Szimpatika – Hogyan vásároljunk ajándékot a gyereknek? A pszichológus megmondja

Ha módunkban áll, hagyjuk, hogy maga válassza ki az ajándékát, illetve vegyük meg azt, amit a Jézuskától kért…

Nincs mese, ajándékot kell tenni a fa alá. Kövezzetek meg, de körülbelül annyira hiszek a magunk által készített kis bigyókban, mint az UFO-kban. Az egyik ok egyértelműen a fogyasztói társadalom nyomása, a másik személyes: megnézhetném magam, ha a saját kezemmel készített bénaságokat adnám bárkinek ajándékba.

Ezzel ellentétben persze mindenkinek bepárásodik a szeme egy karácsonyi „Szeretlek, anya” rajztól, suliban készített kis apróságoktól, vagy a zsebpénzen megspórolt mütyűröktől. A gyerek ezzel megtanulja azt, hogy ajándékozni öröm, meg azt is, hogy nem is olyan egyszerű… Tehát, ő készítsen, ha tud, mi is tehetjük, ha ügyesek vagyunk, de a csillogó, zenélő, multimédiás és egyéb vacakokat akkor is be kell szerezni, nincs kibúvó…

Amikor a lányom óvodás volt, be kellett kötni a magasabb tarifájú kábeltévét, hogy láthassa azt a mesét, amiről mindenki beszélt az óvodában. A kopogós cipőt, meg a pörgős szoknyát is meg kellett venni, mert az is volt mindenkinek. Egyszerűen kirekesztődik a gyerek, ha nincsenek meg azok a dolgai, amik megvannak körülötte az átlagnak. És ha már ilyen vacak a helyzet, a karácsony jó alkalom ezeknek a beszerzésére.

Sokszor teljesen érthetetlen, mit miért szeretnének a gyerekek. De hát van telefonja, minek neki új? Miért pont azt a ronda plüss állatot szeretné? Tényleg kell még negyvenöt darab kis műanyag figura neki? És tényleg ezek kellenek. Mivel az életükben jórészt mi hozzuk a döntéseket, amennyiben mód van rá, az ajándékvágyaikat ne befolyásoljuk. Egy gyereknél, akármilyen korú, minden vágynak oka van. Persze sokszor tényleg csak az, hogy a többieknek is van olyan. Nekik általában pont az a dolog fontos, ami számunkra érthetetlenül haszontalan vagy csúnya.

A kisebbek egyáltalán nem, vagy csak nagyon ritkán értékelik az ajándékba kapott ruhákat, mert a ruha az ruha, úgyis kell. Persze biztos örülnek egy hercegnős-verdás-alkonyatos pólónak, de az is, hogy nem arra vágynak elsősorban.

Jó lenne, ha az ajándékozás lényege megmaradna, kifejezné a szeretetünket.

Egyáltalán nem mindegy, hogyan szerezzük be az ajándékokat. A szülők ilyenkor hajlamosak vagy megvenni a fölső sort a gyereknek válogatás nélkül (már ha megtehetik), vagy erejükön felül kispórolni a kasszából az ajándék árát. De ha már így van, érdemes megértetni az értékét is. Ha mindent megveszünk, semmi nem lesz értékes, és egyre feljebb megy a mérce, ha pedig semmit, szomorúság lesz belőle. Meg kell találni az egészséges középutat. De hogyan?

Érdemes például listát íratni a gyerekkel a vágyairól, bár ennek megvan az a hátránya, hogy dobunk egy hátast a tartalmától, és kikalkulálva egy családi autó árát teszi ki a vágyott ajándék. De azt gondolom, jó kommunikációval még a legkisebb gyerekekkel is megértethetőek az anyagi korlátok. A pénz értékét a zsebpénz beosztásával, a közös vásárlásokkal egyébként sem árt szép lassan megismertetni. A legjobb módszer erre az összehasonlítás: „Ennek az árából vehetünk kettőt ebből a másikból.”

Középutas megoldás lehet a családi összefogás is, nagyobb értéket könnyebb úgy megvenni, hogy mindenki ad bele valamennyit, és a gyerek vágya is teljesül. A nagyi és a nagynénik, nagybácsik sokszor úgysem tudják, pontosan mivel szerezhetnének örömöt, még jól is jöhet, ha segítünk nekik.

Karácsonyi ajándékkal nem szabad sem jutalmazni, sem büntetni, elveszti tőle azt az értékét, ami a legfontosabb: hogy szeretetet fejezünk ki vele. Persze lehet vele az ajándékozásig fegyelmezni, de a karácsony egyszer elmúlik, a problémák pedig maradnak. Tévhit, hogy ajándékkal jó jegyek és rendes viselkedés vásárolható.

Persze azért megveszünk mindent, vagy majdnem mindent. Ez az élet rendje, hogy a gyerekeinkért le is mondunk szinte bármiről, csak azért, hogy örülhessenek. Ha a végletes megoldásokat elkerüljük, az ajándék érték lesz, szeretetet kifejező eszköz.

Forrás: Borsos-Kőszegi Erika www.ezmegazin.hu