresztül vezet az út. A nagymamákon kívül azért nem bírtam ki, hogy ne kérdezzem meg a gyerekeket az anyukájukkal való viszonyról.

Dávid (5):

„Azért szeretem az anyukámat, mert aranyos, kedves, meg szeretem... mert finomat főz, nagyon szeret engem és a testvéreimet. Szeretem, amikor este megfürdet, mesél és énekel elalvás előtt. Az én anyukám nagyon jó anyuka, kedves és szép. Barna a szeme, sötétbarna hosszú a haja, mindig mosolyog. Szeretek vele biciklizni, oviba menni és reggel mellé bújni az ágyba.”

Bencét (10) nem tudtam szóra bírni, de előkerestem egy ovis ajándékát, amit kiscsoportban készített az édesanyjának. Ezen egy kezdetleges rajz volt róla és az anyukájáról, illetve egy pár sor, amit vélhetően az óvó néninek diktált:

„Azért szeretem az anyukámat, mert ad nekem reggelit, rendel nekem pizzát, főz nekem ebédet, megfogja a kezem az utcán, és segít menni a veszélyes lépcsőn, és ügyesen táncol.”

Bori (15):

„Az én anyukám a legjobb anyuka. Bármilyen közhelyesen is hangzik ez egy 15 éves lány szájából, én tényleg így gondolom. Határfeszegetések, hullámvölgyek nélkül (amik azért jócskán színesítik mindennapjainkat), sosem tudnám meg, hogy mit jelent, ha van egy ember, aki MINDIG támogat. Szerencsére már messze van annak a napnak a dátuma, amikor rájöttem, hogy az anyukám az egyetlen olyan ember, akire bármilyen titkot rábízhatok, akivel minden problémát megoszthatok, ő lesz, aki nem ítél el, nem haragszik meg, hanem segít! Anyu, szeretlek, és köszönöm, hogy ennyi gyerek mellett is vagy nekem!”

Gergő (12):

„Tud főzni. A borsóleves a legfinomabb. Sokszor szigorú, de nem baj, ezért szeretem.”

”Réka (2):

„Szeretem anyát, azért mert...
Szeretem, amikor lebirkóz...
Nagy cicije van, nekem pici...
Anya nagy. Szép a fülbevalója.”

Figyelem! A fenti sorok cenzúra nélkül kerültek a magazinba, ezért kérem, hogy az elírásokat és a szórendi problémákat tudják be a nyilatkozók életkorának.

Nem titkolt vágyam volt ezzel az írással, hogy egy kis meglepetést okozzak a körülöttem élő édesanyáknak, mert évente egyszer legalább jár nekik egy kimondott szó, egy leírt mondat a feléjük áradó szeretetről. Hiszen az anyukák lényegében több hivatáshoz értenek, mint bárki a világon: egész évben szakácsnők, orvosok, ápolónők, barátnők, sofőrök, takarítónők és még folytathatnám sort. Jaj! És ha bárki gyermekmunkával vádolna, a srácok önként vállalkoztak a feladatra.

A gyerekeknek köszönöm az írásokat, az anyukáknak pedig minden jót kívánok anyák napjára!