Mi az igazság a szójáról?

Nemrég olvastam egy cikket a szója fogyasztásáról, illetve annak hatásairól. Sportolók hirtelen szívmegállásának okozójaként a szóját említi, és ismertet egy olyan, az Egyesült Államokban folytatott egérkísérletet is, amelyben állítólag bebizonyították, hogy a szója spontán szívmegállást okozott azoknál az egereknél, amelyeket szójával etettek. A szója megnövelte az allergiás megbetegedések kialakulását, és szólt arról is, hogy Magyarországon a boltokban génkezelt szója kapható. 


A következő kérdések jutottak eszembe a cikkel kapcsolatban: ha a szója valóban ennyire veszélyes, Ázsiában, ahol évszázadok óta nagy mennyiségben fogyasztják, miért nem halnak halomra az emberek? A szójafogyasztás nem napjainkban kezdődött a nyugati országokban sem, sőt, állítom, mostanság kevesebb szóját fogyasztunk, mint anno, amikor „divat” volt ez a növény. Miért nem jelentkeztek akkor kiugró halálozási arányok az európai és az amerikai népesség körében? Nem szól arról sem a cikk, hogy milyen koncentrációt ért el az állatok szervezetében a szója által bevitt anyagok mennyisége. Milyen szóját használtak fel? Köztudott, hogy az Egyesült Államokban engedélyezett a génkezelt élelmiszerek forgalmazása. Ha génkezelt szójával etették meg ezeket az egereket, elképzelhető, hogy a génkezelés, és nem maga a szója eredendő tulajdonsága okozta a kapott eredményt. Íme néhány gondolat a szójáról, és a benne lévő fitoösztrogének tudományosan bizonyított hatásáról. Segítségül hívtam egy, a témában neves magyar professzor cikkét. (Forrás: Komplementer Medicina 2001.V.évf. 3 szám. Dr. Garai János:  A fitoösztrogének bemutatása)

Egyes növények, így a szója is, olyan hatóanyagokat tartalmaznak, amelyek az ösztrogén nevű női nemi hormonhoz hasonló szerepet töltenek be. Elsősorban egyes takarmánynövényekben termelődnek, elősegítve ezzel az állatok párzását. Ezek a fitoösztrogének a szervezetbe jutva ösztrogén receptorokhoz kötődnek, és így a szövetekben hasonló választ válthatnak ki, mint az állati vagy emberi szervezetben termelődött hormonok. Ehhez azonban megfelelő koncentráció szükséges, és az élelmiszerekkel nem lehetséges annyi növényi eredetű hormont a szervezetbe juttatni, hogy az a nemi hormonokhoz hasonló hatást váltson ki. Fontos azt is tudni, hogy a hatásuk sokkal csekélyebb, mint azoké a hormonoké, amelyeket az emberi szervezet termel. Bizonyos körülmények között pedig nem serkentik, hanem gátolják az állati/emberi eredetű ösztrogént. Így inkább szabályzó funkciót töltenek be a nemi hormonok termelődésében, hatásukban.  Az emberi és állati endokrin hormonháztartást felborító xeno-ösztrogének nem vehetők egy kalap alá a növényi ösztrogénekkel, hiszen elsősorban ipari tevékenység folyamán kerülnek a környezetbe, és az emberi szervezetbe, ahol a zsírraktárakban felhalmozódva akár évek múlva károsíthatják az emberi szervezetet).  

A fitoösztrogének hamar kiürülnek a szervezetből, nem halmozódnak fel, és az endokrin rendszerre sem ártalmasak. Fontos azonban tudni, hogy a takarmánnyal etetett állatok szervezetében a bevitt fitoösztrogének mennyisége a normál érték többszörösét érheti el, így az meddőséget is okozhat. Ennek oka, hogy a takarmányban is sokkal magasabb értéket érhet el ezen anyagok koncentrációja a növényekhez képest, a dúsítás, és az előállítási folyamatok során. Ez a táplálékkal bevihető/bevitt mennyiségre természetesen nem igaz.

A genistein nevű fitoösztrofént elsőként a szójából sikerült kivonni nagyobb mennyiségben. A következő élelmiszerekből is sikerült kivonni, de a szójához képest már nagyságrendekkel kevesebb mennyiségben: lenmag, csicseriborsó. Érdemes említést tenni még egy lignán nevű vegyületről, amely szintén hasonló hatást mutat, mint a fitoösztrögének, ám jóval csekélyebb, és az emberi fogyasztásra alkalmas növényekben is csak kis mennyiségben található meg. Ezek: földieper, tökmag, kesudió, napraforgó mag, bogyós gyümölcsök, tea, kávé. (Mennyiségük azonban elenyésző a lenmaghoz képest). Ebből következik, hogy normál táplálkozás mellett semmiképpen nem tudunk annyit fogyasztani belőlük, hogy elérjék azt a szintet, amely felett már hormonális hatások mutathatók ki a szervezetben. Rákmegelőző, antioxidáns, gyulladásgátló, koleszterinszint-csökkentő, érelmeszesedés ellenes hatásukat azonban már ilyen csekély mennyiségben is ki tudják fejteni. Szelektíven kötődnek olyan speciális receptorokon, ahol védő hatást fejtenek ki például a csontritkulás és az Alzheimer-kór ellen. Különösen védenek a női daganatok ellen, és enyhítik a változó korral járó tüneteket.

Jó tudni, hogy a Magyarországon előszeretettel fogyasztott texturált szójatermékek ezen fitoösztogének olyan kicsi mennyiségét tartalmazza, hogy felsorolt jótékony hatásukat sem tudják kifejteni. Ennek oka, hogy a fitoösztrogének jó része elbomlik a gyártási folyamat, és a hőkezelés során. Manapság a szójafogyasztás amúgy is háttérbe szorult azon tévhit miatt, hogy a boltok polcain csak génkezelt termékeket találunk. Tudomásom szerint az unióban génkezelt termékeket emberi fogyasztásra nem alkalmazhatnak, csupán takarmányba keverhetik bele. Az emberi fogyasztásra szánt gabonafélék és élelmiszernövények előnyös tulajdonságait csak nemesítéssel érhetik el a termesztők.

Zámbori Zita, dietetikus https://gyogyaszati.hu