Egyre butábbak lesznek az emberek?
Módosítva: 11/30/2012 2 perc KutatástörténelemAgykutatásÖsszes cikk
Az amerikai Stanford egyik kutatója azt állítja, hogy a mai emberek értelmileg és érzelmileg kevésbé fejlettek, mint barlanglakó elődeik.
Kétezer évvel ezelőtt, az ókori Athénban élt görög őseink átlagban vélhetően jóval magasabb intelligenciával és élesebb elmével rendelkeztek a mai átlagembernél. Legalábbis ezt állítja amerikai tudósok egy csoportja által a közelmúltban publikált tanulmány, ami szerint az emberiség kollektív intelligenciaszintje az elmúlt párezer év során folyamatosan csökkent, és ezen tendencia folytatása – azaz minden egyes új generációval az emberek további butulása – lesz várható a jövőben is.
"Le merném fogadni, hogy ha hirtelen megjelenne közöttünk egy az időszámításunk előtti 1000-ből származó, véletlenszerűen kiválasztott athéni polgár, az mai kollégáink és társaink között a legbriliánsabb és legélénkebb elmékkel vetekedne. [..] Ezenkívül úgy vélem, hogy érzelmileg is a legstabilabbak kortársaink között lenne. De persze ugyanezt le merném fogadni akármelyik 2000-6000 évvel ezelőtt élt afrikai, ázsiai, indiai vagy amerikai ember vonatkozásában is" – állítja Gerald Crabtree, a Stanfordi Egyetem genetikai kutatócsoportjának vezetője az említett tanulmányban.
A kutatók elmélete szerint az emberi intelligencia valamikor két-hatezer évvel ezelőtt érte el maximumát, amelyet követően azonban hanyatlásba kezdett. Ennek oka a városok és a magasan szervezett társadalmak kialakulása volt, amelyek eltüntették azokat az ún. evolúciós szelekciós kényszereket, amik a magasabb intelligenciát előnyben részesítették az alacsonyabbal szemben. A szorosan integrált társadalmakban és nagyvárosokban ugyanis a legokosabb emberek által kitalált eszközök és szabályok betartásával a kifejezetten buta emberek is már könnyen túlélhettek, aminek következtében az átlagos intelligenciaszint a populáción belül csökkenésnek indult – és ez a csökkenés napjainkban is tart.
A tanulmány szerint hasonló degeneráción ment keresztül az emberiség érzelmi, lelki tekintetben is, azaz elődeink nálunk sokkal kiegyensúlyozottabb lelkivilággal rendelkeztek – ami azonban szintén az evolúciós értelemben vett szelekciós nyomás csökkenésének köszönhető. Ez utóbbi révén ugyanis az intelligenciát és az érzelmi stabilitást negatívan érintő mutációk is fennmaradhattak, sőt, szaporodhattak a populációkon belül – és ez utóbbi eredménye lehet a mai ember alacsonyabb intelligenciája vagy éppen az egyre terjedő depresszió és más lelki betegségek halmozódása is.
Ráadásul a helyzet súlyosabb annál, mint amilyennek tűnik, ugyanis a modern orvostudomány, valamint a magas szintű technikai eszközeink az érzelmi téren, ill. az intelligenciában beállt degeneráció jelentős részét elfedik, elmaszkolják. A különböző gyógyszerek és terápiás módszerek segítségével az érzelmileg instabil emberek is többé-kevésbé normális életet élhetnek, az egyre okosodó számítógépek és más intelligens berendezések segítségével pedig az egyre butább emberek is ugyanolyan hatékonyan – vagy akár még hatékonyabban – tudnak különböző problémákat megoldani és feladatokat ellátni, mint amúgy náluk jóval okosabb elődeik.
Forrás: pcforum.hu
"Le merném fogadni, hogy ha hirtelen megjelenne közöttünk egy az időszámításunk előtti 1000-ből származó, véletlenszerűen kiválasztott athéni polgár, az mai kollégáink és társaink között a legbriliánsabb és legélénkebb elmékkel vetekedne. [..] Ezenkívül úgy vélem, hogy érzelmileg is a legstabilabbak kortársaink között lenne. De persze ugyanezt le merném fogadni akármelyik 2000-6000 évvel ezelőtt élt afrikai, ázsiai, indiai vagy amerikai ember vonatkozásában is" – állítja Gerald Crabtree, a Stanfordi Egyetem genetikai kutatócsoportjának vezetője az említett tanulmányban.
A kutatók elmélete szerint az emberi intelligencia valamikor két-hatezer évvel ezelőtt érte el maximumát, amelyet követően azonban hanyatlásba kezdett. Ennek oka a városok és a magasan szervezett társadalmak kialakulása volt, amelyek eltüntették azokat az ún. evolúciós szelekciós kényszereket, amik a magasabb intelligenciát előnyben részesítették az alacsonyabbal szemben. A szorosan integrált társadalmakban és nagyvárosokban ugyanis a legokosabb emberek által kitalált eszközök és szabályok betartásával a kifejezetten buta emberek is már könnyen túlélhettek, aminek következtében az átlagos intelligenciaszint a populáción belül csökkenésnek indult – és ez a csökkenés napjainkban is tart.
A tanulmány szerint hasonló degeneráción ment keresztül az emberiség érzelmi, lelki tekintetben is, azaz elődeink nálunk sokkal kiegyensúlyozottabb lelkivilággal rendelkeztek – ami azonban szintén az evolúciós értelemben vett szelekciós nyomás csökkenésének köszönhető. Ez utóbbi révén ugyanis az intelligenciát és az érzelmi stabilitást negatívan érintő mutációk is fennmaradhattak, sőt, szaporodhattak a populációkon belül – és ez utóbbi eredménye lehet a mai ember alacsonyabb intelligenciája vagy éppen az egyre terjedő depresszió és más lelki betegségek halmozódása is.
Ráadásul a helyzet súlyosabb annál, mint amilyennek tűnik, ugyanis a modern orvostudomány, valamint a magas szintű technikai eszközeink az érzelmi téren, ill. az intelligenciában beállt degeneráció jelentős részét elfedik, elmaszkolják. A különböző gyógyszerek és terápiás módszerek segítségével az érzelmileg instabil emberek is többé-kevésbé normális életet élhetnek, az egyre okosodó számítógépek és más intelligens berendezések segítségével pedig az egyre butább emberek is ugyanolyan hatékonyan – vagy akár még hatékonyabban – tudnak különböző problémákat megoldani és feladatokat ellátni, mint amúgy náluk jóval okosabb elődeik.
Forrás: pcforum.hu
Az amerikai Stanford egyik kutatója azt állítja, hogy a mai emberek értelmileg és érzelmileg kevésbé fejlettek, mint barlanglakó elődeik.