Aki annyi csokit ehet, amennyit csak bír

2012. 11. 09.
Szerző: Kalmár András
Fantasztikus nemzetközi karriert futott be, a világ leghíresebb operaházaiban a világ legnagyobb szerepeit énekelhette, de azt kevesen tudják, hogy gégészeten is dolgozott. Rost Andreával 2012 októberében beszélgettünk.

Mint énekest ennyire érdekelte, hogy mi van a „gépházban”?

Véletlenül kerültem oda, bár azt gondolom, hogy nincsenek véletlenek. Érettségi után nem vettek fel a Színművészeti operett–musical tanszakára, ezért elmentem munkát keresni. Egy hónapon keresztül egy bankban dolgoztam, de mivel nem voltam jó matekos, az egész fizetésem arra ment el, hogy visszafizettem azt, amit elszámoltam. Rájöttem, hogy ez nem az én területem. Ráadásul nem engedtek el ének- és zeneórákra, egész nap bent kellett ülnöm, ami persze normális egy bankban. Keresnem kellett egy olyan munkahelyet, ahol két műszakban lehet dolgozni. A csepeli SZTK-ban a gégészeten akadt egy hely. Nem volt szakképesítésem, de azért beraktak az orvosok mellé. Ügyes voltam, egyedül injekciót nem mertem beadni.

A későbbiekben jól jött az itt megszerzett tudás?

Azt hiszem, igen. Hogyha egyszer csinálnék egy mesterkurzust, akkor biztosan meghívnék egy gégészt, aki előadást tartana, arról, hogy hogyan működik a torkunk, milyen izmok, milyen porcok kellenek az énekléshez, és ezek mikor működnek jól. Szerintem egy énekesnek ismernie kell a testét, a torkát, a rezonáns üregeket.

Hogyan tartja karban magát egy operaénekes? Olyan ez, mint a sportolóknál, van speciális étrend, edzésterv?

Szerintem ez egyéni, mindenkinek máshogy működik a teste – ami a mi esetünkben egyben a hangszere is. Én előadás előtt ehetek fagylaltot, utána nem, mert az olyan, mint ha egy hosszútávfutó lejegelné a forró izmait. Az énekléstől minden átforrósodik, ez izommunka. Ezért nem szabad hideget inni előadás után, a tüdő és a légcső is megfázhat, erre vigyázni kell.

Én minden reggel elvégzek egy edzésprogramot és aztán azon túl még lábsúlyzózok is. A gyerekeim találtak nekem az interneten egy gyakorlatsort. Arra kértem őket, hogy olyan edzést keressenek, amitől lefogyok, szálkás leszek és kockás lesz a hasam. (nevet) Fontos, hogy erős legyek, az izmaimnak a helyükön kell lenniük.

Egyébként nagy csokis vagyok, és hál’ istennek, reggel annyi édességet ehetek, amennyit akarok. Látnia kéne a reggelimet, négyféle gyümölcs apróra vágva, négyféle pehely és magvak, de én ebbe beleaprítok egy Snickerst. Ez a nap fénypontja. A kávét viszont nyírfacukorral iszom és rizstejjel, mert tejérzékeny vagyok, úgyhogy erre oda kell figyelnem. Ez a reggeli bombám.

Honnan jött a zene szeretete?

A családunkban egy zenész se volt, még olyan se, aki zongorázott. Én, azt hiszem, előbb énekeltem, mint beszéltem. A szüleim szerették, hogy kisgyerekként állandóan énekelek, nem zavarta őket, anyámat pedig végképp nem. Neki nagyon szép hangja volt, szeretett volna énekesnő lenni vagy énekléssel foglalkozni, de nem volt rá lehetősége. Nagy része van abban, hogy nekem a zene lett a mindenem.

Hogyan indult a karrierje? Volt egy pedagógus, aki azt mondta, hogy ebből a kislányból énekesnő lesz?

