Szimpatika – A víz világnapjának tiszteletére

A Fenntarthatóság Akadémiája az Élet Fája Nonprofit Közhasznú Kft. jóvoltából kerül a győri ETO Parkban megvalósításra. Az öthetes programsorozat keretét a Tükörben a Világ című interaktív kiállítás adja, amely bemutatja az érdeklődők számára a fenntarthatóság alapfogalmait és a klímaváltozás összefüggéseit. A tárlaton kiszámolhatjuk ökológiai lábnyomunk méretét vagy hogy hány kilométert utazott reggelink a termőföldtől az asztalunkig, illetve megtudhatjuk, melyek azok a leghatékonyabb környezetvédelmi praktikák házunk táján, amelyekkel spórolhatunk is. A kiállítás ünnepélyes megnyitója március 5-én, 14 órakor lesz.

Időpont: 2013. március 5 - április 14.

Helyszín: GYŐR, ETO PARK Élményközpont, I. emelet

Cím: 9027 Győr, Nagysándor József utca 31.

Nyitva tartás: kedd-vasárnap: 9.00 – 18.00; hétfőn zárva.

A Manfred Max-Neef chilei közgazdász gondolatai által inspirált tárlat a fenntarthatóság ösvényét kutatja. Számba veszi legfontosabb értékeinket és pozitív magatartásmintákat sugall. A látogatók ötleteket meríthetnek arra vonatkozóan, hogyan élhetnek boldogan az emberek anélkül, hogy tevékenységükkel a bolygó túlélését és embertársaik életminőségét veszélyeztetnék. A kiállítás a konkrét javaslatokon túlmenően azt is sugallja, hogy nem csupán a technológiai vívmányoktól kell várnunk a megoldást: a boldogság és harmónia érdekében sokszor mérlegelnünk kell, mi is az, ami igazán fontos számunkra.

A kiállítás fő erőssége, hogy izgalmas és könnyen fogyasztható, és az eddig csak szűk szakmai körben megfogalmazott gondolatokat látványosan és újszerű módon juttatja el a látogatókhoz. Ezt segíti a művészi igénnyel kidolgozott vizualitás, a kreatív ötletek hada, a közérthető „tálalás”. A kiállítás már több nemzetközi rendezvényen bemutatkozhatott, tavaly Brüsszelben két alkalommal is. A tárlat mellé hasznos tudnivalókat tartalmaz a kiállítás honlapja, illetve Gyulai Iván ökológus Fenntartható Fejlődés című tanulmánya.

Helyi érdekesség, hogy 2010-ben kiszámították Győr ökológiai lábnyomát, amelynek segítségével tisztábban lehet látni a változtatáshoz szükséges legfontosabb területeket. A végeredmény beigazolta az előzetes feltevést, miszerint a győriek egy főre eső ökológiai lábnyoma a magyar átlagnál (3,5 gha/fő) nagyobb: 4,33 gha/fő. A két érték különbsége egy focipálya nagyságának felel meg, így a város ökológiai lábnyoma a megye biológiai kapacitásának háromnegyed részét veszi igénybe. Az ökológiai lábnyom nagyságáért elsősorban az energiafogyasztás (ami összefüggésben áll a panelek szigetelésével), a rossz vásárlási szokások és a közlekedés felelősek, így ezeken a területeken a környezetvédelmi szempontok érvényesítése kiemelkedően fontos.

GYŐR LÁBNYOMA KUTATÁS ANYAGA
Forrás: CG&Partners Kft.

A Tükörben a Világ kiállítás mellett számos találkozó, konferencia, workshop és műhelymunka ad lehetőséget a közös gondolkodásra és a felmerülő kérdések megbeszélésére. A kiállítás tavasszal Budapesten is megtekinthető lesz az Országos Mezőgazdasági Könyvtár és Dokumentációs Központban, 2013. április 16. és május 11. között.

