Apaszemmel: Miért olyan nagy a gyógyszeres láda?

2012. 10. 01.
Szerző: Küttel Dávid
Az egész úgy kezdődött, hogy Ádám hazajött a táborból – ótvarosan. Ekkor még nyaralásunkat töltöttük, tehát a siófoki rendelőintézetbe mutattuk meg a sebet. Felírták, kiváltottuk, ecseteltük, kentük stb. Nála ez nem jelentett gondot, hiszen tizenkét évesen már nem kell könyörögni, hogy tényleg nem fáj, és ki kell bírnia a kezeléseket mindennap.

Sajnos eközben Réka kruppos köhögést produkált, azt hittem, meg fog fulladni. Végül nejem őt is kikezelte öt nap alatt; a hatodik napon viszont Dávid ébredt 38,9 °C -os lázzal, egész nap feküdt, és mi nem tudtuk, mi van vele. Estére megnyugodtunk, mert „csak” mandulagyulladása lett.

Feleségem, mint egy tábori kórházban, ápolta a gyerekeket: reggel egy kis sebkezelés (kb. 50 percben), azután könyörgés az orvosságok bevételéért, majd egy levezető inhalálás Rékával. Ez utóbbi egy tizenkilenc hónapos gyerekkel rém egyszerű! Gondolhatják... Dávid, ahogy felépült a mandulagyulladásból, elkapta az ótvart Ádámtól. Nála már nem mentek egyszerűen a reggeli és esti ecsetelések meg a miegymás. Mindegyik alkalommal meg kellett győzni, hogy minden rendben, és ami fájdalmat érez, az egy „szuperhősnek” meg sem kottyan. Közben lejárt a nyaralásunk, felköltöztünk Budapestre, ahol folytatódott a kórházhangulat. Dávidot egy dolog nyugtatta meg: Ádámnak az istennek sem akartak múlni a sebei. Rékán ellenben az első otthoni fürdetésnél megjelentek az újabb sebecskék, amit feleségem kisebb sírógörccsel fogadott. Én az esélytelenek teljes nyugalmával hordtam reggel és este a tiszta vattákat a konyhába (az volt az ideiglenes rendelő), majd a használt kötszereket le a kukába.

A fentiek miatt lemondtuk a barátainkkal tervezett összes nyaralást, hiszen elég rosszul éreztem volna magam, ha a környező családok mindegyikében megfertőzzük a gyerekeket. Az egészséges gyermekeimet azzal vigasztaltam, hogy augusztus végén még egy hét nyaralás biztosan lesz! Magamat azzal, hogy lehetne rosszabb is, hiszen csak a srácok fele kapta el a kórt, és ez egy „normális” kétgyermekes családban annyit jelent: „Drágám! Beteg az egyik gyerkőc...”

Elnézést kérek az olvasóktól! Nem akartam senkit sem sokkolni, de a családi élet nem mindig idilli. Megnyugtatásként pedig még annyit, hogy a lapzártáig mindenki meggyógyult, feleségem nem kapott idegösszeroppanást és én sem költöztem el hazulról. Az utolsó héten még volt egy kis nyaralás, így mindenki kipihenve és valóban „feltöltve” kezdte az iskolát, óvodát, bölcsödét.

Ez a cikk több mint egy éve került publikálásra.
A cikkben szereplő információk a megjelenéskor pontosak voltak, de mára elavultak lehetnek.

Ajánlataink

Olvasna még a témában?

Nyereményjátékok

Megfejtő

Kalandozzon velünk, legyen Ön is Megfejtő!

Facebook játék

Egy könnyű kérdés – egy fantasztikus nyeremény

A nyitólapról ajánljuk

Friss cikkeink

Hírlevél

Feliratkozom a Szimpatika hírlevelekre, ezzel elfogadom az Adatkezelési Tájékoztatóban olvasható feltételeket, és hozzájárulok, hogy a szimpatika.hu a megadott e-mail címemre hírlevelet küldjön, valamint saját és partnerei üzleti ajánlataival felkeressen.

Az űrlap kitöltése, az adatok megadása önkéntes.

A hírlevélküldő szolgáltatás nem támogatja a freemail.hu-s és citromail.hu-s címeket, ilyen címek megadása esetén hibák léphetnek fel!
Kérjük, használjon más e-mail szolgáltatót (pl: gmail.com)!