Szimpatika – Meguntad a papucsod? Csinosítsd ki!

A papucs fogalmát nagyon nehéz meghatározni: mindenféle otthon viselhető lábbeliként definiálnám, ha nem az alföldi papucsok fényes korszakában cseperedtem volna fel. Abból is kettő volt nekem: egy otthoni és egy utcai. Gondoljunk csak a bőrszíjakból varázsolt görög sarura, az Indiában évszázadok óta kézzel gyönyörűségesre hímzett esküvői papucsokra, a szögedi hímzett magas sarkúra, a holland fapapucsra és a vietnami gumipapucsra: valójában sem az anyaga, sem a sarka mérete, sem az, hogy mennyire fedi a lábat, sem a súlya, sem pedig a viselési szokások nem jellemzőek erre a lábbelire – mégis tudjuk, mit fed a szó.

Most lássuk az ismét divatba jött gumipapucsot – mi még vietnaminak hívtuk (előttem van, ahogy az idő haladtával recsegősre repedezett a pántja, és szép lassan átadta magát az enyészetnek), a gyerekeim tangapapucsként emlegetik. Ára párszáz forintnál kezdődik és szökken az egekbe – az olcsó változatot ajánlom kipróbálásra, ha kedved van egyedi papucsot készíteni.

Papucs – zokniból?

A legsürgősebb eset, amikor utazás közben hagy minket cserben kedvenc lábbelink. A legközelebbi filléres boltig eljuthatunk, ha van kéznél egy feláldozni való zoknink és egy ollónk, de az is lehet, hogy annyira megtetszik az új topán, hogy nem a boltba megyünk vele, hanem viseljük, amíg el nem kopik.

Vágjuk le a papucs pántját, és a talpból toljuk ki a bent maradt „dugókat”. A legegyszerűbb megoldás, ha a zoknit hosszában félbevágjuk, és mindkét csíkot átdugjuk a középső lyukon – egy erős bot, toll kínai evőpálcika stb. segíthet ebben. Kössünk jó szoros csomót a talp felől rá, és húzzuk vissza, amennyire csak tudjuk. Dugjuk át a másik két lyukon a két zoknipántot, és próbáljuk fel, hogy megfelelően hosszú legyen. Kössünk ezekre is erős csomót, a kilógó végeket vágjuk le.

A zokni alkalmazásának nagy előnye, hogy jó rugalmas, és így kényelmes lesz a papucsunk. Használhatunk más elasztikus anyagot is (pl. pólót) a javításhoz.

Ennek a megoldásnak hátránya, hogy a csomó a talpon hamar elkopik. Meg lehet próbálni bekenni vízálló ragasztóval, vagy annyi baj legyen, ki lehet cserélni egy másikra a pántot. Fonhatjuk, hurkolhatjuk is, vagy díszíthetjük az alábbiak mintájára.

Unalmas a papucsunk?

Egy kis szalag segítségével alkalmassá tehetjük arra, hogy akár napjában többször is kedvünkre változzon a papucsunk.

A szalagot (papucsonként kb. másfél méter) az egyik pánt végétől indulva tekerjük szorosan körbe a másik pánt végéig. 1-2 centit hagyva vágjuk el a szalagot, kenjük be ragasztóval, és ügyeskedjük vissza a körbetekert rész alá.

Ez a bevonat már magában is vidám lehet, de varrhatunk rá patentot, és díszíthetjük a patent másik felére varrt vagy ragasztott kincsekkel – gyönggyel, gombbal, flitterrel és más csillogó dolgokkal.

Használhatunk apró csatot is a díszek felerősítéséhez, melyeket a szalag réseihez kapcsolunk.

És varrhatunk rá közvetlenül is egy-két öltéssel apró díszeket – a nyárhoz híven vízparton talált kicsi csigákat, kagylókat, vagy színes gombot – így kevésbé mobilis, de annál tartósabb lesz a díszítés.

Ha csak a papucs orrára szeretnénk biggyeszteni egy bokrétát vagy diadémot, elég egy kb. 10 centis szalagot átfűzni az elején és összevarrni vagy -ragasztani – arra kerülhet patent vagy csat segítségével a dísz.

Régi papucs - új fazon

Ha a tangafazon nem vált be, és elég bátrak vagyunk, csak a fantázia szabhat határt egy új papucs vagy szandál elkészítésének.

Van, aki a ragasztásban bízik, és a varrás híve vagyok inkább, vagy a kettőé együtt – ki-ki döntsön kedve szerint. (Érdemes az első kísérletet egy használt papucson végezni, amit nem sajnálunk esetleg kidobni.)

Szabadítsuk meg a pánttól a papucsot – a talpban maradt dugót laposra vágva hagyhatjuk is a helyén, szebb lesz az eredmény, ha nem látszik a lyuk a talpon.

Egy éles késsel (sniccerrel) óvatosan vágjuk át a talpat keresztben, azon a helyen, ahol az új pánt lesz. A pánt készüljön rugalmas anyagból, hogy kényelmes legyen a megálmodott lábbelink. (Én széles gumit használtam e célra, de a zoknin, pólón kívül használhatunk átlátszó szilikon csíkot vagy bőrt is.) Tekerjük, csavarjuk, szőjük, fonjuk a kiválasztott anyagot olyanra, amilyen fazont szeretnénk majd elérni. A méretre figyeljünk, mert terv szerint a pánt két végének össze kell érnie a talpnál. Ezen okból kifolyólag minél laposabb legyen a talp alá kerülő rész. Ha mindez megvan, ellenőrizzük a méretet. Fűzzük át a pánt egyik végét a talpba vágott résen. Varrjuk erősen össze a pánt másik végével, és húzzuk vissza a varrott részt a talpba. Nyomjunk a résbe erős, vízálló ragasztót, és préseljük össze (lehetőleg pillanatszorítóval) a ragasztón feltüntetett ideig.

Az új papucsra varrhatunk sarokpántot is, hogy szandál legyen, de más, extrém fazont, akár nyári csizmát is kialakíthatunk belőle.