Szimpatika – Tényleg olyan egészségesek az algák?

A víz minden élet bölcsője.  Nemcsak a földi élet keletkezésénél, de ma is nélkülözhetetlen a fennmaradáshoz. A ma jellemző földi élet születése a vízhez és az algákhoz (fotoszintetizáló élőlényekhez) köthető. Képzeletünkben úgy 3,5 milliárd évet visszautazva láthatjuk az első kék algák (cianobaktériumok) születését.


Az algák gyökerekkel, levelekkel, szövetekkel nem rendelkező, fotoszintézisre képes, változatos felépítésű növények. A változatos felépítés különösen igaz rájuk, hiszen némelyik faj szerkezetét tekintve és mikroszkópikus méretében a baktériumokhoz hasonlít, míg mások bonyolultabb felépítésű növényeknek tűnnek külsőleg, sok centiméteres vagy méteres méretük miatt. A Földön a legnagyobb – 50-300 méteres – és a legkisebb – 0,5-3 µm-es – növények is az algák közül kerülnek ki. Élőhelyeiket tekintve is ezek azok a növények, melyek a legszélsőségesebb körülményeket is kibírják. Legyen szó erdők talajáról, hőforrások vizéről, a jég felszínéről vagy sivatagi sziklák vékony felső rétegéről,algák mindenütt megtalálhatóak. A mikroalgák fajtól függően néhány vagy néhány száz mikrométeres méretet érhetnek el.

Az algákkal a természetben kialakulása óta rendszeresen találkozott az emberi faj. Elődeink a szárazföld belsejében folyó- és állóvizeket fogyasztva is elkerülhetetlenül magukhoz vettek algákat, kisebb tavakból pedig szándékosan is fogyaszthatták ezeket, melyek hatása szervezetükre – attól függően, mely fajok domináltak a vízben – változatos lehetett. Adatok hiányában ma csak sejtéseink és feltételezéseink lehetnek arról, hogy mióta és milyen mértékben voltak jelen étrendünkben a különböző makro- és mikoalgák. A feltételezéseken túllépve tény, hogy a japánok és más ázsiai népek hosszú ideje előszeretettel fogyasztják a nagyobb méretű, így könnyen összegyűjthető algákat. Ez a szokás a szusival együtt az utóbbi években Európában és Észak-Amerikában is gyorsan tért hódított. Ismereteink szerint Kínában és Peruban a Nostoc-telepeket évszázadok óta fogyasztják, így lehetett ez az ősidőkben is a különböző gyűjtésre alkalmas algákkal. A ma étrendkiegészítőként elterjedt Spirulina (mai nevén Arthrospira) -fajok fogyasztása valószínűleg szintén több évszázados múltra tekint vissza: a legkorábbi Spirulinamikroalga-fogyasztásra vonatkozó fennmaradt adatok a 16. századra tehetőek. Az első beszámolók 1524-ből származnak, Toribio de Bonavente atya figyelte meg, hogy Mexikóban az indiánok a vízből élelmiszert gyűjtöttek és nagy mennyiségben fogyasztottak.

A nyugati kultúra az algafogyasztás lehetőségéről nem sokat tudott. Csak az utóbbi évtizedekben vált nagyobb körben ismertté az alga mint táplálékforrás, és még ekkor is csak a világ élelmezési problémáinak megoldására felhasználható egyik lehetséges eszközként vizsgálták. Széles körű elterjedése az egészséges életmód divatossá válásával a 80-as években indult el. Cellulóz sejtfala miatt a Chlorella emészthetősége nem igazán jó, kedvező összetétele ellenére így nem annyira táplálékként, mint különböző anyagok szervezetből történő eltávolítását elősegítő hatása miatt vált később divatossá. Mivel étkezési célra ez a faj nem volt ideális, így fordulhatott elő, hogy a 70-es évektől a Chlorella helyett a Spirulina keltette fel a szakemberek érdeklődését, ez a spirál alakú alga, amely mind nagyobb mérete, mind magasabb fehérjetartalma, jobb emészthetősége következtében számos előnnyel rendelkezett a Chlorellához képest. A Spirulina úgy híresült el, mint "a jövő eledele", és bár a Spirulina étrendünk alapjává nem is vált, étrend-kiegészítőként kutatások százai során igazolta, hogy kiérdemelte a rá fordított figyelmet.

A mikroalgák étrend-kiegészítőként kerülnek forgalomba, így gyógyhatás nem tulajdonítható alkalmazásuknak. Állatkísérletek és néhány embereken elvégzett vizsgálat azonban arra utal, hogy vegyületeik izolált vagy módosított formában a jövőben talán gyógyszerként is alkalmazásra kerülhetnek.

Forrás: Táplálkozási Akadémia hírlevél