2 perc
Rossz idő? Anyaszemmel
Módosítva: 10/9/2024 2 perc AnyaszemmelprogramÖsszes cikk
Az idei nyáron is töltöttünk két hetet a Balatonnál, de bevallom, néha megfordult a fejemben, hogy inkább haza kéne jönnünk, hiszen sikerült a tíz hét nyári szünetből majdnem két hét „őszi” hetet kifognunk. Eleinte még keseregtem egy sort, majd a nyaralás szót „pihenésre” és „együtt töltött időre” cserélve már egy fokkal könnyebb volt nézni a szakadó esőt és a szélvihart.
Idén látta be drága férjem először, hogy nem csupa felesleges holmival tömöm teli a családi mikrobuszt induláskor, és valóban szükség lehet az öt kabátra, a gumicsizmákra vagy a békás esernyőre. Az is kiderült, hogy az óriási játékos-táska még kevés is lehet, ha több napra a szobába szorulnak a gyerekek...
Mit lehet csinálni rossz időben, egy nem túl nagy nyaralóban, öt gyerekkel, ahol a legnagyobb már tizennyolc, a kicsi pedig hároméves lesz, úgy, hogy Apa elviszi az autót dolgozni? Nos, miután lejátszottuk a harmadik kör társast, Ádám fiam közölte, hogy lemegy horgászni a partra. Hurrá!, gondoltam, ez aztán a program. Hagytunk neki egy órát egyedül a halakkal, majd vízhatlanba öltöztetve a többieket utána mentünk. Bence igazi horgásztárs volt, a lányok inkább a színes kapásjelzőket tették fel karkötőnek, Dávidkámat pedig folyton meg kellett menteni a vízbeeséstől, de nagyon jól szórakoztunk, és még halat is fogtak a srácok! Szerencsére Ádám már meg is pucolja, így nekem nincs dolgom a zsákmánnyal, csak gyűjteni a mélyhűtőben, míg halászlényi mennyiség lesz belőle.
Délután viharos szél kezdett fújni, ezért minden meleg holmit magunkra véve elindultunk sárkányt eregetni. Nagyfiam viszonylag profi a kétkezes sportsárkány irányításában, ha már repül, de addig a két húgát futtatta le-föl a parton, hogy próbálják már feldobni neki a sárkányt. Duzzogtak is rendesen, mikor mi egy pillanat alatt felengedtük Bencus kalózos, hosszú, színes farkú sárkányát, ami bár egy egyszerű, klasszikus darab, de Bence egy órán át reptette húsz méter magasan. Ami még remek program volt, persze főleg a háromévesnek, az a vonatozás. Otthon is szoktunk Zugló és a Nyugati között, de most Siófokra vonatoztunk cukrászdázni, így még a nagyokat is érdekelte a dolog. Nem mintha nem kaptak volna elég édességet, hiszen a hűvös idő kedvezett a konyhai sütés-főzésnek, ezért a lányokkal készítettünk palacsintát, muffint, sőt sárgabarackos gombócot is.
Azért az egyik legnagyobb élményünk az volt, mikor a nyár közepén lapátoltuk a jeget a kertben, akkora jégeső esett. Gyúrtak jéggolyót, kísérleteztek, hogy hány óra alatt olvad el, Dávidka pedig a homokozót töltötte tele jéggel. Ehhez képest valóban furcsa volt két nap múlva fürödni a Balatonban, mikor végre megjött a jó idő, és egyenesen kínzás volt elindulni Budapestre, miközben hőségriadót rendeltek el...
Mit lehet csinálni rossz időben, egy nem túl nagy nyaralóban, öt gyerekkel, ahol a legnagyobb már tizennyolc, a kicsi pedig hároméves lesz, úgy, hogy Apa elviszi az autót dolgozni? Nos, miután lejátszottuk a harmadik kör társast, Ádám fiam közölte, hogy lemegy horgászni a partra. Hurrá!, gondoltam, ez aztán a program. Hagytunk neki egy órát egyedül a halakkal, majd vízhatlanba öltöztetve a többieket utána mentünk. Bence igazi horgásztárs volt, a lányok inkább a színes kapásjelzőket tették fel karkötőnek, Dávidkámat pedig folyton meg kellett menteni a vízbeeséstől, de nagyon jól szórakoztunk, és még halat is fogtak a srácok! Szerencsére Ádám már meg is pucolja, így nekem nincs dolgom a zsákmánnyal, csak gyűjteni a mélyhűtőben, míg halászlényi mennyiség lesz belőle.
Délután viharos szél kezdett fújni, ezért minden meleg holmit magunkra véve elindultunk sárkányt eregetni. Nagyfiam viszonylag profi a kétkezes sportsárkány irányításában, ha már repül, de addig a két húgát futtatta le-föl a parton, hogy próbálják már feldobni neki a sárkányt. Duzzogtak is rendesen, mikor mi egy pillanat alatt felengedtük Bencus kalózos, hosszú, színes farkú sárkányát, ami bár egy egyszerű, klasszikus darab, de Bence egy órán át reptette húsz méter magasan. Ami még remek program volt, persze főleg a háromévesnek, az a vonatozás. Otthon is szoktunk Zugló és a Nyugati között, de most Siófokra vonatoztunk cukrászdázni, így még a nagyokat is érdekelte a dolog. Nem mintha nem kaptak volna elég édességet, hiszen a hűvös idő kedvezett a konyhai sütés-főzésnek, ezért a lányokkal készítettünk palacsintát, muffint, sőt sárgabarackos gombócot is.
Azért az egyik legnagyobb élményünk az volt, mikor a nyár közepén lapátoltuk a jeget a kertben, akkora jégeső esett. Gyúrtak jéggolyót, kísérleteztek, hogy hány óra alatt olvad el, Dávidka pedig a homokozót töltötte tele jéggel. Ehhez képest valóban furcsa volt két nap múlva fürödni a Balatonban, mikor végre megjött a jó idő, és egyenesen kínzás volt elindulni Budapestre, miközben hőségriadót rendeltek el...
Az idei nyáron is töltöttünk két hetet a Balatonnál, de bevallom, néha megfordult a fejemben, hogy inkább haza kéne jönnünk