Szimpatika – Vagy megváltoztok, vagy elégtek 2. rész

A Korán nem ítéli el a homoszexualitást

A korábbi iszlám társadalmak kevésbé voltak kíméletlenek.

Egy XI. századi perzsa uralkodó például azt tanácsolta fiának, hogy évszakonként. A középkori misztikus alkotásokból, különösen a szufi szövegekből nem derül ki váltogassa a partnereit, nyáron fiatalemberekkel, télen pedig nőkkel legyen kapcsolata. A VIII. századi bagdadi Abu Nuvasz, illetve más perzsa és urdu költők versei közül sok fiúkhoz íródott egyértelműen, hogy a szeretet tárgya egy tizenéves fiú vagy Isten, ami a férfiak és fiúk közti kapcsolatra adott egyházi áldásként is értelmezhető. Szigorú európai krónikások azon háborogtak, hogy a kalifák udvarában túl elnézően ítélik meg a homoszexuálisok nemi kapcsolatát...

Akárcsak a liberális zsidó és keresztény tudósok az utóbbi évtizedekben, néhány muzulmán gondolkodó is kezd teológiai mozgásteret találni. "A Korán nem ítéli el a homoszexualitást" – szögezi le a skót származású, mohamedán hitre tért amerikai Siraj al-Haqq Kugle, aki mohamedán kurzust vezet az atlantai Emory Egyetemen. Lót története szerinte a férfiak megerőszakolására és az erőszakra vonatkozik, nem általában a homoszexualitásra.

"A klasszikus iszlám teológusok és jogászok többnyire az erkölcstelen kéjvágy ellen emelték fel a szavukat – érvel. – A Korán elítélés nélkül ír azokról a férfiakról, akik nem éreznek szexuális vágyat nők iránt."

Aras Naragi, a pennsylvaniai Moravia Egyetemen tanító iráni tudós azt állítja, hogy a homoszexualitást elítélő szövegek – akárcsak a rabszolgaságra és a ptolemaioszi világképre vonatkozóak – a keletkezésük idején általánosnak mondható nézetekből fakadnak, és felül kell vizsgálni őket. Még Muhammad Husszein Fadlallah sejk, a libanoni Hezbollah párt és milícia egykori szellemi vezetője is elismerte, hogy a homoszexualitás megértése több kutatást igényel.

Imádkozás és útmutatás révén

A vitát – nem meglepő módon – az iszlám világon kívül élő homoszexuális mohamedánok vezetik.

Bár jogaikat kevésbé sértik meg, mint mohamedán országokban élő társaikét, ők is szenvednek az intoleranciától, mint azt a bevezetőben említett januári derbyi eset is mutatja. Az európai városokban, ahol sok szegény, erősen vallásos muszlim bevándorló él, a városi politikák néha furcsa szövetségek létrejöttéhez vezetnek. Ken Livingstone baloldali londoni politikus, aki többször határozottan kiállt a melegek jogaiért, üdvözölte Juszul al-Karadit, az Egyesült Államokat hevesen bíráló egyiptomi vallási személyiséget, aki támogatja a homoszexuálisok halálbüntetését.

A melegjogok aktivistái többnyire igyekeznek elkerülni a vallási vita csapdáit a muzulmán országokban. Ehelyett az olyan csoportok, mint a Helem nevű libanoni nem kormányzati szervezet, az emberi jogokról szóló világi nyelvet használják, és ENSZ-deklarációkat idéznek.

Akadnak, akik szerint van haladás, bár lassú. Még egyes mohamedán személyiségek, a reformokkal leginkább szemben álló csoport tagjai is változnak valamelyest. A 2009-ben Irakban melegek ellen végrehajtott támadások után Muktada asz-Szadr síita hitszónok elítélte a gyilkosságokat, és kijelentette: az "istentelen" homoszexualitást ki kell irtani, de inkább "imádkozás és útmutatás révén", mint erőszakkal.

Szavait az optimisták egyfajta előrelépésnek tekintik.

forrás: MTI