Szimpatika – Alattomos fekete gyöngysor – PCOS

A policisztás ovárium – szó szerint „petefészek sok cisztával”-szindróma (PCOS vagy PCO- szindróma) – a szülőképes korú nők körében a leggyakoribb endokrin, azaz hormonrendszeri rendellenesség, mely kihat a petefészekre is. Napjaink egyik „népbetegsége”, a világon – még óvatos becslések szerint is – mintegy 5–10 millió, hazánkban pedig kb. félmillió nő érintett, akiknek életében sajnos számos, mind fizikai, mind érzelmi változást okoz. Hihetetlen adat, mégis a meddőséggel küzdő nők 15-20%-ában igazolható. Ennek ellenére a nők körében mégis többnyire ismeretlen fogalomnak számít, s a tünetek zavarba ejtő sokfélesége miatt sajnos az is gyakran előfordul, hogy az orvosok sem diagnosztizálják azonnal.

A PCOS-t nem is igazán betegségnek, hanem általában szindrómának tekintik, sőt, sokkal inkább egyfajta állapotról beszélhetünk, mely egy életen át elkíséri az illetőt. Igen összetett „betegség”, amely egyfajta hormonális (ill. komplex anyagcsere-) zavar miatt alakul ki. Mivel azonban a tünetek igen széles skáláját mutathatja, nem szűkíthető le csupán egy-egy domináns tünethez vagy ismert okhoz.

Honnan tudhatom, hogy PCO-szindrómám van?

Bár a tünetegyüttest Stein és Leventhal 1925 és 1935 között végzett kutatásai alapján már 77 éve leírták, pontos oka részben ismeretlen. De számos kóroki tényezővel, így például az inzulin-rezisztenciával, hiperinzulinémiával összefüggésbe hozható (az IR az inzulin érzékenység csökkenését jelenti, ami egy ördögi kör: csökkent inzulinhatás – több inzulin – éhségérzet, elhízás – még rosszabb inzulinhatás – tovább fokozódó inzulinrezisztencia), mely a PCOS túlsúllyal, elhízással társuló megnyilvánulási formájának áll hátterében.

Hogy mit is jelent ez pontosan? Kissé leegyszerűsítve ezt az igen bonyolult hormonális folyamatot: a magas testsúly miatt az inzulin nem képes megfelelő módon kifejteni hatását a célszervekre (izmokra, a májra és a zsírszövetre). Ahhoz, hogy a vérből a cukor felhasználódjon, nagy mennyiségű inzulinra van szükség, és ezért a szervezet erre a helyzetre mintegy megoldásként fokozott inzulintermeléssel reagál. A megemelkedett inzulinszint hatására azonban a petefészek működése is zavart szenved, mely végül a PCOS tüneteinek kialakulásához vezet: a petefészek túl sok androgén hormont termel, befolyásolva az ovulációt, ezáltal a ciklusonkénti tüszőérés sem megfelelően megy végbe. A petefészekben sok ciszta keletkezik, a petesejtek különböző érési fázisokban megrekedve nem érik el a teljes érést, illetve a petefészek falának megvastagodása miatt a petesejtek a tüszőkből nem tudnak kijutni, így valódi peteérés nem történik. Ezen folyamatok tehát vérzési rendellenességet, az ovuláció hiányát és végső soron meddőséget eredményeznek.

A peteérés elmaradása mellett megnő a tesztoszteron-szint is, ami szembetűnő, s így nagyon is zavaró, kozmetikai jellegű panaszt eredményezhet: például férfias típusú szőrzete, fokozottan zsírosodó arca és rendkívül pattanásos bőre lesz a hölgynek, a haja hullani kezd, és nemegyszer súlyproblémával küzd – ez utóbbi a szindróma leggyakoribb megnyilvánulási formája.

A fokozott inzulintermelődés belgyógyászati problémák kialakulásához is vezethet, így például nő a magas vérnyomás, a szív- és érrendszeri betegségek kialakulásának kockázata, valamint a II-es típusú cukorbetegség gyakorisága.

A policisztás ovárium szindróma hátterében genetikai tényezők is szerepet játszhatnak – az érintett családjában gyakrabban fordul elő ez a rendellenesség, vérzési és ovulációs probléma, valamint meddőség.

A PCOS testileg és lelkileg is nagyon megterhelő egy nő számára: a férfias külleme egyrészt bántja az önérzetét, másrészt, mivel nem ovulál (vagyis a menstruáció is teljesen leáll) vagy rendszertelenül menstruál, nem tud teherbe sem esni.

