2 perc
Belső ellentmondásaink nyomában – Lelki konfliktusaink megértése és kezelése
Módosítva: 10/9/2024 2 perc pszichológiaLélekDepresszióLelki bajokPszichoterápiaÖsszes cikk
"Lelkünkben ellentétes vágyak és igények, ellentétes érzelmek és ösztönök, ellentétes vélekedések élnek együtt. Biztonságot is akarunk, de a kaland szabadságát is. Õrizzük megszokott útjainkat, és változni is akarunk. Szeretünk valakit, de néha unjuk, vagy utáljuk; esetleg másvalakit is szeretünk. Mindezt bűntudat nélkül el kellene vállalni magunkban, és sértődés nélkül el kellene fogadni másoktól. A dolgunk nem az, hogy elhazudjuk, hanem hogy egyensúlyban tartsuk belső ellentmondásainkat" – írta Popper Péter, aki sokat tudott az emberi lélekről.
Ezzel persze nehezet kért olvasóitól, hiszen mi, emberek kevés dologra vágyunk jobban, mint egyértelműségre, és tiszta, jól körvonalazott határokra. Szeretünk határozott értékítéleteket alkotni, hezitálás nélkül dönteni, magabiztosnak lenni a tekintetben, hogy megfelelően választottunk; tudjuk, mi a helyes; jó úton járunk.
Az óvodáskorra jellemző polarizált, fekete-fehér világkép bizony felnőttként is meg-megkísért bennünket, mert a biztonság illúzióját kelti, leegyszerűsíti az életben való tájékozódásunkat, döntéshozatalunkat.
Éppen ezért végtelenül zavarba ejt, gyakran meg is rémít bennünket, ha lelkünkben "hasadást" érzékelünk, és például másra vágyunk, mint amit helyesnek tartunk, vagy képtelenek vagyunk választani két összeegyeztethetetlennek tűnő lehetőség között, mert egyikről sem szeretnénk lemondani.
Nagyon megkínozhat az is, amikor meglepetésünkre egy adott helyzetben nem úgy viselkedünk, mint amit elvártunk magunktól, és kiderül rólunk valami, amivel nem voltunk tisztában, sőt, akár ellentétben áll elveinkkel. Ezzel összeomlik addigi énképünk, s vele gyakran mi is – hiszen, ha nem azok vagyunk, akinek hittük magunkat, akkor voltaképpen mit gondoljunk magunkról, mi alapján tájékozódjuk...?
Ha lelkünk küzdőterén ellentétes erők csapnak össze, énünk sajátos eszközökkel próbálja megbékíteni őket, hogy elkerülje a katasztrófát. Ezeket a pszichológia én-védő (azaz én-egyensúly védő) és feszültség elhárító mechanizmusoknak nevezi. Ilyen például a tagadás, a racionalizálás vagy az intellektualizáció. Ezek újból egyensúlyi helyzetbe juttatnak minket – ám kérdés, hogy ez a helyzet hosszú távon a fejlődésünket szolgálja-e, sőt, nem visz-e kifejezetten rossz irányba.
Mihez kezdjünk tehát a bennünk kavargó ambivalenciákkal? Mi alapján döntsünk egy olyan helyzetben, amikor vágyaink különböző irányokba hajtanak bennünket? Amikor egyik lehetőségről sem szeretnénk lemondani, de együtt nem választhatjuk őket? Hogyan viszonyuljunk valakihez, akit szeretünk ugyan, de bizonyos tulajdonságai szinte elviselhetetlenül zavarnak? Mit kezdjünk azokkal a gondolatainkkal és érzéseinkkel, amelyek sehogyan sem illeszthetők be az önmagunkról alkotott képbe?
Hogyan igazodjuk el belső ellentmondásaink közepette? Hiszen odabenn, a "mélységek világában" úgy elveszünk, akár egy labirintusban, ha nincs Ariadné-fonalunk.
Május 25-én izgalmas felfedezőútra invitálunk lelkünk árnyékos ösvényeibe, Prof. Dr. Bagdy Emőke és Pál Feri kalauzolásában. Mivel két kiváló szakemberről és fergeteges előadóról van szó, garantáltan tartalmas és színvonalas szórakozásban lesz részed!
forrás www. nyitottakademia.hu
"Lelkünkben ellentétes vágyak és igények, ellentétes érzelmek és ösztönök, ellentétes vélekedések élnek együtt. Biztonságot is akarunk, de a kaland szabadságát is. Őrizzük megszokott útjainkat, és változni is akarunk. Szeretünk valakit, de néha unjuk, vagy utáljuk.