Szimpatika – Hova tegyem a gyereket?

Kinek van igaza? A vakációrövidítés ellen, vagy a mellette szólóknak? Nem tudom. Nem vagyok oktatáspolitikus. Csak egy nagymama. Emlékszem, hogy mekkora gondot jelentett a hosszú szünidő a nyolcvanas években, amikor a fiam volt kisiskolás. Szinte megoldhatatlant.  Pedig még nem volt piacgazdaság, öldöklő harc a munkahelyekért, a megélhetésért. Akár három hétre is elmehetett szabadságra az ember. Voltak megfizethető táborok. Igaz, volt nyár, amikor háromból kellett hazahozni a gyereket. És nem csak azért, mert el volt kényeztetve.
Eszter nevű unokám 3 éves. Fél éve bölcsödébe jár. Szereti, jól érzi ott magát. A bölcsőde azonban öthétre bezár. Anyja fél, mit fog vele csinálni?

Ha régen gond volt, most százszorosan gond, hogy hová tegyük a gyereket. Mert persze szuper dolog a nyár. Hatalmas megkönnyebbülés, amikor vége az iskolának. Nem kell könyörögni esténként, hogy oltsd el a villanyt, menj lefeküdni. Nem kell reggel a félig még alvó magzatunkat kiráncigálni az ágyból, és sürgetni, hogy mosakodj, öltözz, reggelizz meg moss fogat. Siess, mert elkésünk, ma is elkésünk a suliból.  Nem kell rohanni az ideges városon keresztül reggel, és nem kell a kicsiért időre odaérni délután.

Nem csupán a gyereknek, a szülőnek is pihenés a nyári szünet. Hiszen délután, fáradtan hazaérve legalább a házi feladat miatt nem kell veszekedni. Nem kell kikérdezni a verset a hisztiző gyerektől, nem kell újra íratni az olvashatatlan macskakaparással papírra vetett magyar leckét sem. Nem érik kellemetlen meglepetések az embert, ha szeretné aláírni az ellenőrzőt. Nem kell fogadóórára, szülői értekezletre járni Szünetel az iskola miatti feszültség, melynek bár nem szabadna tönkretennie a családok életét, legtöbbször mégis ezt teszi. Mert bár gyerekpszichológusok szerint a szülőnek nem dolga a tanítás, egyenesen káros a szülő-gyerek kapcsolatára, ha mi tanítunk és követelünk az iskola helyett, a legtöbb családban mégis ez történik. Legtöbb családban a szülő gondja az iskola. Ezért örül mindenki, ha végre itt a nyár. Kis izgalom még körbelengi a bizonyítványosztás körüli napokat.

Aztán elmúlik az is, és kitör a végtelennek tűnő, hatalmas, nyári vakáció. Az ám, de mi lesz a nyolcévessel, akit még nem lehet otthon hagyni egyedül? Mi lesz a nehezen kezelhető serdülővel, aki az első napokban tízig alszik, megnézi az összes mozit, amit a suli miatt nem nézhetett meg. Egy hétig jól érzi magát, aztán elkezd látványosan unatkozni, lófrál és csavarog. Kevés az olcsó iskolai, önkormányzati, alapítványi tábor.

A nagycsaládosok, az alacsonyabb jövedelműek számára a magán táborok pedig, alig megfizethetők. Újabban a gyerekek a turizmusipar fogyasztóivá váltak. A gyermektáboroztatás profitorientált üzleti vállalkozás, heti 20, 30, 50, 100 ezer forintért. A szülők minden áldozatott meghoznak gyermekeik nyári pihenésért, de csak a gyermekek 2-3 százaléka juthat ilyen szolgáltatáshoz. S, ha van is rájuk pénz, nehezen ismeri ki közöttük magát az ember. Melyik a jó, az én gyerekemnek való, ahol nem csak lógnak egész nap, de nem esnek a ló másik oldalára sem, s nem csinálnak a nyaralásból iskolát.