Szimpatika – Ájurvéda, az egyensúly művészete

Az Ájurvéda nem kevesebbet állít magáról, minthogy ő az élet (ájur) tudománya (véda), azaz nem „csupán” egy gyógyító rendszerként értelmezi önmagát, hanem a világában való harmonikus létezés mindenre kiterjedő tudományaként. Ez leegyszerűsítve azt jelenti, hogy mivel a minket körülvevő világ és benne mi magunk is összetett, „többsíkú” lények vagyunk, a problémáink is több síkról eredhetnek – következésképp a megoldásnak is átfogónak, a lét több síkját érintőnek kell lennie.

Az ételből álló burok

Azt tudjuk, hogy van fizikai testünk, ami lényünk legkézzelfoghattóbb része. Ezt Indiai ősi bölcseleti művei, az Upanisadok („Titkos tanítások”) ételből álló buroknak nevezik. Ezzel az énünkkel látszólag alaposan megismertet bennünket az általános és a középiskola. Virtuálisan ízekre szedjük testünket, megismerjük az alkatrészek biokémiai működését és a részek közti kölcsönhatásokat is, de valahogyan az egésszel való összefüggésekről hallgat a tudomány. Hogyan lehet az, hogy szemmel láthatatlan mélységekig belelátunk minden sejtbe, és közben mégsem tudjuk, hogyan kell helyesen működtetni a testnek nevezett gépezetet? Mi az a komponens, ami összetartja az egészet, mi az, ami testünket többé tesz egy kis oxigén, szén, hidrogén, nitrogén, kalcium és foszfor (ezen elemekből áll az emberi test 99%-a) összességénél?

A elméből álló burok

Az ősidők bölcsei nem álltak meg itt, és tovább kutattak a második réteg, az életenergiából álló burok után. A mai korban, amikor már mérhető az emberi test elektromágneses mezője, fel tudjuk fogni az agy hullámait, és már óvodásként tudjuk, hogy az egyszerű rézvezetékben „láthatatlan” áram folyhat, talán nem is misztikus annak gondolata, hogy mi is teli vagyunk láthatatlan, de mérhető energiával. Az energia mindig mozgásban van: rezeg és áramlik. De mi az, ami mögötte áll, mi mozgatja? Kozmikus szinten pl. mi rezegteti a fényt, ha az éppen nem hullám, az emberi szintet nézve pedig mitől emelkedik fel a karunk, mitől tudunk összeadni két számot, mi határozza meg, hogy szép napunk van vagy ronda, vagy hogy a pohár félig teli vagy üres? Mindkét esetben a tudat. Lényünknek ezt a részét a tanítások az elméből álló buroknak nevezték el.

Ez egyébként az emberi lét legfontosabb földi eleme. A tudatos gondolkodás tesz minket különbbé az állatoktól, az összes többi szokásunk és ösztönünk, ha cizelláltabb is, lényegében nem különbözik az állatvilágra jellemzőktől. Az Ájurvéda nyelveként is szolgáló szanszkrit nyelvben (és a többi modern indoeurópai nyelvben is) a „Manu” szó (az Ember) a „man”, azaz „gondolni” gyökből származik. Az ember legfontosabb vonása tehát, hogy gondolkodó, tudatos lény. Ha viszont ez a legfontosabb vonásunk, akkor az orvostudomány és a mai kultúránk általában vajon miért ezzel foglalkozik a legkevesebbet? Sokat hallunk életmódváltásról, diétákról, a rossz szokások elhagyásáról, stb., de ezekre semmi esélyünk a belső világunk segítsége nélkül. Ősi törvény: az életenergia mindig a tudatot követi, a fizikai test pedig az energiát. Nincs sem betegség, sem gyógyulás a tudat nélkül. Önmagunk nélkül nem lehetünk sem boldogok, sem betegek.

Forrás Dóka Róbert/  VegaFOOD