Miért csalnak a férfiak?

2012. 07. 07.
Szerző: Szimpatika
Margitka vitte a rossz hírt, a bejárónő. Előbb csak hebegett-habogott, hogy lenne itt valami, persze nem, biztos semmi, lehet, hogy csak félreértés, és hogy nem is tudja, elmondja-e. Aztán inkább a szájára tapasztotta a tenyerét, és sokatmondóan bámulta a szőnyeget. Edit egy darabig türelmesen várt, aztán rá szólt, hogy mondja már, ha már belekezdett. Miféle rossz hír az.

Margitka ekkor kinyögte, hogy többször is látta Edit férjét abban a kávézóban. Valami vörössel. Ugyanannál az asztalnál ülnek mindig, összedugják a fejüket, úgy pusmognak. Merthogy a Margitka abba a házba is jár takarítani, ahol az a kávézó van, és dehogy akarna ő leselkedni, de hát akkora üvegkirakata van annak a helynek, az is belát, aki nem akar. Szerdánként, amikor végez, és siet a megálló felé, úgy öt óra tájban, akkor látja őket. Persze, ez még nem jelent semmit, tette hozzá, talán csak valami kolléganő, ártalmatlan munkamegbeszélés – és már rázta is a portörlőt.
Edit csípőjével a komódnak dőlve, összefont karral állt tovább. Mintha csak az időjárásról csevegne, úgy kérdezte, hogy mégis, hányszor látta, melyik kávézóban, na, meg hogy hogy néz ki az a vörös. És hány éves. Margitka szeméből ki nem fogyott a részvét. Aztán megint hozzátette, hogy biztosan csak valami félreértés lehet.


Edit a gyűrűjére nézett, amit a tizenötödik házassági évfordulójára kapott. Két hónapja ennek. Vacsorázni mentek, Tamás megcsókolta a kezét és ráhúzta a gyűrűt. Megköszönte az elmúlt éveket és a két gyereket. Valami olyasmit is mondott, hogy ugyanúgy szeretlek, mint az első pillanatban, sőt, még jobban. Akkor nem tűnt fel, de visszagondolva mégis, mintha valami hiányzott volna. És hiányzott már évek óta. Talán a hosszú pillantások maradtak el az idővel, régen mindig rajta felejtette a szemét. Meg a szoros ölelések, amikor hazaért. Már csak egy helló van, legfeljebb egy gyors puszi, meg a sablonkérdések, hogy telt a napod, mi van a gyerekekkel. Kimaradozni nem szokott, de ki tudja, hol járkál napközben. Ő a főnök, nem kell elszámolnia a munkaidejével.

Tamásnak szeretője van, fogalmazta meg Edit, és figyelte magát, mit érez. Rémületet. Fagyos hideget. Dühöt. Gyűlöletet. Aztán a kétségbeesést, hogy akkor most hogyan tovább. Álljon elé és kérdezzen rá? Vagy lepje meg őket abban a kávézóban? Mennyire lehet komoly az ügy? Ha kávézóba is járnak, nem elég nekik a szex, beszélgetni is akarnak. Romantikázni. De miről tud Tamás beszélgetni? Itthon sose beszélget.  
Vagy okosabb lenne kivárni, szemet hunyni? Ha Tamás megtudja, hogy lebukott, talán fellélegzik és bevallja, igen, szerelmes. És elhagyja Editet. Milyen lenne elhagyva lenni? Tizenöt éve minden éjjel együtt alszanak, együtt lélegeznek, milyen lenne most nélküle? Képtelenség.

A következő szerdán megleste őket a kávézóban. Kapucniban, napszemüvegben sétált arra, újságot tartva maga elé, ahogy a filmekben látta. Majd kiugrott a szíve a helyéről, észre ne vegyék. Mintha ő járna tilosban. Igen, ott ültek, pont, ahogy Margitka elmondta. A nő valamivel fiatalabb, kedves arcú, vonzó. Ragyog a szeme, ahogy Tamást hallgatja. Egyfolytában a kezét fogja és simogatja, aztán az arcát simogatja, a borostáját, a nyakát, vállát, mellkasát, folyton csak simogatja Tamást. Az meg csak beszél, beszél. A nő pedig nevetgél. Nevetgél, és közben mászik a keze föl-le az ő férjén. Egy boldog pár – gondolta Edit. – Boldogok. Vajon rólunk mit gondolnak az emberek, ha együtt látnak minket? Szépek vagyunk, ápoltak, összeillünk. Összeillünk? Mit jelent ez a szó? Mitől illik össze két ember? Pénztől, rangtól, kortól, magasságtól? Hát nem attól, hogy megszűnik köröttük a világ, ha együtt vannak? Ez a nő szereti Tamást. És Tamás boldog ettől. Én vajon tudom-e ennyire odaadóan szeretni? Szeretem-e még? Jól szeretem?