Igen, így volt. Egy teljesen átlagos általános iskolába jártam Csepelen, az ének-zene tanárunk figyelt fel arra, hogy milyen szép a hangszínem. Beválogatott a kórusba, de onnan mindig kilógott a hangom. Ő javasolta, hogy menjek el a helyi zeneiskolába, mert van ott egy csodálatos tanárnő, tanuljak tőle klasszikus éneket. Ennek a tanárnőnek köszönhetem az indulást, mert miután meghallgatott, felvitt az igazgatóhoz, és azt mondta, hogy fel kell vegyenek az iskolába – annak ellenére, hogy csak 18 éves kortól volt klasszikusének-oktatás. Finoman kezdett el velem foglalkozni, mert nagyon fiatal voltam, aztán végül ő kísért a Zeneakadémiáig.

Karriert mégsem Magyarországon csinált...

Az első nagy bemutatkozásom az Erkel Színházban volt, még zeneakadémista koromban. Az indulásnál, a legelején még itthon is odafigyeltek rám. Csak azután később, az Operaházban nem kaptam meg azokat a lehetőségeket, amelyeket szerettem volna. Azt mondták, hogy várjam ki a soromat, én meg nem akartam várni. Bécsben volt egy előéneklés, ami jól sikerült, innentől minden szépen egymás után jött, Bécsből Salzburg, Salzburgból Milánó, onnan pedig New York és London.

Tulajdonképpen mindenütt énekeltem, a Metropolitantól, a Scaláig. Amikor mindez történt velem, nem is gondoltam végig, milyen nagy dolog ez, csak csináltam, és meg akartam felelni.

Van olyan hely vagy énekes, ahol és akivel még nem énekelt, de nagyon szeretett volna?

Dél-Amerikában és Ausztráliában még nem voltam. Sydney-be szeretnék eljutni, illetve Sao Paolóba, ezen a két helyen nagyon jó lenne fellépni. Egyébként szinte az összes tenorral énekeltem, aki él és mozog és jó, de Callejával még nem, illetve akivel még nagyon szeretnék, az Piotr Beczala. Vele szerepeltünk már együtt, de valahogy sose volt az igazi, valamelyikünk mindig indiszponált volt. Egy Bohéméletet szívesen énekelnék vele. Ő egy lengyel srác és teljesen úgy néz ki, mint a nagypapám fiatal korában. Nagyon szerettem a nagypapámat.

Ilyen mozgalmas élet mellett hogy sikerült felnevelnie a gyerekeit?

Zeneakadémistaként szültem meg a lányomat, a második év végén már nagy hassal vizsgáztam, de aztán kihagytam egy évet, mert szerettem volna otthon maradni a kicsivel. Azután elmentem és megnyertem egy énekversenyt, utána elvégeztem a harmadik évet és felvételiztem az opera tanszakra. Közben állandóan jártam énekversenyekre. 1989 januárjában elénekelhettem a címszerepet a Rómeó és Júliából, ami óriási falat volt, és nagyon nagy boldogság. De utána már érkezett a második gyerek – közben pedig gyorsan megnyertem egy a helsinki versenyt is.

Miután kiszerződtem Bécsbe, ingáztam. Ez elég nehéz volt a gyerekek mellett, de sokszor vittem őket magammal. A lányom Bécsben járt óvodába, ezek után itthon is német nyelvű óvodába írattam. A fiam és a lányom is nagyon gyorsan tanulnak nyelveket.

Ők is zenével foglalkoznak?

A lányom Berlinben érettségizett, de itthon próbálkozik az énekléssel. Most ezen dolgozunk. A fiam pedig dobol.

Nemcsak a világ nagy operaházaiban, de lakóhelyén, Budaörsön is fellépett.

Nagyon örültem ennek a felkérésnek, teljesen egyértelmű, hogy egy ilyet vállalni kell. Ez egy csodálatos passiójáték volt fent a hegyen, gyönyörű onnan a kilátás, a helynek fantasztikus hangulata van. Attól, hogy ott énekeltem, váltam igazán budaörsivé, pedig 25 éve itt élek. Azóta előreengednek a zöldségesnél, azt mondják, az angyalkának elsőbbsége van. Meg aztán az előadás után az összes apostol hozta a pálinkáját, végig kellett kóstolnom az összeset. Másnap a bolt előtt megállított egy nagydarab ember, és adott nekem három gyönyörű körtét. Ott volt ő is az előadáson, de nem tudott hozni a körtepálinkájából, ezért most körtét adott. Nekem ezek a dolgok fontosak, nagyon jólesnek, és ettől érzem otthon magam. Szeretek Budaörsön élni.

