Húsvéti mise mese

2012. 04. 10.

Ez a cikk több mint egy éve került publikálásra.
A cikkben szereplő információk a megjelenéskor pontosak voltak, de mára elavultak lehetnek.

Szerző: Sallai Ervin
Zsiga Laci levetette hétköznapi zöld munkáspufajkáját, és a Magyar Néphadseregből kiszuperált talppántos kék mackónadrágjához felöltötte az ünnepi mályvaszínű zakót. Az ominózus ruhadarabot egy kiugrott rubin fokozatú Amway-ügynöktől vásárolta fél liter törkölypálinkáért, ami kifejezetten jó üzlet volt, hiszen Laci 3 : 2 arányban hígította a pálinkát vízzel, mondván: „Úgyis széjjelmarja a puhány pesti gigáját!”

A mackónadrág alját ráhúzta a csizmára, melynek orrát áhítatosan feketére bokszolta bagarollal. Már csak ritkás, de annál rakoncátlanabb frizurája volt hátra, amit az elválasztás után diószínű hajolajjal varázsolt olaszosan zsírossá. „Ejsze má’, micsoda gavallér!” – köszöntötte tükörképét elégedetten, felkapta a kölnisüveget, majd kisietett a kertkapun, hogy a fél ötös kocsmanyitásra még idejében odaérjen a Taknyos Varjúba.

Ez a húsvéthétfő a szokásosnál is fontosabb volt Laci számára. Elhatározta, hogy ma férjet fog Bori lányának. Zsiga Bori kiházasítása nem volt könnyű feladat. Párválasztási esélyeit említésre méltó túlsúlya mellett nagyban nehezítette, hogy negyven évével városi léptékkel mérve is vénlánynak számított. Ráadásul indokolatlan vonzalma a dixieland-zenék iránt nem sok ismerkedési lehetőséget biztosított a sör–meccs–mulatós zene Bermuda-háromszögben elmerült falubeli férfiakkal. De Zsiga Lacinak megvolt a kiszemeltje: a Prekop gyerek.

Prekop Antiról már tinédzserkorában meglátszott, hogy minden rendes falusi munkára alkalmatlan, amikor kiderült, hogy képtelen kezelni a flexet – népszerűbb nevén a sikítót – még parizer szeletelésre is. Az öreg Prekop látván, hogy egyszülött fia se ácsnak, se bádogosnak, de még színesfémtolvajnak se lesz jó, leitta magát, és beleegyezett, hogy szégyenszemre művelődésszervező legyen a gyerek. Ki is járta a Tóni rendben az iskolát, majd hazatérve könyvtárat és művelődési házat alakított ki az apja fészeréből. Csekély látogatottsággal.

Zsiga Laci és az öreg Prekop már jó ideje készült a húsvétra, hogy a két fiatal élete fonalát végérvényesen egymásba gabalyítsa. Az egész falu nekik szurkolt, Bandi atya is vállalta, hogy megáldja majd a friss szerelmeseket. Bandi atya már a Taknyos Varjúban volt, amikor Laci odaért, éppen a hajnali misére töltötte demizsonját bor helyett kivételesen tojáslikőrrel. Mivel az ostyája is fogytán volt, felmarkolt a pultról pár csokis nápolyit, majd biciklire pattant, hogy harangozásig hazaérjen. Alig bírta kikerülni a két tízéves fiút, akik a kocsma előtti teraszon szkanderrel döntötték el, ki locsoljon először a zsíros bevételt jelentő újgazdagok házánál.

Minden a tervek szerint zajlott. Anti elé odakészítették Lali, a kocsmáros méregerős tormáját. A mit sem sejtő ifjú vidáman beletunkolta sonkáját, és jóízűt harapott. Hogy képet alkossunk a torma erejéről, elég annyi, hogy a sonka széléről lehulló darabka lyukat égetett Zsiga Laci frissen suvikszolt csizmájába. Az öreg egykedvűen legyintve vette tudomásul a kárt, és a fuldokló fiú elé tolta a vizespoharat. Anti annak rendje és módja szerint meg is húzta. A torkát maró torma miatt nem érezte, hogy két deci 70 fokos szilvapálinka indult meg éppen a gyomra felé. A talponálló közönsége összekacsintott. Elégedetten koccintottak – elrendeltetett.

Ejh, be szép látvány volt, ahogy a Tóni gyerek a rotációs kapa utánfutóján megérkezett Boriék kapujába. Kezében kölni, zsebében két, minden asszonyi szívet meglágyító nyuszi. A zsebmelegtől és alkoholszagtól ernyedt tapsifülesek riadtan nézték, ahogy Bori elsepri a kapuból a szalmakupacot, amit húsvét vasárnapján a legények odaszórtak hagyományból az udvarba. Az öreg Prekop segített fiának felállni, aki a locsolóvers sallangoktól mentes változatát rebegte: „Szabad-e, szabad-e, hát szóval, szabad-e?” Zsiga Laci boldogan ölelte keblére a zavart fiút, és torkaszakadtából ordított: „Persze, hogy szabad! Borka! Há’, megkérték a kezed!” Bori elpirult, a falu népe pedig locsolni kezdte a fiatal párt, ki, mivel érte. Ömlött a kútvíz, spriccelt a szifonból a szóda, néhányan tévedésből habszifonnal spricceltek, de ma őket sem pofozta fel senki. Bori mindenkinek adott egy-egy piros tojást, amit még nagypénteken festettek apjával kerítésalapozó míniumfestékkel. Húzták a talpalávalót a cigányzenészek, tömték a fejükbe a mákos kalácsot a gyerekek. Csak Bandi atyának rémlett fel, hogy idén egész hétvégén annyira a fiatalok egybeboronálására koncentráltak, hogy elmaradt a körmenet, de gondolta: „Krisztus Urunk feltámadásáról majd megemlékezünk jövőre! Ha lagzi nem lesz!?”

Olvasna még a témában?

Nyereményjátékok

Megfejtő

Kalandozzon velünk, legyen Ön is Megfejtő!

Kvíz

Olvassa el a Szimpatika magazint és válaszoljon a kérdésekre!

Tematikus kvíz

Böngésszen a honlap cikkei között és válaszoljon a kérdésekre!

Facebook játék

Egy könnyű kérdés – egy fantasztikus nyeremény

A nyitólapról ajánljuk

Szimpatika akció

Friss cikkeink

Hírlevél

Feliratkozom a Szimpatika hírlevelekre, ezzel elfogadom az Adatkezelési Tájékoztatóban olvasható feltételeket, és hozzájárulok, hogy a szimpatika.hu a megadott e-mail címemre hírlevelet küldjön, valamint saját és partnerei üzleti ajánlataival felkeressen.

Az űrlap kitöltése, az adatok megadása önkéntes.

A hírlevélküldő szolgáltatás nem támogatja a freemail.hu-s és citromail.hu-s címeket, ilyen címek megadása esetén hibák léphetnek fel!
Kérjük, használjon más e-mail szolgáltatót (pl: gmail.com)!