Régen másképp szerette. Százszor is visszahallgatta a hangpostát, csak hogy hallja a hangját. Lehunyta a szemét, úgy hallgatta. Az ingét meg hosszan szagolgatta, magába szippantotta, mielőtt kimosta. Aztán aprólékosan vasalgatta, belesimogatta minden szerelmét, minden álmát. Most Margitka mos, Margitka vasal. Régen uzsonnát csinált neki reggelente, és mindig beleharapott a kenyérbe, hogy Tamás nevessen, ha majd kibontja. Már nem csinál uzsonnát, hoz neki a titkárnő a büféből.
Eltávolodott a tárgyaitól. Eltávolodott a dolgoktól, amik Tamáshoz fűzték. Régen rásimult a hátára éjjelente, úgy aludtak, átkarolva. Azóta nagyobb ágyat vettek, jól elférnek, nem kell összetapadni. Régen kifaggatta, mi volt a bankban, pedig nem is értett egy szót se, de jó volt hallani, hogy hozzá beszél, hogy magyaráz, jó volt figyelni közben a száját, a szemét. Régen folyton Tamásról beszélt a barátnőinek, persze nem titkokat, csak akármit, mert jó volt kimondani, hogy Tamás. Régen átnyúlt a kisasztal fölött, hogy tévézés közben foghassa a kezét. Régen folyton hozzá akart érni. Ahogyan most az a nő.

Belépett a lakásba, körülnézett. Ez az otthonuk. Rengeteg tárgy, mindnek meséje van. Tamásról szólnak és Editről, kettőjükről. A szerelmük állomásairól. Katonás rendben sorakoznak, már csak Margitka törődik velük, Margitka forgatja a kezében őket, ahogy egyenként letörli. Jólét, értékes berendezések. A siker bizonyítékai. Lám, együtt érték el mindezt. Lett rang, lett karrier, bőség, külön szoba mindenkinek, külön is lehet tévét nézni. Lett két külön autó. Régen Tamás hordta őt mindenhová. Régen varázsigét mormolt a leves fölött, hogy Tamás örökké szeresse. Most Margitka főzi a tárkonyost.

Edit a hálószobába ment, feltúrta a szépen bevetett ágyat. Kezébe vette a férje pizsamáját, beletemette az arcát. Olyan jó Tamás-szaga volt.


M. Gary Neuman amerikai párterapeuta tanulmányában arra a meglepő eredményre jutott, hogy a férfiak elsősorban nem a szexért lépnek félre. A megkérdezetteknek csupán 8 százaléka jelölte meg a szexuális kíváncsiságot okként. A férfiak 48 százaléka azonban azt mondta, a megcsalás legfőbb oka az érzelmi elégedetlenség és kielégítetlenség. Arra vágynak, hogy a párjuk becsülje és értékelje őket, de úgy érzik, ezt nem kapják meg. A férfiak nehezebben beszélnek az érzelmi problémáikról, mint a nők, így aztán rejtve marad a gond a kapcsolatban, és a nő csak akkor veszi észre, hogy baj van, amikor már megjelent a harmadik… A félrelépő férfiak 40 százaléka a munkahelyen ismerte meg a szeretőjét, és csak 12 százalékuk állította, hogy a szerető jobban nézett ki, mint az állandó partner, vagyis nem a külső számított. 66 százalékuk érzett az affér után bűntudatot, és szinte egytől egyig azt állították, megbánták a dolgot. (Forrás: eletmod.hu)



Ez a cikk több mint egy éve került publikálásra.
A cikkben szereplő információk a megjelenéskor pontosak voltak, de mára elavultak lehetnek.

Olvasna még a témában?

A nyitólapról ajánljuk

Friss cikkeink

Hírlevél

Feliratkozom a Szimpatika hírlevelekre, ezzel elfogadom az Adatkezelési Tájékoztatóban olvasható feltételeket, és hozzájárulok, hogy a szimpatika.hu a megadott e-mail címemre hírlevelet küldjön, valamint saját és partnerei üzleti ajánlataival felkeressen.

Az űrlap kitöltése, az adatok megadása önkéntes.

A hírlevélküldő szolgáltatás nem támogatja a freemail.hu-s és citromail.hu-s címeket, ilyen címek megadása esetén hibák léphetnek fel!
Kérjük, használjon más e-mail szolgáltatót (pl: gmail.com)!