Pontos diagnózis

Dr. Illanitz Elemér szülész- nőgyógyász szerint a PCOS kezelése a jövő egyik nagy kihívása, hiszen az érintettek száma sajnos egyre nő. Mivel nem tekinthető kizárólag nőgyógyászati problémának és nem csupán a petefészek betegsége, a kezelését illetően azt is mondhatnánk,  hogy a magányos szakemberek kora lejárt, szakmai összefogás nélkül ugyanis lehetetlen egy ilyen összetett problémát hatékonyan kezelni.

„Mint minden esetben, itt is a legfontosabb cél az, hogy a „hölgybeteg” egészségét helyrehozzuk, hiszen így lesz a legnagyobb az esélye annak, hogy egészséges gyermeke születhessen. Szülész- nőgyógyász és endoszkópos specialista, obezitológus–belgyógyász és endokrinológus szakorvos, illetve dietetikus szakértő összehangolt munkájával nagyon jól korrigálható és kezelhető ez az endokrin rendellenesség. Napjainkban a széles körű terápiás megoldások mellett, melyek magukba foglalják a diétás, a különböző gyógyszeres valamint sebészi beavatkozások (endoszkópos/ laparoszkópiás beavatkozások) által kínált lehetőségeket, számos policisztás ovárium szindrómában szenvedő nőnek lehet segíteni. A legfontosabb tehát a betegek tüzetes kivizsgálása” – hangsúlyozza Illanitz doktor.

Az első lépés minden esetben a PCOS pontos diagnózisa, mely akkor mondható ki, ha az alábbi három jellemző tünetből legalább kettő megmutatkozik a páciensnél:  krónikus anovuláció (elmaradt peteérés, menstruációs zavar), hiperandrogenizmus klinikai és/vagy laboratóriumi jelei (fokozott, férfias típusú szőrnövekedés, mely az androgén jellegű hormonok, azaz androszténdion, DHEAS és tesztoszteron férfi nemi hormonok – vérvizsgálattal kimutatható – emelkedett szintjéből adódik), valamint a hüvelyi ultrahang vizsgálat segítségével egyértelműen igazolt sok apró ciszta a megnagyobbodott petefészkekben, amit úgy is hívnak, hogy Black Pearl Necklace Sign, szabad fordításban fekete gyöngysor.

A diagnózis alkotás egyik legfontosabb részét képezi az egyéb, emelkedett androgénszinttel járó rendellenességek (pl. a pajzsmirigy-, és mellékvesekéreg-működés valamint a prolaktintermelés zavarainak, mint lehetséges okoknak) a kizárása, melyhez szükség lehet kiegészítő hormonális vizsgálatokra is.

A PCO-szindróma kezelhető? Igen!

Ha a PCOS már igazolódott, akkor több lehetőség közül választhatunk. Fontos azonban tisztázni, hogy a PCOS egyelőre nem gyógyítható, de a tünetek visszafordíthatóak, és az éveken át megfelelően alkalmazott kezeléssel az állapotromlás megakadályozható. „A PCOS kezelése elsősorban a tünetektől és azok súlyosságától, valamint részben a páciens igényétől és társbetegségeitől függ. Ezekben az esetekben a páciens is sokat tehet azért, hogy megnövelje az esélyeit. Például dietetikus segítségével megfelelő étrendet alakít ki, illetve bármennyire is közhelynek hangzik, az életébe valamilyen rendszeres mozgásformát iktat be, melyek kedvezően hatnak állapotára és a későbbiekben gyermekvállalási esélyeire” – mondja Dr. Illanitz Elemér.

Diétával és sporttal a ciszták ellen

A PCO-szindrómában szenvedő hölgyek nem is hinnék, mennyi mindennel megkönnyíthetik az életüket, milyen sok múlik a helyes életvitelen. Kifejezetten elhízott, túlsúlyos betegek esetében az első számú és egyben természetes kezelési mód az életstílus megváltoztatása, vagyis alacsony kalóriatartalmú diéta szigorú megtartása mellett a súlykontroll és a rendszeres testmozgás. 5–10%-ot meghaladó testsúlyvesztés már önmagában is jelentős javulást eredményezhet a betegség visszafejlődése – azaz a klinikai, illetve laboratóriumi paraméterek, valamint a menstruációs ciklusok rendeződése – szempontjából. Az egyén szempontjából optimális testsúly elérése és annak megtartása tehát kulcsfontosságú a tartós eredmény elérése végett.

