Minden leletem negatív. Akkor miért érzem ilyen rosszul magam?

Szerző: Szimpatika
Vegyük azt, hogy egy egészségügyi intézetben hétféle betegség szakrendelése folyik: szemészet, neurológia, fül-orr-gégészet, reumatológia, kardiológia, tüdőgondozó (tudom, helyileg ennek külön kell lennie!) és pszichiátria. A váróban hét ember ül, más-más panasszal, amit el is mondanak egymásnak. A közös bennük az, hogy mindegyiket háziorvosa utalta be, és eddig a szokásos laborleleteik negatívak.

Közöttük öt nő és két férfi, öt fiatal, két idősebb, négynek a panaszai régóta fennállnak, három csak az utóbbi időben észleli az elváltozásokat.

  1. Az első beteg a szemészre vár, “kettős látása” van, és néha hol az egyik, hol a másik szemén „csüng a szemhéja”, ilyekor nem tudja nyitva tartani vagy éppen becsukni a szemét.
  2. A végtagjai „elgyengülnek” a második betegnek. Nem képes fellépni a villamos vagy busz lépcsőjére csak segítséggel. A karjai, kezei, ujjai is gyengék. Egy pohár vizet csak úgy tud a szájához emelni, ha a másik kezével segíti a csuklóját. Őt a neurológushoz utalták.
  3. A harmadikat a fül-orr-gégészhez küldték, mert beszéd közben „elmegy a hangja”, egy idő után nem tudja a szavakat érthetően kimondani. Rászólnak, hogy ne dünnyögjön!
  4. A negyedik is fül-orr-gégészre vár. Egyre gyakrabban tapasztalja, hogy nem tud rendesen rágni és nyelni. Rágását kézzel segíti, feltámasztva az állát, és hol a folyadék „nem megy le”, ilyenkor az, az orrán jön vissza, hol a szilárd étel lenyelése okoz gondot.
  5. A reumatológusra vár az ötödik, akinek az a panasza, hogy nem tudja tartani a fejét. Kisbabája van, és nem tudja őt fölé hajolva ellátni, mert „leesik a feje”.
  6. A hatodikat az orvosa két helyre is beutalta, a tüdőgondozóba és a kardiológiára, mivel szinte állandóan fullad. Lépcsőjárásnál, sétánál, erőkifejtésnél „elfogy a levegője”.
  7. A hetedik beteg csak hallgatja az eddig elhangzottakat, mert nála mind a hét beteg valamennyi panasza egyszerre jelentkezik. Őt a pszichiátriára utalta a háziorvosa.

A vizsgálatok végén hatan letörve, diagnózis nélkül jönnek ki az orvostól. Egyiknél sem talált orvosa okot panaszára. Csak az a beteg jön ki kissé felszabadulva, de mélyen elgondolkodva, aki a végtagjai gyengeségére panaszkodott. Szerencséje volt, nála a neurológus felállította a diagnózist: „MYSTHENIA GRAVIS”.

Gondolná valaki az előbbiek olvastán, hogy mind a hét embernek ugyanaz a betegsége? Ugye nem!

Hiszen mi lehet közös a kettőslátásra, nyelési nehezítettségre, orrhangú beszédre, fulladásra, vagy végtagok és fejtartó izmok gyengeségére panaszkodó beteg között?

A válasz akkor egyszerű, ha az orvos gondol a myastheniára! Az új beteggel találkozó – myastheniában nem jártas – orvos mindaddig nem tudja felállítani a helyes diagnózist, amíg nem gondol arra, hogy a beteg valószínűleg myasthenia gravisban szenved.

Myasthenia gravisban érintett a szervezet valamennyi, „harántcsíkolt – akaratunktól függő – izomzata”. Ezért ilyen szerteágazók a panaszok és a tünetek. Hiába egészséges az izom és egészséges az azt mozgató ideg, ha nem tud létrejönni a kapcsolat, mert egy olyan anyag keletkezik ott, amelyik megakadályozza az ingerületátvitelt.

Mindezek mellett a szokásos labor- és egyéb vizsgálatok negatív eredményeket mutatnak.

 

Rontja a betegség felismerhetőségének esélyét az orvosok túlzott szakosodása is, hiszen pl.: szemészeti problémával először szemészetre kerül a beteg, s ott a vizsgálat nem mutat szemészeti elváltozást. De hasonló a helyzet gégészeti, légzési vagy más panaszok esetében is. Szerencsésnek mondhatja magát az, aki mielőbb a megfelelő helyre, a neurológiára – organikus ideggyógyászatra – kerül, és ott meg is kapja a diagnózist.

A betegeknek hozzávetőleg a felénél történik meg egy éven belül a diagnózis felállítása, a másik felénél akár több év, évtized is eltelhet.

Az időben diagnosztizált és kezelt betegnek nagyobb az esélye arra, hogy a megfelelő kezeléssel, gondozással teljes értékű életet élhessen. A kallódó betegeknél, visszafordíthatatlan állapotromlás alakulhat ki, sokakat diagnózis nélkül veszíthet el családjuk és társadalmunk.

 

Minden 6-10 ezer emberből egy szenved myasthenia gravisban. Több nőt, mint férfit, és több fiatalt, mint idősebbet érint.

 

Nagyon fontos a figyelem felhívása a myasthenia gravisra. Nem csupán az orvosok rendszeres továbbképezésével, de a társadalmunkat is tájékoztatni kell annak érdekében, hogy e ritka betegséggel élők ne veszítsék el egészségüket, önbecsülésüket, családjukat, egzisztenciájukat, főleg ne veszítsék el idő elött életüket, amikor lehet segíteni rajtuk!

 

Oroszváry Márta elnök

Myasthenia Gravis Önsegítő Betegcsoport

Ez a cikk több mint egy éve került publikálásra.
A cikkben szereplő információk a megjelenéskor pontosak voltak, de mára elavultak lehetnek.

Olvasna még a témában?

A nyitólapról ajánljuk

Friss cikkeink

Hírlevél

Feliratkozom a Szimpatika hírlevelekre, ezzel elfogadom az Adatkezelési Tájékoztatóban olvasható feltételeket, és hozzájárulok, hogy a szimpatika.hu a megadott e-mail címemre hírlevelet küldjön, valamint saját és partnerei üzleti ajánlataival felkeressen.

Az űrlap kitöltése, az adatok megadása önkéntes.

A hírlevélküldő szolgáltatás nem támogatja a freemail.hu-s és citromail.hu-s címeket, ilyen címek megadása esetén hibák léphetnek fel!
Kérjük, használjon más e-mail szolgáltatót (pl: gmail.com)!