A zenekarnak ott van a kotta, de az énekesnek meg kell tanulnia az egész darabot. Például egy olasz nyelvű szöveget nehéz megjegyezni?

A zene a kulcsa az egésznek. A szöveg a zenét, a zene pedig a szöveget segít megjegyezni.

Szoktak bakizni?

Persze, előfordul, hogy valaki nem jól lép be, és olyankor nagy úszások vannak. A jó karmester int neked, hogy állj meg és várj! Ezt nagyon kevés karmester tudja. Ha van súgó, akkor ő is tud segíteni, de ez már egyre ritkább. Egy operaénekesnek nagyon észnél kell lennie, arra is figyelnie kell, hogy a partnere mit csinál, ha például elront valamit és rosszul lép be, vigyáznia kell, hogy őt ne sodorja magával.

Színházban gyakran előfordul sokszor játszott darabok esetében, hogy a színészek már unják az előadást, és elkezdenek improvizálni, egymással viccelődni. Ez elképzelhető egy operánál?

Az operában, az utolsó előadásnál elszabadul a pokol. Azt szokták mondani, hogy temetik az előadást. Megzavarják és ugratják egymást az énekesek, de ezt tudni kell kezelni.

Milyen a kapcsolata a népzenével?

Nagyon kevesen tudják rólam, hogy annak idején a Röpülj páva!-n is indultam, nagyjából 16-17 éves lehettem. Meg akartam mutatni magamat, hogy „látva lássanak”. Kodály-népdalfeldolgozásokat énekeltem, nagyon szerettem őket. Azután később jött a Ki mit tud?, ide azért jelentkeztem, mert nagyon felbőszültem azon, hogy nem vettek fel a Zeneakadémiára. Az opera kategóriát ugyan nem én nyertem meg, de azután felvettek, a nyertessel együtt.

Vannak népzenével kapcsolatos terveim, nagyon szeretném megmutatni Bartók, Kodály népzenéjének az eredetét. Kortárs zeneként, 21. századi módon akarom bemutatni ezeket a dalokat. Ez egy fantasztikusan izgalmas terület, nem tudom még, hogy mi lesz ebből, de nagyon érdekel. Azt gondolom, hogy egy operaénekesnek kötelessége népdalokat énekelnie, pláne akkor, ha nemzetközi karriert fut be. Minél többet énekelek népdalt, annál jobban megérzem az ízét.

Hol láthatjuk októberben?

Ebben a hónapban lesz egy olyan Figaro házassága, ami Solti György emlékére csendül fel. Az özvegye is itt lesz az előadáson. A grófnőt fogom énekelni, és életemben először eléneklem Verdi Rekviemjében a szoprán szólót, ami elég nagy falat. Tehát lesz egy premierem is októberben.

Ez a cikk több mint egy éve került publikálásra.
A cikkben szereplő információk a megjelenéskor pontosak voltak, de mára elavultak lehetnek.

Olvasna még a témában?

A nyitólapról ajánljuk

Friss cikkeink

Hírlevél

Feliratkozom a Szimpatika hírlevelekre, ezzel elfogadom az Adatkezelési Tájékoztatóban olvasható feltételeket, és hozzájárulok, hogy a szimpatika.hu a megadott e-mail címemre hírlevelet küldjön, valamint saját és partnerei üzleti ajánlataival felkeressen.

Az űrlap kitöltése, az adatok megadása önkéntes.

A hírlevélküldő szolgáltatás nem támogatja a freemail.hu-s és citromail.hu-s címeket, ilyen címek megadása esetén hibák léphetnek fel!
Kérjük, használjon más e-mail szolgáltatót (pl: gmail.com)!