A szervezők célja a kiállítással és a programsorozattal az, hogy a fenntartható fejlődés lehetőségeit együtt kutassák a látogatókkal. A látogatók számos alternatívával találkoznak majd, és a kiállítás végére érve eldönthetik, mire fognak odafigyelni a későbbiekben: pl. a hulladékcsökkentésre, a tudatos vásárlásra vagy környezetbarát közlekedésre.

A Tükörben a Világ csapatát a Zöld Fiatalok és a Cellux Csoport alapította. 2006 óta tartanak a globalizáció témáját feldolgozó interaktív foglalkozásokat gyerekeknek és fiataloknak. Üzenetük: az ember cselekvő lény, aki a szűkebb-tágabb világ történéseinek nem passzív elszenvedője, hanem kreatív alakítója.

A kiállítás fő szervezője az ÖKO-Pack Nonprofit Kft., amely már évek óta kiemelkedő kommunikációt folytat a környezettudatosság területén, és különösen fontosnak tartja a fenntartható alternatívák bemutatását. A kiállítás anyaga és mondanivalója szorosan kapcsolódik a Nemzeti Fenntartható Fejlődési Tanács tevékenységéhez, és saját eszközeivel kíván hozzájárulni a fenntartható fejlődés fogalmának megértetéséhez, fontosságának belátásához, és a mindannyiunk által szükséges döntések meghozatalához.

A győri eseménysorozat létrehozója az Élet Fája Nonprofit Közhasznú Kft. A társaság a küldetésében megfogalmazott oktatási és kutatási céloknak megfelelően tűzte zászlójára a fenntartható fejlődés témájának oktatását, valamint azon oktatási módszerek kutatását, fejlesztését, amelyek valamennyi korosztály számára segítséget nyújtanak ennek a bonyolult kérdésnek az élményszintű megértésében. Az alapítók ennek keretében hozták létre a Fenntarthatóság Akadémiája elnevezésű szabadegyetemi keretrendszert, melynek célja, hogy a fenntartható fejlődés témakörében munkálkodó szakemberek ezen keretek között is átadhassák ismereteiket a nagyközönség számára a fenntarthatóság 3 fő pilléreként számon tartott témájában: a gazdaság, a társadalom és a környezet jövőnket alapjaiban meghatározó kérdéseiben.

A Rio+20 konferenciára való felkészülés során Magyarország aktív szerepet játszott a vízzel kapcsolatos tárgyalások alakításában. Magyarország tovább folytatja a tagállamokkal a közös munkát. Hazánk aktívan részt kíván venni az aktuális vízügyi kihívásokkal kapcsolatos közös gondolkodásban, illetve az azokra adandó válaszok kidolgozásában.

A konferencia utáni vízpolitika előmozdítása érdekében Áder János úr, Magyarország köztársasági elnöke Rio de Janeiróban bejelentette, hogy az ENSZ részvételével hazánk 2013-ban Budapesten egy nemzetközi konferenciát rendez. Ez a konferencia, a 2013. évi Budapesti Víz Világtalálkozó, kapcsolódik az UNESCO által kezdeményezett ENSZ Vízügyi Együttműködés Nemzetközi Éve rendezvényeihez.

Négy Földre tartunk igényt

Földünknek már több mint 7 milliárd lakója van. A népesedés ütemének megértéséhez érdemes tudni, hogy egy most 60 éves ember élete során megháromszorozódott a Föld lakossága. Ennek körülbelül negyede tartozik a „globális fogyasztói réteghez”, ami 1,7 milliárd fogyasztót jelent.

A fogyasztói életstílus nem fenntartható. Négy Földre lenne szükségünk, hogy az erőforrások ilyen mértékű felhasználását az összes emberre kiterjesszük. Amint azt az ökológiai lábnyomunkból kiszámíthatjuk, 2012-ben az emberiség már augusztus 22-ére felhasználta azt az erőforrás-mennyiséget, amelynek egész évre elegendőnek kellett volna lennie (ez volt tehát tavaly az ökológiai túllövés napja). Ettől az időponttól kezdve már a következő év energiaforrásait használjuk, így egyre csak növekszik az ökológiai adósságunk. A hitelezők pedig a következő generációk, akik már ma elszenvedik a klímaváltozás és az ivóvíz szűkösségének negatív következményeit. Ők lesznek azok, akik megtapasztalják a növény- és állatfajok szomorú eltűnését.

