Irányított szabadprogram. Új gardrób – Apaszemmel

Eszembe sem jutott volna akkorra tenni egy átalakítást, amikor teljes a létszám, olyankor mozdulni is alig lehet a lakásban, nemhogy szekrényeket lefektetve, forgatva, össze-vissza csavarozni!


Szuper ötletnek tűnt a kevesebb gyerek, de abba nem gondoltam bele, hogy az ominózus hétvégén épp a három nagy nincs otthon, így maradtam a kis szakemberekkel: Rékával, Dáviddal és Bencével. Mindenki segíteni akart, így nagyjából háromszor annyi idő volt egy csavar behajtása vagy egy lyuk kifúrása. Bence már-már igazi segítség, hiszen 9 éves, ügyes, és vigyázni is tud munka közben – legfőképp magára és a tesóira. Dáviddal, a négyévessel azért már nehezebb a közös munka, és Réka – a kis hercegnőm –, aki mindent szeretne csinálni, dehát még alig kettő...


Egész nap szereltünk, beállítottunk, felfúrtunk, kalapáltunk, és csupán egyszer kellett visszabontanom az egyik részt, amiért rendkívül büszke voltam magunkra.

Hogyan kell elképzelni mindezt? Állunk a létrán Bencével, én tartom őt (és a kezében a fúrót), Dávid tartja a porszívó csövét a fúró alá, Rékuci pedig feladja a kezébe készített tiplit. Ezt ő néha vissza is kéri, ilyenkor lemászom a létráról, keresünk egy másikat, meggyőzöm, hogy az most apáé lesz, és kezdjük az egész szertartást elölről. Idáig minden rendben. DE! Dávidka is szeretne fúrni, ez már azért bevállalós mutatvány, de megoldjuk. Választunk egy kisebb feladatot, ami lehetőleg alacsonyan van, hiszen a létrán a 4 éves gyerekkel nem szívesen egyensúlyozok. Megvan! A cipőspolcot vele szerelem fel. Príma ötlet volt és sikerült is, de ezután már Réka is szerette volna használni a fúrógépet – na, azért ez még korai! Mindezek után észrevettük, hogy nem kapcsoltuk be a porszívót – hogy az a fúrás pillanatában szívjon –, tehát feleslegesen tartottuk oda a csövét. Nem baj, így legalább folytatódik a program: porszívózunk, letakarítjuk az újonnan beszerelt bútorokat, elhelyezzük rajtuk a cipőcskéket, kabátokat, és kitaláltunk még egy kesztyűtartót is, illetve lett helye a biciklis-sisakoknak. És kész vagyunk!

Ráadás:

A összepakolás és takarítás hevében egyszer csak Réka leszakította a konyhaszekrény ajtaját. Ettől én egy kicsit már ideges lettem, hiszen újra elő kellett venni az összes szerszámot, és természetesen ismét mindenki segíteni akart. Ráadásul ezeket a „szereld magad!” bútorokat javítani majdnem lehetetlen. A lakók miatt is aggódtam, már este hét körül jártunk, tehát tudtam, hogy 20 perc alatt be kell fejeznünk a szerelést. Az nyugtatott csak meg, hogy a srácok boldogok voltak, hogy még nincs vége!

...ja, és azon gondolkodtam közben, hgy szeretnék egy tévéműsort, amiben a gyerekekkel szerelünk meg dolgokat. Szerintem a nézők nagyon jól szórakoznának!

Új gardróbunk szerelése előtt azért várt rám némi testmozgás, mivel egyedül hordtam fel az összes bútorlapot a negyedikre. Ezután azonnal nekiláttunk az elemek összerakásához a kicsikkel. Túl az „akciós hétvége” által szerzett árelőnyön, az időpont meghatározásánál nagy szerepet játszott az is, hogy a hatból hárman éppen nem voltak otthon.