Mire jó a dió?

2013. 03. 11.
Szerző: Szimpatika
Tavasszal üdezöld hajtásaiban gyönyörködhetünk, nyáron árnyas pihenőhelyet nyújt a koronája, ősszel vidám családi programot jelent terményének a szedése és feltörése, télen pedig a kedvenc süteményeink alapjául szolgál... Ez nem lehet más, mint a sokak által kedvelt dió, amelyet ugyan sokféleképpen használunk, mégis keveset tudunk kedvező étrendi és gyógyhatásáról.

A diót már az ókori görögök is ismerték: kutyaharapás gyógyítására és féregűzőként használták. A rómaiak is tisztelték, innen ered nevének (Juglans) jelentése „Jupiter makkja”. A közékorban elsősorban magját fogyasztották, emellett reuma és idegpanaszok ellen teát is készítettek belőle. Hazánk népi gyógyászatában gyakran alkalmazták a diót: belsőleg vértisztítóként, bél- és gyomorhurut ellen, külsőleg sebkezelésre.

A Budapesti Corvinus Egyetem Kertészettudományi karán működő Gyógy– és Aromanövények Tanszék kutatói a Traditional and Wild program (https://traditionalandwild.eu/hu/) keretében többek között az egyes gyógynövényekkel kapcsolatos tradicionális tudást, valamint az egyes növények hatóanyag-tartalmát vizsgálják. Kutatásaik tükrében lássuk, mit érdemes tudni a dióról.


Mi mindenre jó a dió?

A diólevél és a termésfal fő hatóanyagként juglont, flavonoidokat, cseranyagokat, kevés illóolajat és C-vitamint tartalmaz. A juglonnak igen erős festő hatása van, diófapácot készítenek belőle. Erős színező hatását magunk is tapasztalhatjuk diószedés közben, amikor a dió héja barnára színezi a bőrünket. A növény juglontartalmának tudható be allelopátiás hatása is: gátolja más növények fejlődését. Ezért a diófák közvetlen közelében általában nincs más fa, bokor, de gyakran a fű sem nő ki alattuk. A dió gyümölcse, azaz a magja is számos értékes anyagot tartalmaz: telítetlen zsírsavakat, fehérjét, ásványi anyagokat (Mg, K, Ca), és vitaminokat (E-, B-vitamin). Gyógyhatását tekintve többek között gyulladáscsökkentő, fertőtlenítő, összehúzó hatású.

És hogy mire használható még a dió és a diólevél?

Belsőleg:

Tea formájában fogyasztva elsősorban gyomor- és bélhurut, illetve hasmenés kezelésére használják.

Elkészítése:

1,5 dl forró vízhez adjunk 1,5 g szárított diólevelet, 3-5 perc állás után szűrjük le. Napi maximum 1-3 csészével javallott. Gyomorfekélyben szenvedők ne használják!

A dió fontos élelmiszeri alapanyag: magját nemcsak nyersen, pörkölve, olaj formájában fogyasztják, de likőr, pálinka, lekvár is készíthető belőle, éretlen zöld terméseit pedig gyakran befőzik vagy szörpöt készítenek belőle. Magja és a magjából sajtolt olaj érvédő, érelmeszesedést gátló, csökkenti a koleszterinszintet és antioxidáns hatású.


Külsőleg:

Forrázat: a diólevél forrázatát borogatás formájában, illetve lemosásra használják fekélyek, kelések, ekcéma, akne, gyulladásos sebek gyógyítására, továbbá izzadás ellen. Ezenkívül gargalizálószerként hatások torokgyulladás esetén, ülőfürdőként pedig aranyér kezelésére jó. Amikor külsőleg használjuk, töményebb forrázatot kell készíteni. Ekkor 5 g száraz drogra (diólevélre) 2 dl forró vizet öntünk, és 20-30 percen át állni hagyjuk, majd leszűrjük.

Az elkészült oldattal gargarizálhatunk, illetve ülőfürdőként használhatjuk. Jobb higítás nélkül használni, azonban szükség esetén, például ha csípi valakinek a bőrét, 2-3-szoros oldattá higítható.


Kozmetikumok: a dió felhasználásával kozmetikumok is készülnek, egyes hajfestékek, napozóolajok a juglon átalakulási termékeit tartalmazzák. 

A szárított a dió hajfestésre házilag is haszlálható. Festőanyagot kétféleképpen készíthetünk:

- a
termésfalból, vagyis a dió héjából teát készítünk tetszés szerinti arányokkal, de fél liter vízhez legalább 5-6 diót adunk. Egy napig állni hagyjuk, majd ezt visszük fel a nedves hajra, 20-30 percig rajta hagyjuk és végül kimossuk belőle;

- a porrá tört diókopácsot (vagyis a dió zöld, megszárított és porrá tört héját) annyi forró vízzel keverjük el, hogy tejfölszerű, könnyen kenhető masszát kapjunk, ezt a pépes masszát a hajra kenjük, 20 percig rajta hagyjuk, majd gondosan kimossuk belőle.

Folyamatos használata hosszú időn keresztül ellenjavallott, a juglon esetleges sejtkárosító hatása miatt.

forrás: https://traditionalandwild.eu/hu

Ez a cikk több mint egy éve került publikálásra.
A cikkben szereplő információk a megjelenéskor pontosak voltak, de mára elavultak lehetnek.

Olvasna még a témában?

A nyitólapról ajánljuk

Friss cikkeink

Hírlevél

Feliratkozom a Szimpatika hírlevelekre, ezzel elfogadom az Adatkezelési Tájékoztatóban olvasható feltételeket, és hozzájárulok, hogy a szimpatika.hu a megadott e-mail címemre hírlevelet küldjön, valamint saját és partnerei üzleti ajánlataival felkeressen.

Az űrlap kitöltése, az adatok megadása önkéntes.

A hírlevélküldő szolgáltatás nem támogatja a freemail.hu-s és citromail.hu-s címeket, ilyen címek megadása esetén hibák léphetnek fel!
Kérjük, használjon más e-mail szolgáltatót (pl: gmail.com)!