Valami új?

Egyvalami biztos: a fogyasztó életstílusa nem terjeszthető ki az egész emberiségre, de már azok számára sem maradhat fenn tartósan, akik jelenleg a fogyasztói társadalomban élnek.

Ennek „törvényei” szerint amennyiben nem tartozunk a fogyasztói réteghez, minden energiánkat megfeszítve azon küzdhetünk, hogy több pénzhez jussunk és ezáltal oda kerüljünk. A következmények mindenki számára világosak lehetnek: életünk hátralevő részét azzal kell töltenünk, hogy falakat építünk, hogy kívül tartsuk azokat, akiket anyagi jólétünkből kizárunk. Ezen kívül egyre több pénzre és időre lesz szükségünk, hogy környezetünket, amennyire még lehet, karbantartsuk, helyreállítsuk.

Van azonban egy másik lehetőség is. Megpróbálhatunk egy új társadalmat kialakítani, és boldogan élni anélkül, hogy szükségleteinket a mértéktelen és agresszív fogyasztás útján elégítjük ki. Tevékenyen felépíthetünk egy olyanfajta jólétet, ami igazságos marad, és tiszteletben tartja bolygónk ökológiai tartalékait.

Lépéseket tehetnénk például annak érdekében, hogy lelassítsuk a népességnövekedést, amely elsősorban a szegény országokban zajlik, az ott élő emberek szándékának ellenére. A Földön igen magas a nem kívánt terhességek száma. Ahhoz, hogy elkerüljük az évi százmilliónyi nem kívánt fogantatást, a következő eszközöket támogathatnánk: a lányok iskoláztatása a szegény rétegekben, a nők egyenjogúságának elősegítése, a családtervezési eszközök és tanácsadás elérhetősége, a társadalombiztosítás megléte (hogy ne csak maga a gyermek jelentsen egyfajta nyugdíjbiztosítást).

Izgalmas lenne útnak indulni, hogy megtaláljuk a helyes mértéket, és olyan alternatívákat kidolgozni, melyek felszabadítanak minket a gazdasági zsákutcáktól, az új és még újabb utáni kényszeres vágyakozástól. A jelek szerint négy Földet igényelünk. De vajon tényleg jól átgondoltuk mi ezt? Nem lehet, hogy igazából másra van szükségünk?

Kezdjük egy kis önismerettel!

Mire van szüksége egy emberi lénynek?

A szükségletek kérdése hosszú ideje foglalkoztatja az embereket, s ennek megfelelően sokszínűek a hozzájuk fűződő gondolatok és feltételezések is. Már a fogalom definiálásakor is két ellentétes nézettel találkozunk. Egyesek szerint a szükségletek a mindenkori társadalmak tükörképei, más gondolkodók számára a szükségletek az emberi lét fundamentális ismertetőjelei. A szükségletek nem igazodnak a mindenkori értékrendszerhez, szociális struktúrákhoz, a technikai fejlődés állapotához. Szükségleteknek azt nevezzük, ami kultúrától, vallástól, nyelvtől, kortól, nemtől független. A szükségleteket viszonylag könnyen megkülönböztethetjük a kívánságoktól: a szükségletek szisztematikus és tartós figyelmen kívül hagyása betegségekhez, míg a kívánságok kielégítésének elmulasztása legfeljebb frusztrációhoz vezet. Szükségleteinket nem tudjuk szándékosan irányítani vagy elnyomni és mindenképpen ki szeretnénk elégíteni, így azok az emberi motiváció legfőbb forrásai.

