A nemi herpesz vagy genitális herpesz az egyik leggyakoribb szexuális úton terjedő betegség. A herpes simplex vírus váltja ki, ami az elsődleges fertőzés után sok esetben fellángolásokat okozhat. Hosszú távon nem gyógyítható, de a kiújulásos epizódok megelőzhetők, illetve kezelhetők, hogy gyorsabban elmúljanak és minél enyhébb tünetekkel járjanak.
A nemi herpesz (herpes genitalis) akkor alakul ki, amikor a nemi szervek tájéka fertőződik meg: előfordulhat a nemi szerveken (szeméremtest és hüvelybemenet nőknél, férfiaknál a pénisz és a herezacskó), illetve mindkét nemnél megjelenhet a gáttájékon, a végbélnyílás környékén, a farpofákon, illetve a combok felső részén is.
Ezt a vírusos betegséget általában a HSV-2 okozza, de állhat a háttérben a legtöbbször ajakherpeszt okozó HSV-1 is. A vírus az esetek túlnyomó többségében nemi úton terjed, ezért a legjobb megelőzési módszer a monogám párkapcsolat, illetve az óvszer alkalmazása.
A vírus az első fertőzéskor tipikus tüneteket produkál, majd az érzőidegeken keresztül „visszahúzódik” az idegrendszer dúcaiba. A szervezet a kórokozóval találkozva antitesteket és vírusspecifikus immunsejteket termel, amelyek segítenek a tünetek mérséklésében és a vírus terjedésének korlátozásában, azonban nem képesek eltávolítani a látens vírust az idegdúcokból. Ezért aki egyszer megfertőződött, az egy életen át hordozni fogja a vírust.
A szervezetet érő különféle triggerek hatására a vírusok újra kijutnak a bőrfelszínre, ahol elszaporodnak és tüneteket okoznak, amelyek azonban enyhébbek, mint az első fertőzés során. Ezt nevezzük fellángolásnak vagy kiújulásnak, ami szerencsére részben megelőzhető, illetve a tünetek enyhítésére is van lehetőség.
A nemi herpesz tünetei általában a fertőzés után néhány nappal jelentkeznek (2-12 nap, legtöbbször 4 nap körül). Fontos megjegyezni, hogy nem mindenkinél alakulnak ki, az érintettek egy része ugyanis tünetmentes hordozó. Az első tünetek legtöbbször intenzívebbek, a szervezet ugyanis ilyenkor még nem rendelkezik a szükséges ellenanyagokkal és specializálódott immunsejtekkel. Gyakori tünet a hőemelkedés vagy láz, illetve a környező nyirokcsomók fájdalmas duzzanata, a nőknél pedig fájdalmas vizeletürítés is jelentkezhet. Az égő fájdalom, az érzészavar és a viszketés szintén gyakori.
A bőrtünetek az esetek jó részében a fenti tünetek után jelentkeznek. Kezdetben bőrpír és duzzanat jelenik meg a bőrfelszínen, amelyen ezt követően apró, kezdetben víztiszta folyadékkal telt hólyagocskák alakulnak ki. A hólyagok egy idő után kifakadnak, és helyükön lepedékkel borított, fájdalmas sebek jelennek meg. Ezek a fekélyek aztán pörkösödnek, és kezelés nélkül legtöbbször 2-4 hét alatt gyógyulnak meg. A fellángolások során ez a szakasz gyorsabb (1-2 hét), főleg, ha vírusellenes készítményeket használunk.
Ritkábban, de előfordulhat, hogy az apró hólyagok ismét megjelennek, ilyenkor a betegség megismétli ezt a szakaszt. Az is előfordulhat azonban, hogy nem fekélyek, hanem apró, fájdalmas repedések alakulnak ki a bőrön. A betegség a bőrtünetek fennállása alatt fertőző, ezért ebben a szakaszban nem ajánlott a nemi kontaktus. Az is előfordul, hogy valaki tünetmentesen fertőz (aszimptomatikus vírusürítés), ezt csak akkor lehet kivédeni, ha óvszert használunk, bár ez sem véd meg minden érintkező testfelületet.
A fertőzöttek jelentős részénél vissza-visszatér a betegség. (A herpesz kiújulásának okairól és a kezelés, illetve a megelőzés lehetőségeiről írtunk egy hosszabb cikket, amit a linkre kattintva olvashat). A fellángolásoknak többféle kiváltó oka lehet, például az immunrendszer meggyengülése, stressz, menstruáció, helyi trauma, vagy az erős UV-fény.
A fellángolásokat úgynevezett prodromális tünetek előzik meg, például érzészavarok, idegi eredetű fájdalom, viszketés vagy égő érzés. Az is előfordul, hogy valaki a kezdeti megfertőződés után nem produkál tüneteket, hanem csak az első fellángoláskor alakulnak ki tünetek.
A betegség diagnózisa a tünetek fennállása esetén nem bonyolult, a bőrgyógyász legtöbbször laboratóriumi vizsgálatok nélkül is képes azonosítani a problémát. Ezzel együtt sok esetben ajánlott laboratóriumi tesztekkel is megerősíteni a diagnózist.
A nemi herpesz kezelése antivirális hatóanyagokkal (aciklovir, valaciklovir, famciklovir) történik. Bár a krémek is segíthetnek, a leghatásosabbak a szájon át szedhető vényköteles tabletták. Ha már a tünetek kezdeti, prodromális szakaszában elkezdjük a kezelést, sokkal gyorsabban lezajlik a fertőzés és a tünetek is enyhébbek lesznek. Ezt nevezik epizodikus terápiának, azaz csak akkor szedjük a gyógyszert, amikor jelen vannak a tünetek.
Előfordul azonban, hogy valakinél nagyon gyakoriak a fellángolások, náluk szóba jöhet a szupresszív terápia is, ami azt jelenti, hogy az illető folyamatosan szedi a vírusellenes készítményeket. Ez a módszer segít megelőzni a herpesz kiújulását, így nagymértékben javíthatja az életminőséget.
A gyógyszeres oki kezelés mellett a tünetek enyhítése is fontos. A fájdalomcsillapításra az aszpirin, a paracetamol, a jeges borogatás és az érzéstelenítő kenőcsök használata a leginkább bevett módszer.
Emellett érdemes napi egy-kétszer sós ülőfürdőt venni, mert így hozzájárulhatunk a fekélyek beszáradásához. A módszer egyszerű: vegyünk egy sekély kád vízbe egy maroknyi sót, majd üljünk benne 10-20 percet, az ülőfürdőből kiszállva pedig óvatosan töröljük magunkat szárazra.
Ha már említettük az ülőfürdőt, fontos kiemelni, hogy szabad vízzel lemosni a herpeszes területet! Sőt, kifejezetten ajánlott az óvatosan végzett langyos, szappanos vizes mosakodás, ugyanis így megelőzhetjük a gyakori bakteriális felülfertőződést. Ezzel együtt kerüljük az erősen irritáló, illatosított szappanokat, és mindig alaposan szárítsuk meg az érintett területet!