Szimpatika – Orgazmus-mítoszok

Betty Dodson, a női szexualitás felszabadításáért küzdő legendás hírű aktivista magyarul is megjelent, Orgazmus két személyre című könyvében az orgazmusok fajtáját a nők megélt tapasztalatai alapján a testtájakon túl aszerint is csoportosítja, hogy az milyen érzelmi átéléssel jár, hogy mennyire aktívan működik közre a nő izommunkával, figyelemmel és a többi. Ezzel is érzékelteti, hogy a női orgazmus mennyire sokrétű, és ami még fontosabb, hogy mindenkinek magának kell felfedeznie nemcsak a testén lévő területek érzékenységét, hanem azt is, hogy milyen érzelmi feltételekhez kötődik esetében a szexuális átadás képessége. A hüvelyi, és a test más területeiről érkező orgazmust úgy érdemes kezelni, mint egy olyan „extrát”, aminek nagyon örülünk, ha ránk talál, de nem kezdünk csak azért görcsölni, mert hiányzik valami, aminek kellene lennie. Ott a csikló, aminek semmi más feladata nincs, mint a gyönyör biztosítása. Miért kell akkor leértékelnünk szerepét, miért gondolják sokan, hogy a csikló ingerlésével elért orgazmus „kislányosabb”, mint a többi?

A hüvelyingerléses orgazmust legtöbben a hüvely felső falán levő szövetekhez kötik, (G pont), amely terület sokaknak nemcsak dörzsölésre, hanem nyomásra is gyönyörérzést kelt. Azt mindenkinek javasolni lehet, hogy a felfedezést szexuálisan már kellően felfokozott állapotban kezdje el, amikor a kismedence, a hüvely és nem utolsósorban a figyelme is rá van hangolódva az erotikára, a szexuális izgalom befogadására. Arra nincs szabály, hogy mit kell a hüvelyi orgazmus során átélni, mindenki másról számol be. A csikló ingerlésével elért orgazmusért más idegvégződések felelősek, ezért az sem kell, hogy ahhoz az érzéshez hasonlítson. Mint ahogy nem is kell feltétlenül elválnia a két orgazmusnak sem; egyszerre több helyről érkező jóleső ingerek kölcsönösen erősíthetik egymást. Az fontos, hogy ne „valamire” várjunk, hanem azokra az érzésekre tanuljunk meg figyelni, amiket átélünk. Ez egyáltalán nem egyszerű. Megtanulni, hogy a testünk vezessen. A hüvelyi izmok erősítése jó és hasznos, de a gyakorlást, a technikai fejlesztést nem egy fittnesz-edzésként kell elképzelnünk. A Kegel-gyakorlatok, gésagolyók, torna vagy szeretkezés mind azt segíti, hogy a hüvely izmai tónusban legyenek. A szexualitás ilyenfajta „edzése” fizikai értelemben valójában az egész kismedence „felhangolását” jelenti. Nem egyetlen területre való fókuszálást, nem az izmok mérhető fejlesztését, hanem sokkal inkább egy nagyobb testi tudatosság elérését. Az csak úgy működik igazán, ha mindezt a szexualitás pszichés-lelki elmélyülése, fejlődése is kíséri. A cél a test és a lélek olyan nyitottságának elérése lehet, amikor azután a szexben is képessé válhat átadni magát a fizikai és mentális érzékenység különböző állapotainak.

Mindezek mellett nem kell eleve lemondani a közösülés közbeni, hüvelyingerléses orgazmusról. Ez is tanulható, fejleszthető. Szexuálterápiával a lelki, tudattalan gátakat is fel lehet tárni és orvosolni. A tapasztalatoknak, a gyakorlatnak is nagy szerepe van abban, hogy a hüvelyingerléses orgazmus képessége, készsége kialakulhasson egy nőben. A tudományos viselkedésterápiás tréningsorozatoknak a pozíciótanácsoknak mindig egyénre szabottnak kell lenniük. Fontos, hogy szakember kövesse és vezesse a folyamatot. Nincsenek konkrét, mindenkire egyformán alkalmazható gyakorlatok, melyek biztosan célhoz vezetnek. Figyelmesség, gyengédség, együttműködés is hatékonyan segíthet a partner részéről.

Forrás: Molnár Tamás szeológus

www. szexa.hu