A fent ismertetett két szempont semmiképp nem zárja ki egymást, hanem egy rendkívül izgalmas történetté egészül ki. Azt azonban mindig szem előtt kell tartani, hogy szükségletekről vagy kívánságokról beszélünk. A kiállítás azt a felfogást képviseli, hogy az emberek szükségletei az adott kultúrától és környezettől függetlenek.

Van-e hierarchia?

A kiállítás gondolatát inspiráló Manfred Max-Neef chilei közgazdász, az alternatív Nobel-díj tulajdonosa szerint az összes emberi szükséglet összefüggő, összetett rendszert alkot egymással. A létfenntartás biztosításán túl nem igazán állítható fel hierarchia közöttük: a szükségletek egyenrangúak, kiegészítik egymást, és egyidejűleg keresik a kielégülést. Az emberi cselekedeteket csak ritka esetekben lehet egyetlen szükségleten keresztül megmagyarázni.

A szükségleteket több szempont alapján is lehet osztályozni. Max-Neef két felosztást javasol, egyrészt a szükségletek kategóriái, másrészt a kielégítés formája alapján.

A szükségletek kategóriái:

• létezés és létfenntartás: táplálék, öltözék, lakás, környezet stb.;
• védettség, biztonság (pl. társadalombiztosítás), a személyes jövőbe vetett hit;
• rokonszenv, szeretet, barátság;
• a körülöttünk levő világ megértése, tudományos kérdésekben is;
• részvétel a politikai, tudományos és kulturális fórumok döntéshozatalban;
• lehetőség a szabadidőre, amikor nem kell hasznot hajtó tevékenységet folytatni;
• alkotás, teremtő gondolkodás, ötletek megvalósítása;
• identitás: tudjuk, kik vagyunk, hova tartozunk, és miben különbözünk egymástól;
• szabadság: önrendelkezés gondolatban és cselekedetekben.

A kielégítés formája négyféle lehet: valamilyen tulajdonsággal rendelkezni, valamit birtokolni, valamit tenni a szükségletért, illetve megfelelő közegben lenni annak eléréséhez.

A szükségletek kategorizálását azonban nem szabad ideológiai nézőpontból az emberi létezésre vonatkoztatni. Ez csak egy elemzésre alkalmas segédeszköz, mely segít világnézetünk kialakításában. Az, hogy a szükségleteket pontosan hányféle kategóriába soroljuk, tulajdonképpen mindegy.

Minden gazdasági, szociális és politikai rendszer más és más formáit fejleszti ki az alapvető emberi szükségletek kielégítésére. Korszakok és kultúrák annyiban különböznek egymástól, hogy ugyanarra a szükségletre különböző válaszokat adtak. Kulturális változás akkor következik be, ha a régi válaszokat újak váltják fel.

A sokarcú szegénység

Manfred Max-Neef szerint a szegénységnek több arca van. Mind a kilenc szükséglet nagyon meghatározó, és ha egy szükséglet hosszabb időn keresztül kielégítetlen marad, akkor beszélhetünk szegénységről.

A szegénység kifejezést általában az anyagi javak hiányára értjük: ez azokra az országokra igaz, ahol alacsony a bruttó nemzeti össztermék. Ha valahol az erőszak, a bűnözés vagy a nagyfokú fegyverkezés a jellemző, ott a biztonság hiányáról beszélhetünk. A szeretetben ott szegények, ahol a családi erőszak, a gyermekek diszkriminálása stb. uralkodik. Azok, akik autoriter rendszerben élnek, az önrendelkezésben szenvednek hiányt. Az identitás szegénységében szenvednek azok az emberek, akik származásuk, vallásuk vagy politikai nézeteik miatt elnyomás alatt kényszerülnek élni. A szegénység minden formájának tartós fennállása fizikai és lelki betegségekhez vezet. Nem csak az éhezésbe lehet belehalni, hanem abba is, ha az ember azt hiszi, hogy senki nem szereti, és mély depresszióba zuhan. Ez a „szociális halál” akár fájdalmasabb is lehet, mint a bármilyen fokú anyagi elszegényesedés.