Példának okáért egy kísérlet során a szakemberek megfigyelték, hogy azok a PCOS-ben szenvedő, elhízott hölgyeknél, akik huzamosabb ideig alacsony zsírtartalmú és mérsékelt kalóriatartalmú diétát folytattak, szervezetükben csökkent az inzulinszint, nőtt az SHBG-szint, és ezzel egyidejűleg csökkent a tesztoszteron-szint is. A sikeresen diétázó PCO-s páciensek mintegy 40%-ánál a hormonháztartás pozitív irányba átrendeződött, melynek köszönhetően a külső tünetjegyek – aknés bőr, szőrösödés – mérséklődtek, és a ciklusok is rendszeresebbé váltak. Fontos azonban megjegyeznünk, hogy a diéta nem egyenlő a koplalással: kiegyensúlyozott táplálkozást (különösen a szénhidrátbevitel tekintetében), naponkénti többszöri étkezést jelent.

Metformin

A túlsúlyos, elhízott páciensek nagy része sajnos – az életmód-változtatás ellenére is – már inzulin- rezisztens állapotban van, ezért a terápiát olyan gyógyszeres kezeléssel kell kiegészíteni, mely ezen egészségkárosító folyamatot gátolni képes. Sokan a metformin, ún. inzulin-érzékenyítő gyógyszer körültekintő alkalmazását javasolják, mely a megfelelően megválasztott betegcsoportnál alkalmazva javítja a szövetek cukorfelhasználását, csökkenti a máj glükóz-termelését és ezáltal az inzulin-rezisztenciát is. A metformin-kezelés tehát jelentősen javíthatja mind a tüneteket, mind a menstruációs ciklus gyakoriságát és szabályosságát, valamint a szénhidrát-anyagcserét.

Fogamzásgátló terápia

Gyermeket vállalni nem szándékozó, de panaszos betegeknél, ahol a menstruációs ciklus kimaradása mellett fokozott szőrnövekedés (hirsutismus, hypertrichosis) is jelentkezik, szükség lehet a ciklus rendezésére – a fogamzásgátló egy lehetséges megoldás erre a problémára, hiszen a gyógyszer hormonálisan bizonyos korlátok közé fogja a beteg hormonrendszerét. A fogamzásgátló terápia megkezdését követően a hatás látványos: valóban kezd szebbé válni a fiatal hölgy bőre, a pattanásodás abbamarad. Nagyon lényeges viszont a páciens teljeskörű kivizsgálása és megfelelő kezelése, ellenkező esetben mikor öt- tíz év múlva abbahagyja a fogamzásgátló szedését, mert gyermeket szeretne, akkor egyrészt újból jelentkezhetnek a tünetek, másrészt nem biztos, hogy teherbe tud esni. Ezért az optimális szer kiválasztása gyakran kihívást jelent a kezelőorvos számára.

PCOS és gyermekvállalás

Gyermekvállalási szándék esetén két alternatíva is megoldásul szolgálhat: ovuláció indukciós kezeléssel illetve egy speciális laparoszkópos műtéti terápiával, az ún. petefészek-drilling technikával. Előbbi azt jelenti, hogy hormonális gyógyszerekkel rásegítenek arra, hogy a páciens menstruációs ciklusa beinduljon és működjön, s ezáltal ovulációt váltsanak ki. Erre a következő lehetőségek állnak rendelkezésre: az esetleges petefészek túlstimulációs szindróma elkerülése érdekében a Clomiphencitrat kezelés (Clostylbegyt tabletta) az elsődlegesen választandó módszer. A PCOS-sel küzdő betegek mintegy 75-80%- ánál sikerül peteérést elérni ezzel a hat hónapos kezeléssel, az élveszülések aránya viszont mindössze 20-40%.

Ha ezen kezelési módszerek egyike sem vezet eredményre, vagy valamilyen okból kifolyólag nem kaphat fogamzásgátló szert a páciens a menstruációs ciklus rendezése céljából, szükség lehet az ún. drilling-műtét elvégzésére. A petefészek- drilling laparoszkópiás műtéti technikával történik: egy speciális lézerrel vagy elektromos árammal működő eszköz segítségével a petefészkek felszínén található, gyöngysorban elhelyezkedő apró cisztákat kiszúrják, „kisütik”, így a petefészkeken kb. 5-7 kis lyukat „fúrnak”, melyeken keresztül az érő petesejtek jobb eséllyel jutnak ki az esetleges megtermékenyülés helyszínére. A beavatkozást követően a petefészek működése megváltozik, a hormonrendszer helyrebillen (már napokon belül drámaian csökken a vérben az androgén hormonszint), s így az előzőekben ismertetett módszerek ismét megkísérelhetők. Számos tanulmány támasztja alá, hogy az ovuláció indukciós kezelések sikeressége fokozódik az operáció elvégzése után. Legvégső esetben pedig IVF („lombikbébi”) technikák jöhetnek számításba.