Öt ujj

2013. 02. 12.
Szerző: Aggod Zsuzsa
Telente a kesztyűk nálunk szinte fogyóeszköznek számítanak, még szerencse, hogy zokni-árban kapni utánpótlást. Karácsonykor is érkezett néhány pár belőlük, úgyhogy volt alkalom leselejtezni az elhordottabb meg a pár nélkül maradt példányokat – és átalakítani őket, hogy egy kis vidámságot és melegséget lopjunk a téli napokba


Egy kis kesztyűtörténet

A kesztyű a többi ruhadarabbal egyidős lehet, azokhoz hasonlóan eredetileg a külső hatásoktól, sérülésektől védett. Kesztyű szavunk egy olyan régi összetétele a kéz és a tesz szó ősi alakjának, hogy már szinte alig ismerni fel benne a két tagot.

A kesztyűviselet történetében párhuzamosan futnak a védő (sőt, olykor támadó) funkciójú kesztyűk és a reprezentációs célból hordottak egyre sokrétűbb és kifinomultabb változatai.

Tutanhamont – többek között – egy pár díszes lenvászon ötujjas kesztyű kísérte a túlvilágra, ékesen bizonyítva, milyen fontos szerepet kapott a ruhadarab az ókori egyiptomi előkelőségek körében.

Az antik görög és római világban inkább a kéz védelmére történnek irodalmi utalások: földművesek hordták munka közben, az előkelőbbek pedig étkezéskor, evőeszköz híján, kesztyűt húztak, hogy óvják a zsírtól csöpögő, forró falatoktól a kezüket. Római mozaikok a kesztyű harci szerepéről adnak hírt: kezükön éles vasfüggelékekkel felszerelt alkalmatosságokban küzdöttek a gladiátorok.

A középkorban aztán tovább bővült a speciális kesztyűk arzenálja, és felerősödött a kesztyű státusszimbólum-szerepe is, az előkelő hölgyek és urak körében egyaránt. Hovatovább, illetlenség volt kesztyű nélkül társaságban mutatkozni. A kesztyűviselés etikettje lassan olyan bonyolulttá vált, hogy csoda, hogy nem a nyakukba akasztva viselték a férfiak, annyiszor kellett le-föl húzni a nap folyamán.

És persze a virág- és legyezőnyelvhez hasonlóan a kesztyűnyelv is kialakult és folyamatosan finomodott: ezzel is üzengethettek titkosan a szigorúan szemmel tartott első bálozó lányok.

Manapság a kesztyűről elsősorban a meleg téli öltözékkiegészítő jut az eszünkbe, pedig számos helyen használjuk a mindennapi életben. Bár a csipkekesztyűk divatja már lejárt, hordunk sokszor és sokfélét, hogy megóvjuk a kezünket, a gumikesztyűtől a kerti kesztyűn át a bicikliskesztyűig, a különféle munkakesztyűkről nem is beszélve.

Az idei téli kínálatból kedvencem a vékonyított ujjbegyű érintőképernyős-kesztyű és a kulcstartó zsebecskével ellátott kocogó-kesztyű volt. Ilyenek nem kerültek a családba, de szép adag árván maradt fél párat sikerült összeszedni, hogy új életet lehelve beléjük, kicsit felvidítsuk a szomorkásabb napokat.

Kesztyűbáb

Ha a hideg idő miatt beszorulunk is a lakásba, de kéznél van néhány leselejtezett kesztyű, a percek alatt elkészülő kesztyűbábbal elkápráztathatjuk gyermekünket, unokánkat.

Ez a hosszú nyakú, növényevő dinó úgy készült, hogy egy páratlanul maradt bordó kesztyűre rávarrtam egy lefejezett ujjú türkizkéket – így kapta meg a hátára a nyúlványokat. A hüvelykujjból a farka lett. Az türkiz ujjvégek patákká változtak – azt hiszem, egy dinónál sosem lehet tudni az ilyesmit –, és kapott gombból két szemet, meg egy hímzett szájat. Öt perc szabás-varrás, és máris megelevenedett a kéz-dinó.

 

Melegítő tasakocska a kicsinyével

A kesztyűből készült zsákocska hasznos tokja lehet a fájós fület, hideg kezet melegítő sónak, a fájdalmas tagokat, zúzódásokat hűtő jégzselének, az elalvást segítő illatos levendulavirágnak, vagy éppen a mobiltelefonnak.

Ölthet többféle formát, a nyuszi, bagoly és maci szinte adja magát, de lehet más kedvenc is. A füleket varrjuk le a megfelelő méretűre. A nagy- és gyűrűsujjat varrjuk el a tövénél, és vágjuk le – jó szolgálatot fog tenni ez a kis maradék! Filcből készült az arcuk, gyöngyből, gombból a szemük. A kézelő belső oldalára varrt patent segít, hogy az állatos zsákocskába helyezett dolgok ne potyogjanak ki.

És mi legyen az ujjakból? Természetesen ujjbáb, a zsák kicsinye.

Varrással alakítsuk ki a füleket, és ugyanolyan formájúra vágjuk ki filcből a pofiját, mint a nagynak. Kapjon szemet, szájat.

A fióka helye a kesztyű kenguruzsebként szolgáló, visszatűrt hüvelykujja lehet.

 

Teáscsésze-fogó

És ha már minden egyes ujjacskából kesztyűbábot gyártottunk, mi legyen a maradékkal? Az elasztikus, meleg kézelőből kényelmes pántot fabrikálhatunk teázás idejére a forró csészékhez. Vágjuk le, húzzuk a fületlen csészére, és pelenkaöltéssel szegjük, vagy horgoljuk körbe – még egy kis csipkeszegélyt is kaphat. Hímezhetünk rá, vagy készíthetünk pántot a két ujjunknak, hogy még biztosabb legyen a csésze fogása.

Legjobb, ha két színes horgolt virág a pánt, ami díszít és praktikus is egyben.

És ha már belejöttünk, varrjunk a barátnőknek is a közös teázáshoz egyet!

 

 

Ez a cikk több mint egy éve került publikálásra.
A cikkben szereplő információk a megjelenéskor pontosak voltak, de mára elavultak lehetnek.

Olvasna még a témában?

A nyitólapról ajánljuk

Friss cikkeink

Hírlevél

Feliratkozom a Szimpatika hírlevelekre, ezzel elfogadom az Adatkezelési Tájékoztatóban olvasható feltételeket, és hozzájárulok, hogy a szimpatika.hu a megadott e-mail címemre hírlevelet küldjön, valamint saját és partnerei üzleti ajánlataival felkeressen.

Az űrlap kitöltése, az adatok megadása önkéntes.

A hírlevélküldő szolgáltatás nem támogatja a freemail.hu-s és citromail.hu-s címeket, ilyen címek megadása esetén hibák léphetnek fel!
Kérjük, használjon más e-mail szolgáltatót (pl: gmail.com)!