Növekedés helyett fejlődés

„A fejlődés életminőség kérdése. Vajmi kevés köze van a gazdasági növekedéshez. Nézzék, minden élőlény növekszik egy bizonyos pontig, aztán megállnak. Felnőttek. A fejlődés viszont soha nem fejeződik be.”

Ezekkel a szavakkal foglalja össze Manfred Max-Neef a modern gazdaságpolitika ellentmondásait. A közgazdaság elsődleges célja az emberek boldogsága kellene, hogy legyen, ám ehelyett mindig csak a nemzeti össztermelés növekedéséről esik szó. Ez a felfogás azonban korunk két lényegi kihívását nem veszi figyelembe: környezetünk folyamatosan romló állapotát, és az egyenlőtlenséget a javak felosztásában.

Az ökológiai lábnyom, melyet Mathis Wackernagel fejlesztett ki, tudományos és ugyanakkor mindenki számára érthető módon méri az ember gazdasági tevékenységének hatását a környezetre. A lábnyom megmutatja, hogy az emberiség több erőforrást használ fel, mint amennyit a Föld elbír. 

Az ökolábnyom az ember természetre gyakorolt hatásának mérőeszköze. 
Minden ember nyomot hagy a Földön azzal, hogy itt termeli meg az élete fenntartásához szükséges javakat, és terheli a természetet a hátrahagyott hulladékkal. Ökológiai lábnyomunk annak a területnek a nagyságát jelenti, amelyen az általunk fogyasztott javak (élelmiszer, energia, szállítási eszközök, használati tárgyak) előállíthatók, illetve a keletkezett hulladék elhelyezhető, függetlenül attól, hogy ez a földterület lakóhelyünk közvetlen közelében, vagy a Föld másik oldalán található.

Bolygónk gazdagsága valóban kevés nekünk?

Max-Neef 1980-ban közreadott „Emberléptékű gazdaságtan” című írása segíthet a válasz keresésében. Ha a boldogságot szeretnénk növelni gazdasági és társadalmi berendezkedésünk által, akkor a hagyományos méréseink nem elegendőek. A GNP (bruttó nemzeti össztermék) az anyagi javak felhasználását méri. Olyan mutatókat kell kifejleszteni, amelyek közelebb állnak a boldogság méréséhez.

Az ipari társadalmakban a javak termelése és piacon való értékesítése olyannyira a középpontba került, hogy a javak öncélúvá váltak, már nem a szükségletek kielégítését szolgálják. Ezen a ponton a rendszer felborul: az anyagi többlet nem vezet nagyobb boldogsághoz.

A neoklasszikus és napjainkban domináns gazdasági felfogás szerint a szükséglet valamilyen hiányérzet fellépéseként definiálható, amikor a tartalékok csökkenése lesz az ember fő motivációs szempontja. A gazdaság tehát egy módszer, hogy fogytában lévő javainkból a legtöbbet hozzuk ki. Ez a kiindulási alap – vagyis, hogy a gazdaság a hiány kezelője – erősen kritizálható, mivel a hiányt mindig a gazdaság konstruálja. Ameddig a vizet ízletesebbnek találjuk, mint a limonádét, nem fogunk hiányt érezni, ha vizet iszunk.

A szükségleteket azonban nem csak valaminek a hiánya által lehet meghatározni. A szükségletek generálhatják azt a hajtóerőt is, hogy az ember tevékeny, cselekvésre motivált legyen, új ötleteket, más társadalmi struktúrákat, megoldásokat, termékeket és szolgáltatásokat fejlesszen ki. Az, hogy az emberek ki tudják-e bontakoztatni saját lehetőségeiket vagy sem, meghatározza, hogy szükségleteiket kizárólag a fogyasztói kultúra által kínált módokon elégítik-e ki.

www.tukorbenavilag.hu